Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-209

iú 209. országos ülés 1903 február 18-án, szerdán. TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ezt az állásponpontot, a melyet a törvényjavaslattal a honvédelmi miniszter ur itt elfoglal, csakis abszolutisztikus osztrák közjogi felfogásból indokolhatja meg, magyar közjogi felfogásból, magyar dokrinából megindokolni nem lehet. Azt csak nem akarja, állítani a honvédelmi miniszter ur, hogy a hadügyi igazgatás nem a magyar király egyik generális felségjoga, hogy az nem a kormányzásnak egyik része? És az sem tagadható le, s azt hiszem, hogy a t. honvédelmi miniszter ur sem fogja letagadni, hogy a király felségjogát, a melynek részét képezi a hadügyi igazgatás, akként gyakorolhatja, a hogy azt a nemzeti hatalom, a nemzeti szellem kívánja, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) csak a magyar törvények szellemében gyakorolhatja. Ezt, bocsánatot kérek, letagadni nem lehet. "Werbőczy Tripartitumában van letéve ez az elv; onnan ezt kikaparni, mint a hogy kikapartatott a magyar hadsereg elnevezése törvénykönyveinkből, nem lehet. (TJgy van! TJgy van! a ssélsobálóldalon.) És miután az állam hMatalos nyelve a magyar, a magyar király az ország kormányzatára vonatkozó generális felségjogát másként mint magyarul nem gyakorolhatja. Miután pedig e generális felségjogában benne foglaltatik a hadügyi igazgatás, a hadügyi kormányzat joga is : a. letagadni, eldisputálni, vagy elformulázni a magyar hadügyi igazgatásnak magyar nyelven való kezelését nem lehet. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök ur az 1901. évi honvédelmi miniszteri költségvetés tárgyalása alkalmával, gondolom 1901. márczius 4-én itt e házban az akkor beteg honvédelmi miniszter urat helyettesitvén, Rátkay László t. képviselőtársain felszólalására felelve a következőket mondotta. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon. Olvassa): »Az igaz, hogy az 1867: XII. t.-czikk 13. §-a a magyar hadseregről beszél, mint az egész hadseregnek kiegészítő részéről, de ebből annak az ellentételnek felállítására, hogy a résznek olyannak kell lennie, mint az egésznek, a német nyelv használatára, és a » közös hadsereg* elnevezés jogosultságára vont következtetést.* Nagyon sajnálom, hogy az igen t. kormányelnök ur nincs jelen; be akarnám kézzelfoghatóig bizonyítani, hogy ezen ellentétel felfogása sem nem helyes, sem nem alapos. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon. Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!') Elnök (csenget): Csendet kérek! Mukits Simon: T. ház! Ha a rész olyan mint az egész, a mint a miniszterelnök ur mondta volt, akkor ennek jogszerű következménye az, hogy a rész felveszi az egésznek természetét, és miután az osztrák hadsereg mint a közös hadsereg kiegészítő része sem több, sem kevesebb jogokkal nem bír, mint a magyar hadsereg, a mely szintén a közös hadsereg kiegészítő része, tehát az osztrák hadsereg nem egész, hanem csak rész; épen olyan jogosultsággal bíró rész, mint a magyar hadsereg. A magyar hadsereg az osztrák hadseregnek nem szubordinált, hanem koordinált része. Azt is el méltóztatott ismerni, hogy több jussa, több prMilégiuma és több joga nincs sem az egyiknek, sem a 'másiknak. Hát én most azt kérdeném, ha itt volna, Széll Kálmán kormányelnök úrtól, hogyan veheti fel a magyar rész az osztrák résznek a természetét, mikor az nem egész? De ha felvétetjük vele, ha a t. miniszterelnök ur felvétette a magyar részszel az osztrák rész természetét, akkor meg azt kérdezem, hogy mi alapon adott neki prMilégiumot a magyar rész felett, mily alapon adott neki több just a magyar rész felett ? (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Hát jó, vegye fel a magyar rész az osztrák résznek a természetét ; akkor meg azt kérdezem, hogy az osztrák rész melyiknek a természetét veszi fel; mert nem egész? (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Erre legyen szíves majd a miniszterelnök ur válaszolni. Ha tehát sem közös hadseregünk nincs, sem pedig német nyelvre való használhatási jogosultság nincs, akkor az okoskodás ilyen fonák következményeket hoz létre, hogy akkor az osztrák résznek fel kell vennie a magyar rész természetét, a mitől az Isten mentsen. Gr. Andrássy Gyula t. képviselőtársam a nemzeti szolgálati nyelv védelméről megemlékezvén, hMatkozott az 1867. év előtti állapotokra Magyarországon. Nevezetesen hMatkozott, ha jól tudom, az 1840-ik évi VI. t.-czikkre. Nevezetesen ebben a törvényben taxatíve vannak felsorolva azok az esetek, azok az ügyek, a melyekben a magyar nyelv használata kötelező módon van előírva és nincsen ebben a törvényben megemlítve a magyar nyelv használata a hadseregben, a védelmi rendszerben. Hát, engedelmet kérek, a t. képviselő ur állítása odavetésénél egy ugrást tett Magyarország közjogi históriájában. Nevezetesen átugrotta t. képviselő ur Magyarország alkotmánya újjászületésének dicsőséges évét. (TJgy van! TJgy va,n! a szélsobaloldalon.) A nemzet a magyar hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozó jogát az 1867, évi XII. t.-cz. 11. §-ában nem azért ruházta át a királyra, hogy a király ezzel a jogával visszaélve, azt nemzeti tartalmától megfoszsza és németté változtassa át. De gr. Andrássy Gyula t. képviselő ur beszéde alkalmával eszembe jutott Deák Ferencznek az a mondása, a melyet az 1867. évi országgyűlésen a képviselőházban, február 22-én az opportunizmusról mondott: »Az opportunizmus kevésbbé veszi a törvényt és így az abszolutizmusnak nyit utat«. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ez látszik meg az 1867. évi törvényalkotásokon; ez látszik meg közéletünkön és ez tükröződik vissza a t. képviselő ur beszédén is.