Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-209

209. országos ülés Í903 február IS-án, szerdán. 47 Az 1867. évi törvényhozás magyar hadsereget és nem közös hadsereget ismer el törvényes haderőnek; ennek 11. §-a kifejezetten a magyar hadsereg, s nem a közös hadsereg intézményét iktatta törvénybe és mégis az alkalmazkodás és a szolgalelkűség szelleme kitörölte a magyar hadsereget törvényeinkből, kitörölte közéletünkből, megsemmisítette azt ugy, a mint hogy megsemmisíttetett a négy magyar vármegye és lett belőle Szlavónia. A magyar hadsereg helyett a közös hadsereg elnevezését közéletünk aulizmusa csempészte be a törvényekbe. Nevezetesen ezt a csempészetet megcselekedte az 1875-ik évi törvényhozás 40 törvényczikkében anélkül, hogy bármiféle törvényhozási intézkedés előzte volna meg azt. Egyszerűen odabiggyesztették a magyar hadsereg elé a közös hadsereget. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Ez az elnevezés sehol törvénytárunkban nincsen, ennek az elnevezésnek a gyökere nincs sehol másutt^ csak a magyar közélet szolgalelküségében. (Elénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) A vita folyamán történt hMatkozás az 1715 : VIII. t,-cz.-re, történt hMatkozás a pragmatika szankczióra és az 1867 : XII. törvényczikkre. Ezen törvények egyikéből sem magyarázható ki a legnagyobb rabulisztikával sem a véderőnek közössége. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Az 1715 : VIII. törvényczikk az ország védelmére annak közbiztonsága követelte állandó és rendes katonaság felállítását rendelte el, a melyben az örökös tartományokról szóemlités sincsen téve; annál kevésbbé olvasható ki abból Ausztriával való közösségünk, Ausztria és Magyarország haderejének a közössége. A pragmatika szankczió szerződés, a melynek tárgya nem a hadügy, nem a véderő, hanem az örökösödés. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Abból semmi védelmi közösség, sem védelmi ugyanazonosság, vagy haderőközösség ki nem magyarázható. Deák Ferencz a pragmatika szankcziót ekként jellemezte: szerződtünk örökösödés felett és nem valami szorosabb kapcsolatról. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Ebből a haderő közössége egyáltalában ki nem magyarázható. Az örökösödésből kifolyólag a személyazonosság uniójában az örökösödés rendje szerint birtoklandó országok védelmi kölcsönösségének és nem a közösségnek elve van lefektetve az 1867 : XII. t.-czikkbe. Madarász József: Egyik sincs benne! Mukits Simon: E törvényczikk 69 §-ból áll. Ezen 69 §-t átolvasva, ebben a »közös« szó nincs benne. Hogy expressis verbis nincs benne a »közös« elnevezés és intézmény, s hogy ennek a »hadsereg közössége« elnevezésnek jogosultsága, értelme nincs, hMatkozom ismét az önök örökhagyójára, Deák Ferenczre és ennek szavaMal akarom bebizonyítani álláspontjuknak tarthatatlanságát. (Halljuk! Halljuk!) Deák Ferencz az 1867: XII. t.-cz.-et — melynek vélekedésem szerint, hMatottabb magyarázója Deák Ferencznél nincs — (Ugy van! balfelM.) ekkép magyarázza (olvassa): » Nincs dialektika, mely bárkMel elhitetné, hogy a törvény szavainak más értelme legyen, mint amely beiktatva van, vagyis a magyar hadsereg.« Én pedig erre azt mondom, hogy csakis a közjogi hamisítás törölhette ki a magyar hadsereget törvénykönyvünkből és csempészhette be helyette a »közös hadsereg* elnevezést, a mint ezen hamisítást, ezen becsempészést az 1875-iki törvényhozás meg is cselekedte. Nem félreértésből, nem elnézésből történt ez a hamisítás és becsempészés, hanem szándékosan, dinasztikus érdekből, (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) a katonai törekvések érvényesítésére, hogy a magyar királynak a kormányzásból folyó kardinális felségjoga a hadügyigazgatásra vonatkozó részében az osztrák császár abszolút felségjogában megsemmisüljön. (Elénk helyeslés és taps a szélsöbalóldalon.) Tlégi osztrák törekvés, az abszolút kormány idejéből, mely, sajnos, kihat egész állami életünkre. Magyarországnak az 1867 : XII. t.-cz. alapján is magyar hadsereghez és nem közös hadsereghez van joga. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Az 1867: XII. t.-cz. 9. és 12. §§-ainak egybevetéséből kétségtelen, hogy nem a hadsereg, hanem a hadügy, illetve annak kezelése közös. Közös hadsereget sem az 1867: XII. t.-cz., sem az 1868 :XL. t.-cz. nem ismer. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) A hadügy egyenlő elvek szerinti kezelése ugy az 1867-iki törvényhozás, mint az 1868: XL. t.-cz. szerint nem a hadsereg kezelése. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék előadását folytatni. (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Csendet leérünk! Odaát valóságos kaszinó van!) MukitS Simon: Mert a magyar hadsereg nemcsak része, hanem kiegészítő része az összes hadseregnek, abba be nem olvadt s önállóságát el nem vesztette, még ha az 1867 : XII. t.-czikkben kifejezetten nem foglaltatnék is benn a »magyar hadsereg« elnevezés, mert a részesedés tanának igazsága kizárja azt, hogy az egyik résznek több joga legyen, mint a másiknak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Mert ha ezen közjogi doktrínára nem helyezkedünk is, akkor el kell fogadnunk, hogy Magyarország és Ausztria közt nincs dualizmus, hogy a magyar katonai felségjogok nincsenek koordinálva, hanem szubordinálva az osztrák katonai felségjogoknak, ez pedig a magyar nemzeti állam és nemzeti létünk halálát jelenti. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon. Halljuk! Halljuk!) Tiltakoznunk kell tehát a közös hadsereg elnevezése és intézménye ellen, mert ezen doktrína elfogadásával állami önállóságunk és nemzeti létünk van megtámadva. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) De magának a trónnak biztonsága is nem közös hadsereget, hanem a nemzet erkölcsi rugóitól mozgatott magyar hadsereget kíván, (Ugy van! a szélsöbalóldalon.)