Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-209
200. országos ülés 1903 február ÍS-án, szerdán. r>5 Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Akkor igenis, de ezeket mostan, hogy ugy mondjam, kézfordultával. .. Zboray Miklós: Ezt ismerjük! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: . . . Hübele Balázs módjára elkészíteni és odadobni nem lehet. (Zaj a szélsobaloldalon.) Én megengedem, hogy Zboray Miklós t. képviselőbarátom sokkal gyorsabban dolgozik nálamnál. .. Zboray Miklós: Ugy van ! Igaz ! (Derültség a báloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: . . . hanem ő sem lesz képes arra, hogy saját pártjabeli barátjainak óhaját teljesítse. Lehetetlen. Minden dologhoz a világon kell egy bizonyos idő és hogyha alapos előterjesztést akarunk tenni, hát kérünk időt. (Derültség a baloldalon és felkiáltások: Mig tanulmányozzák!) Előterjeszthetek holnapután is valami kimutatást; hanem, hogy köszönet lesz-e benne, ez más kérdés. (Derültség.) Hát én arra kérem az urakat, méltóztassanak megnézni Erancziaországot; körülbelül másfél esztendeje, hogy ott a kérdést tárgyalják: ezt megelőzőleg is foglalkoztak már e kérdéssel, s tisztában vannak-e már? Nincsenek tisztában. Ha ez nagy, s olyan kérdés, a mely — hogy ugy mondjam — kézfordultával el nem intézhető; ez egy roppant nagy horderejű kérdés, hogyha minden irányban eleget akarunk tenni. Egyoldalú kívánságokra nézve intézkedni és a véderő harczképességét nem venni semmibe sem : arra én rá nem állok soha, soha! Hát én nagyon kérem, legyenek egy kicsit türelemmel; a mikor lehetséges, elő lesz terjesztve; elvileg — a mint mondtam — a kormány nem idegenkedik tőle, sőt a véderő érdekében van a dolog, a mennyiben a hadilétszám emelésével jár, de bizonyos feltételeknek eleget kell tenni, mielőtt ebbe a nagy kérdésbe belemennénk. Erre nézve kérek bizonyos türelmet. Áz előterjesztést meg fogom tenni és én majdnem meg vagyok győződve, hogy az a türelmetlenség, melyet most a t. ház ezen oldalán látok a kétévi szolgálat behozatala iránt, nagyon meg fog csappanni (Zaj a szélsobaloldalon.) és talán önök lesznek az elsők, a kik ellene frontot csinálnak. (Zaj a bal- és szélsobaloldalon.) Elnök Kérdem a t. házat, (Zaj a szélsobaloldalon.) — kérem, a kérdést akarom föltenni, — méltóztatnak-e tudomásul venni a honvédelmi miniszter ur válaszát. (Felkiáltások a bál- és a szélsobaloldalon: Dehogy veszszük tudomásul!) A kik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hoch! Hock!) A ház a választ tudomásul veszi. Következik Pichler Győző képviselő ur interpellácziója a fő- és székváros konverziója ügyében. Pichler Győző: T. ház! Midőn igénybe bátorkodom venni a t. ház figyelmét és élek interpelláczió-előterjesztési jogommal, teszem ezt azért, mert a fő- és székváros törvényhatósága e hó 13-ikán oly határozatot hozott, melyet én törvénybe ütközőnek tartok és a melynek törvénybe ütköző voltára a miniszter ur figyelmét fel akarom hMni. (Halljak! Halljuk!) Budapest fő- és székes város törvényhatósága 1903. február 13-dikán tartott rendkívüli közgyűlésén határozatot hozott, a mely szerint 25 millió frtos 4 1 ; , 2-ed százalékos kölcsönét konvertálja. E közgyűlésen egy bankcsoport ajánlatát fogadták el a konverzió keresztülvitelére. En különösen arra kérem a t. házat, méltóztassék tudomásul venni ama kijelentésemet, hogy egyáltalában nem bocsátkozom bele abba, vájjon e bankcsoport ajánlata előnyös-e vagy nem, nem bocsátkozom bele abba, hogy más bank hogyan és mikép ajánlkozott volna, nem bocsátkozom bele ebbe, mert engem felszólalásomban semmi egyéb nem vezet, mint tisztán az, hogy a határozathozatal törvénytelen és törvényellenes módon történt. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Egyáltalában nem érdekel az, melyik bank csinálja azt a konverziót, egyáltalában nem érdeklődöm az iránt, melyik bank hogy és mikép van érdekelve, ezekről az ajánlatokról se nem tudok, se nem akarok tudni, hanem én egyszerűen csak arra szorítkozom, hogy igenis őrködni kell különösen, midőn ilyen nagy összegről van szó, a fölött, hogy a főváros polgárságának vagyona fölött törvényes formában és törvényes alakban rendelkezzenek, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) A miniszterelnök ur mint belügyminiszter, a mint méltóztatnak tudni, a közigazgatás egyszerűsítésére vonatkozólag rendeleteket hozott, a melyek két vaskos kötetben foglaltatnak össze. Hát, t. ház, az egész világ megtanulhatná a fő- és székesvárostól, mi az az egyszerű közigazgatás, mi az, a mikor a közigazgatást egyszerűen kezelik, mi £tZ. cl mikor hirtelen hoznak olyan határozatokat, a mely határozatoknak kimondása évtizedekre érinti a polgárságot. Engedjék meg, t. ház, hogy előadjam önöknek a terminusokat, a melyek mutatják, minő gyorsan dolgozik a főváros. Méltóztassék figyelembe venni, hogy itt 25 millió forintról, vagyis 50 millió koronáról van szó. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Tessék megnézni, tessék meghallgatni, hogy bizonyos kérdésekben hogyan egyszerűsítette a közigazgatást a fő- és székváros; az c fő- és székváros, a melyben a vállalkozók öt ezer forint kiutalására, a mely mint kauezió fekszik benn, 8—10 hónapig várakoznak, . . . Molnár Jenő: Ez nem járja! Pichler Győző: . . . méltóztassék megnézni, hogy azon fővárosban, a melyben a legkisebb ügy elintézése másfél, sőt két évet vesz igénybe, 50 millió korona felett milyen egyszerű közigazgatási rendszerrel határoztak. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.)
