Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-210

76 210. országos ülés 1903 február 19-én, csütörtökön. kedett minket megnyugtatni arról, hogy ezen törvényjavaslatoknak törvényerőre emelkedése esetén ujabb kiadás a nemzet vállaira nebezedni nem fog. Kegyes volt azonban később megengedni azt, hogy a bonvédségnél 75 ezer korona kiadás fel fog merülni. Azután azt mondja, hogy már most mégis jelzi, bogy körülbelül 20 millió korona lesz az a kiadás, melybe ez kerül. (Zaj.) Egy nagyon csodálatos és meglepő kijelentést is tett az előadó ur kapcsolatban, s ez az (olvassa): »Ezekről azonban én ma nem beszélhetek, mert nekem kötelességem ezt a törvényjavaslatot ugy a mint van, előadni és elfogadásra ajánlani, nem pedig a jövőre nézve kijelentéseket tenni.« Nessi Pál: Klasszikus! Babó Mihály: Hát megvallom, kisebb hatáskörben igen sokszor teljesítettem előadói kötelességemet, de ezt a kijelentést nem mertem volna megtenni a nélkül, bogy tisztában ne legyek vele, bogy abból a székből, melyet elfoglalok, kidobnak. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Mert, bocsánatot kérek t. előadó ur, a kormány elkövette azt a mulasztást, bogy nem tájékoztatta a házat, legalább az előadó urnak kellett volna azt a bátorságot venni — mert hiszen meg vagyok győződve, hogy szakismereteméi fogva ezzel tisztában van — bogy azt mondja: hát igenis t. ház, ezek és ezek lesznek a következményei, ennek tudatában fogadjátok vagy vessétek el. Hiszen nyugodt lehet a t. előadó ur, hogy a túloldalon sem igy, sem ugy lelkiismereti kérdést ebből nem csinálnak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A t. előadó ur azonban következetesen alkalmazta az igen t. honvédelmi miniszter ur kijelentését, a ki azt mondta, hogy az önálló magyar hadsereg kérdésével ő nem foglalkozhat, s ezzel ez a kérdés szerinte el van intézve, az előadó ur pedig azt mondja az anyagi részre, hogy ő meg azzal nem foglalkozhat, s igy kvittek. De, t. előadó ur, a nemzet aggódva várja ezen törvényjavaslat következményeit, s ha meg akarja érdemelni a t. ház minden tagja a népképviselői czimet, akkor legalább kell annyi fáradságot vennie, hogy ha számon kérik választói, megmondhassa : bizony édes lelkem, ennyi meg ennyi millió lesz ennek a folytatása. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez talán a legkevesebb, a mennyiről azt a népet, azt az istenadta népet, melyet akkor, midőn a választásról van szó, a túloldalon is meg szoktak becsülni, (Egy hang a jobboldalon: Mindig megbecsüljük!) tájékoztatni kellene. Münnich Aurél előadó: Majd talán lesz alkalmam ezt a tévedést helyreállitani. Babó Mihály: Én tévedtem? Münnich Aurél előadó: A mit nekem imputál! Babó Mihály: A t. miniszter ur tegnap már sokkal őszintébb és kevésbbé zárkózott, volt, mint az előadó ur, mert méltóztatott 7 miilót kegyesen megengedni, azonban azt is oda tette, hogy 1906-ig, tehát nem igaz az, hogy ez a törvény csak egy évre érvényes, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Megmagyaráztam, ugy látszik, hiába beszélek önnek! Babó Mihály: Én tisztában vagyok azzal, hogy én a miniszter urnak hiába beszélek, de legyen meggyőződve, hogy ez a kijelentése, mely a nép ezreinek megnyugtatására volt szánva, szintén hatás nélkül fog elveszni odakünn. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Majd megválik a jövőben! Babó Mihály: A t. honvédelmi miniszter ur őszintén beismerte — köszönet érte — hogy ő ezen törvényjavaslat rendkívüli kiadásait nem tudja megmondani, sejtelme sincs róla. Hiszen az ő erkölcsi felelősége mellett megy ezen törvényjavaslat, és nem tartotta szükségesnek, hogy legalább tájékoztassa magát? Majd ha odafenn megmondják, mennyinek kell lenni, akkor sem a honvédelmi miniszternek, sem a delegácziónak nem lesz okoskodni valója, hanem beilleszti a költségvetésbe. Ez az alkotmány. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én csak azt mondhatom, a mit tudok. Babó Mihály: A t. honvédelmi miniszter ur végtelenül ügyes, oda teszem, megengedett kortesfogással is élt, midőn azt méltóztatott mondani, hogy ez adóemeléssel nem jár, s szMes volt a nép száján mézes madzagot keresztülhúzni. De ez a miniszter úrhoz nem méltó eljárás, ez a kortesek kötelessége lesz akkor, mikor a honvédelmi miniszter képviselői mandátumot akar újból megszerezni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt kérdezem én a honvédelmi miniszter úrtól és a pénzügyminiszter úrtól, a ki szakember és ismeri Magyarország anyagi helyzetét, hogy ha nem lesz adóemelés, honnan méltóztatik venni azokat az ismeretlen milliókat? Azt gondolja a miniszter ur, hogy a magyar nemzet tagjai és a vidéki polgárság annyira együgyű, hogy nem tudja. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ön szerint, igen! Babó Mihály: Én megbecsülöm őket, mert köztük élek, értük dolgozom. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Azok az emberek nagyon jól tudják azt, hogy pl. a postabélyeg emelése, az is adóemelés. Azt gondolja az igen t, honvédelmi miniszter ur, hogy nem tudják azok azt, hogy a zóna-ái'aknak felemelése bizonyos vonalon szintén adóemelés? Azt hiszi a t. honvédelmi miniszter ur, hogy csak azt tekinti adóemelésnek a polgárság, a mi az állami adókönyvbe világosan beiratik? Nem, t. miniszter ur: másként számítanak a vidéki polgárok. Endrey Gyula: A czukor-prémiumot is elsikkajtották! (Derültség.) Babó Mihály: Azok, t. honvédelmi miniszter ur, nemcsak az állami adókönyvecskéjükkel dol-