Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-210

64 "210. országos ülés 1903 február 19-én, csütörtökön. és az 1684:LXVI. törvényczikk rendeletei szerint lesz hadba menendő.« Megállapítja tehát a törvény, hogy nem az uralkodóház családi jelvényei, hanem a nemzetet alkotó vármegyék jelvényei szolgálhatnak csak a hadseregnek jelvényeiül. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.! Még az 1790/91 :LX. törvényczikk is a magyar ezredek részére rendeli kiállítani a katonaságot. De még fontosabb az 1808:1. törvényczikk, a mely szerint az országgyűlés ajánl 12 gyalog, 10 lovasezredet, tehát összesen 64 ezerét a törvény világos szavai szerint, expressis verbis, a magyar hadseregbe. Hát ezzel szemben azt állítani, hogy Magyarországnak nem volt önálló hadserege, azt állítani, hogy a magyar nemzet katonai szuverenitása át lett ruházva a királyra, azt hiszem, hogy lehetetlenség. (Élénlc helyeslés a szélsbbaloldalon.) Mert ha igaz volna az az állítás, hogy a katonai felségjog kiterjed az egész vonalon Magyarországgal szemben is, akkor nem vehették volna ebbe a törvénybe azt a rendelkezést, hogy: »egyébiránt a magyar katonaság ügye az országgyűlési tárgyalásokhoz tartozván, a rendes katonaság fentartásának eszközei iránt a három év alatt tartandó országgyűléseken tanácskozás lesz; az 1741:63. törvényczikk 2. §-a rendelete és a katonai toborzás mellett korábbi érvényes hadfogás épségben maradván. A magyar hadsereg fentartása iránt olyan eszközök fognak felállíttatni, hogy az alkotmánynak, az ország alaptörvényeinek és a védelmezést illető királyi jognak semmi hátránya ne történjék.« Hát a hadvezéri jog igenis megillette Magyarország királyát, a mint hogy az ország második fővezére volt a nádor, de nagyon természetes, hogy ez tovább nem terjedt a vezérleti jognál. Sőt nézzük meg az 1807 :

1. törvényczikket. Még a törvény czimében is világosan ki van mondva: a magyar hadsereghez 12.000 ujon ez ajánl tátik. Ha nem lett volna magyar hadsereg, lehetett volna-e annak részére katonaságot megajánlani is! ? Nem. De ez a törvény megint továbbmegy a nemzet jogainak megóvása tekintetében, a midőn 9. §-ába — már a nyelvre vonatkozólag is & következő rendelkezést iktatja be (olvassa): »És mMel az önkéntes katonák összeszedésében leginkább akadálynak találtatik, hogy az újonnan jövő katonák nyelvüket nem értő tisztek és altisztek századába soroztatván, kölcsnösen nem értik egymást, sem a parancsok kiosztásában, sem meghallásában s az ebből származott viszályok az ujonezokat, sőt azok példája után másokat is a katonaságtól elidegenitenek: (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) hogy a jövőben ilyen, a szolgálatra ártalmas nehézségek ne támadjanak, ő Felsége kegyelmesen intézkedni fog, hogy a magyar ezredekben olyan tisztek és altisztek alkalmaztassanak, a kik az azok között különösen használt anyanyelvekben múlhatatlanul jártasak.* De itt ismét nem állt meg a törvényhozás, hanem akkor, a midőn a Ludovika-akadémiáról szóló törvényt 1808-ban megalkotta, abba bölcs előrelátással olyan intézkedéseket vett fel, a melyeket ha a végrehajtásra hMatott és kötelezett tényezők lelkiismeretesen végrehajtották volna, (Ugy van! a szélsbbaloldalon.) akkor ma nem volnánk hadügyi, katonai tekintetben oly szomorú helyzetben, a minőben vagyunk. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Mert hiszen ebben a törvényben világosan ki van mondva, hogy »ezen akadémia főczélja, hogy ebben a magyar ifjúság azon tudományokban oktattassék, és olyan nevelést nyerjen, hogy azáltal mind a rendes hadseregnél* — a mely a magyar hadsereg kellett volna, hogy legyen — »mind a felkelés alkalmával a hazának teendő hasznos szolgálatokra alkalmassá és képessé tétessék,* Hiszen a törvényhozás bölcs előrelátással iparkodott gondoskodni arról, hogy a magyar ifjúság kellő katonai kiképzésben részesüljön, azért, hogy annak a magyar hadseregnek alkalmas magyar emberekből válogatott fő- és altisztjei legyenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kimondja ez a törvény, t. ház, 10. §-ában azt, hogy »az akadémia igazgatójául és aligazgatójául a haza nemes fiát, katonai erényekkel diszeset, az illető tudományokban jártasat, az ifjúság neveléséhez értőt kMan; a katonai tudományok tanárai született magyar tisztekből választassanak.* Ebben is megnyilatkozik a hazafiúi természetes ösztön és érzék, t. ház, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert igenis, ha lett volna a magyar kormányban erő, erély, nyilt férfiasság és határozottság, és ha ezt a törvényt végrehajtottak volna ugy, a mint az alkotásakor czéloztátott, akkor, ismétlem, nem volnánk abban a szomorú helyzetben, a melyben Magyarország a katonai ügyek tekintetében ma van. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hiszen ebben a törvényben még az is czéloztatott, hogy a Ludovica- akadémiában felnevelt ifjak necsak a katonai, hanem egyszersmind a polgári tiszti állásokra is minősítve legyenek, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) tehát ne legyenek egyoldalúan képezve, és hogyha bármily oknál fogva, viszonyaik, körülményeik változta következtében a polgári életben kell a haza iránti kötelességeiket teljesiteniök, ne legyenek kénytelenek koldulva könyörögni azért, hogy olyan álláshoz juthassanak, a mely mostani egyoldalú képességeiknek felel meg. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nagyon bölcs előrelátással nem egyoldalú, hanem olyan nevelést szándékolt a törvényhozás a Ludovika akadémia ifjúságának adni, hogy ezáltal ennek a hazának, a mi szeretett Magyarországunknak igazi, hasznos polgárai és fiai lehessenek. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Sőt ez a törvény még tovább megy, t. ház, és bár katonai nevelésről volt szó, bizonyos tárgyakra vonatkozólag még polgári állású tanárok alkalmazását is megengedte. Ebben egy nagyon fontos irányelv nyilatkozik meg; ezzel közelebb