Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-210

74 210. országos ülés 1903 február 19-én, csütörtökön. De, t, ház, én egy kérdést intézek a t. túloldalhoz s ha itt Yolna a t. honvédelmi miniszter ur, akkor megkérdezném őt is. A kérdésem önökhöz az, t. 67-es alapon álló képviselőtársaim : mondják meg nyíltan, felemelt fővel, hogy vájjon az 1867: XII. törvényczikk alapján van-e hát jogunk a hadseregben a magyar nyelvhez, igen vagy nem? (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Méltóztassék felelni akár igennel, akár nemmel! (Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Néma csend! Nem tudják ! Nincs üt a minisztereinők, hát nem tudják, hogy mit mondjanak! Mozgás a jobboldalon. Elnök csenget.) Konstatálom, hogy önök némán hallgatnak; sem igent, sem nemet mondani nem mernek, mert nagyon jól tudják önök, hogy akár az igent, akár a nemet mondják ki, önök multjokat megtagadták. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert ha az igent mondják ki, azon esetben önök, t. képviselőtársaim, bűnösöknek kell, hogy ismerjék magukat abban, hogy a nemzetet megillető jognak érvényt nem szereztek; (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ha pedig a nem-et mondják ki, akkor megtagadták a magyar nemeetet és édes anyanyelvüket. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De felteszem én a kérdést igenlőleg is. Hát ha van jogunk, akkor mondják meg önök, t. képviselő urak onnan a túloldalról, hogy' lehetséges az, hogy a legalkotmányosabb király, a mint ő Felségét czímezik . . . Madarász József: Szóval! Nessi Pál: Ki az ? Ki az ? Babó Mihály: A mint ők czimezik! . . . (Nagy mozgás jobbfelől.) Elnök (csenget): Ilyen indirekt módon sem szabad a király személyét a diskusszió tárgyává tenni, és alkotmányos érzületét kétségbe vonni! (Zajos ellenmondások a, szélsőbaloldalon.) Barabás Béla: A házszabályokba nem ütközik ! (Mozgás és zaj.) Babó Mihály: Én nem tehetek róla, hogy a »legalkotmányosabb« jelzőt még kérdésképen sem lehet ebben a házban felhozni. Nem vagyok jogosítva az elnök ur megjegyzésével szemben akármiféle kijelentést is tenni; nem is kívánok, de azt mégis megkérdezem önöktől, hogy ha van jogunk reá, és még sincs meg a magyar nemzeti nyelv érvénye, akkor mondják meg nekem, hogy hol van a legalkotmányosabb király ? (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát ha nincs jogunk, t. képviselő urak, mert önök azt vitatják, hogy a nemzet átruházta ezt a szuverenitási jogot a koronás királyra. . . Barabás Béla: Elég szamár volt! Babó Mihály: Hát jó, helyezkedjünk az önök álláspontjára, hogy átruházta, a minthogy nem ruházta át, mert az ilyent átruházni nem lehet; de helyezkedjünk az önök álláspontjára, hogy átruházta. Ha tehát így ő Felségétől a királytól függ, hogy a magyar nyelv a hadseregben alkalmaztassák és mégsem alkalmaztatok, a mikor ez egyes egyedül tőle függ: akkor azt kérdezem önöktől, hol van hát a legnemzetiebb király? (Ugy van! Ugy van!a szélsőbaloldalon. Nagy zaj. Nagy mozgás jobbfelöl.) Elnök (csenget): Figyelmeztetnem kell a szónokot, hogy az 1848 : III. t.-cz. azt mondja, hogy a királynak személye szent és sérthetetlen. (Ugy van! ügy van! jobb felöl. Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Ezt a törvény mondja. Ez alkotmányunknak egyik alapelve. (Ugy van ! Ugy van! jobbfelöl. Elénk helyeslés. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Csak kereste a királyt!) Hentaller Lajos: Regem nostrum quaerimus ! Elnök: Es figyelmeztetem, hogy a király minden kormányzati ténykedéséért a felelős minisztérium vonható csak felelőségre. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Zaj és félkiáltások a szélsöbaloldalon : Hisz azt vonnánk felelőségre, ha itt volna!) Kiss Ernő: Könnyű itt fenegyerekeskedni! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Ugy van! Ugy van ! jobbfelől!) Elnök: Az elnöki figyelmeztetésre megjegyzést tenni nem szabad. (Helyeslés jobbfelöl.) Babó Mihály: Én ismerem azt a törvényt, a melyre a t. elnök ur hMatkozott. Igaza van. 0 Felsége személye szent és sérthetetlen; a kormányzat tényeiért kétségtelenül a minisztérium felelős. Ez ellen a törvény ellen én nemcsak nem vétettem, de véteni nem is akarhattam akkor, midőn kérdést tettem. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) De engedjék meg nekem, hogy ezen eszmemenet folytán még egy kérdést tegyek. (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Igaz-e az, hogy az 1899-iki védtörvényben, annak 14. §-ában benfoglaltatik ő Felségének szentesítésével is az a rendelkezés, hogy a közös hadsereg megállapított ujonczjutaléka 10 év lefolyása alatt csak akkor lesz kérdésbe vehető, ha ő Felsége, illetve a felelős kormány az ujonczjutalék emelését, vagy leszállítását szükségesnek tartja? Tehát bocsánatot kérek, itt egy fejedelmi tényről van szó, s mikor itt az ujonczjutalék felemelésének kérdéséről beszélünk, (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon.) akkor nekünk ezt a fejedelmi tényt kérdés tárgyává tenni jogunk és kötelességünk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem fejedelmi tény! Babó Mihály: Megmondom, t. honvédelmi miniszter ur, azt is, hogy akkor, midőn ennek a törvénynek ideiglenes hatályát fentartani kívánták évről-évre, önök a törvénybe világosan bevették azt a rendelkezést, hogy a többi korlátozások és feltételek azonban épségben tartattak. Tehát arra sem hMatkozhatik a t. miniszter ur, hogy miután ez a törvény már megszűnt, annak érvénye, mert az idő elmúlt, lejárt. Hát ő Felsége tényéről van szó igenis; miután az 1899 : II. t.-cz., mely fentartotta ezt a 14. §-ban foglalt