Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-209

54 209. országos ülés 1903 február 18-án, szerdán. tájékoztatására. És nem vetették szemére a képviselőknek, a kik a vitában élénken részt vettek, hogy obstruáltak, hanem annyira vitték, hogy másodízben, 1903-ban a képviselőház a kormány hozzájárulásával visszautasította a javaslatot egy bízottsághoz, a honnan azután egészen átdolgozva . , . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem 1903-ban, hanem 1893-ban! Rakovszky István Igen, 1893-ban, visszautasította a bizottsághoz, és onnan átdolgozva került a javaslat a képviselőház elé. Ha a német kormány képes volt a kimutatásokat mellékelni, akkor nagy mulasztás a közös hadügyminisztérium részéről, hogy mi olyan állapotban vagyunk, hogy a kimutatásokat 8 —10 nap alatt nem tudja beterjeszteni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. miniszter ur azt is mondotta, hogy a német törvénynek az volt a czélja. hogy a hadilétszámot emelje. Igaz, de a t. miniszter ur nem fogja tagadni, hogy a szőnyegen forgó törvényjavaslatnak ugyanaz a czélja. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: De nagyon csekély mérvben! Rakovszky István: Ott a különbség 70.000 katona évente, nálunk pedig Ausztriával együtt 30.000; hozzá kell venni, hogy Németországnak 53 millió lakosa van, nekünk pedig alig 40 millió; hozzá kell venni, hogy Németországban a kMándorlás csökken, nálunk pedig emelkedik. Ha mindezeket összevetjük, azt látjuk, hogy az ujonczlétszám felemelése, a mit itt a t. kormány akar eszközölni, relatíve sokkal nagyobb, mint a melyet Németország akart keresztülvinni. De ebben a törvényben egyszersmind ki volt mondva az az elv, hogy rekompenzácziót kell adni, és ez a kétéves katonai szolgálat. A vita csak a körül forgott, hogy a német képviselőház egy része a legelső törvényjavaslattal szemben állást foglalt a miatt, mert csak feltételes diskreczionális jog révén akarták a kétéves katonai szolgálatot megadni. Ok pedig a német alkotmány megváltoztatását is czélozták, a melyben ki van mondva a hároméves katonai szolgálat. Ezt nem tudták keresztülvinni, kompromiszszumra léptek, ugy, hogy bizonyos ideig, most 1904-ig, biztosítva van a kétéves szolgálat, igaz . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: És ő felsége a császár határozza meg az ujonczkontingenst! Rakovszky István: . . . Nem akartam semmit sem elhallgatni! Igaz, hogy bizonyos körülmények beálltával a német császárnak jogában áll visszatartani a legénységet még egy harmadik évre, — ugy

7 cziiálom a törvényt, a mint van, azt is, a mi hátrányomra szolgál. A mint Németországban kétszer vonták vissza a törvényjavaslatot átdolgozás végett, én is azt szerettem volna, hogy a javaslatot még egyszer, az általam kívánt jelentésekkel együtt adjuk ki a véderő-bizottságnak, hogy ebből az igen kellemetlen helyzetből kijusson a parlament és a t. kormány is, mert higyje el a t. kormány, mikor mi ennek a javaslatnak erélyesen opponálunk, erre nem személyi indokok vezetnek, sem a t. miniszterelnök ur ellen, sem a t. honvédelmi miniszter ur ellen, (Igaz! Ugy van! a bal- e's a szélsobaloläalon.) hanem egyesegyedül ezen tűrhetetlen törvényjavaslat ellen foglalunk állást, mert ez oly terheket ró nemzetünkre, a melyeket az el nem bir. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem veszem tudomásul a t. miniszter ur válaszát. (Helyeslés a néppárton és a szélsőbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy csak egy pár szóval feleljek Rakovszky István t. képviselő urnak. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő ur első sorban, hogy nagy mulasztás történt a hadügyminisztérium részéről, hogy az eddigelé e kérdéssel nem foglalkozott. Hát méltóztassék egy kissé visszaemlékezni : mióta lett nálunk az urak részéről akuttá téve a kétéves szolgálat? Nagyon rövid idő óta. {Elénk ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: Már 1889-ben határozati javaslatot adott be a párt! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Csak azóta, hogy Francziaországban e kérdés színre került; (Elénk ellenmondások a bal- és a szélsobaloläalon.)\ hiszen 1893 óta miért nem hangoztatták itt. a t. házban, a kétévi szolgálati időt? B. Kaas Ivor: Dehogy nem ! Szóltak róla! Pozsgay Miklós: Mindenki, minden alkalommal szólt róla! Kubik Béla: És ha nem szóltak ? Úgyis tudták, hogy csak falra borsót hánynak! (Zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Eddigelé ez a kérdés egészen akut nem volt, daczára annak, hogy Németországban igenis azon feltételek mellett, a melyeket nagyjában Rakovszky István képviselő ur felemiitett, a kétévi szolgálati idő — feltételesen — elfogadtatott. A kérdés itten az uraknál, s Ausztriában is akuttá vált azáltal, hogy Francziaországban e kérdéssel szintén foglalkoznak és hogy a lapok azt híresztelték, hogy Olaszország is készül ezen kérdéssel foglalkozni. Nagyon természetes, hogy ily körülmények között mi sem maradhatunk vissza! (Derültség a szeísPbaloldalon és felkiáltások: Mint utolsók!. . .) . . . és minekünk is foglalkoznunk kell e kérdéssel. Hanem, bocsánatot kérek, itten beszédekkel a dolgot előmozdítani — most ebben a pillanatban — nem fogjuk. Csak akkor fogjuk előmozdíthatni a kérdést, a midőn a konkrét javaslatok itt vannak a ház asztalán. (Felkiáltások a szélsobaloläalon: Tessék előterjeszteni! Zaj.)