Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-222
41(1 222. országos ülés 1903 márczius 7-én, szombaton gultság'szemű vegét nem tudjuk félretenni: akkor ugy leszünk ezen kérdéssel is, a hogy voltunk sok más egyébbel, hogy t. j, a magyar gazda boldogitásának jelszava alatt fogunk intézkedéseket tenni, a melyeknek hadi költségét egyenesen az a szegény agyonboldogitott magyar gazda fogja megfizetni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én a magam részéről nem óhajtom, hogy ennek a kérdésnek most akármilyen irányban prejudikáltassék, mert nem tartom helyesnek, hogy ilyen fontos komoly kérdések per tangentem döntessenek el. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek folytán a magam részéről is hozzájárulok a bizottság javaslatához. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. képviselőház! A kérdéshez többen vannak még szólásra feljegyezve. Miután elérkeztünk már ahhoz az időponthoz, a midőn az előbbi megällapitás szerint áttérünk az interpellácziókra, félbeszakítjuk a kérvények tárgyalását, és azt hiszem, a ház beleegyezik abba, hogy a jövő szombati ülés második részében, később meghatározandó órában, térjünk át a kérvényekre. (Helyeslés.) Mielőtt az interpellácziókra átmennénk, a legközelebbi ülés napirendjére nézve teszek előterjesztést. A hétfőn délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjére azon katonai javaslatok és velük kapcsolatos határozati javaslatok és kérvények tárgyalása tűzetnék ki, a melyek a mai napirenden voltak. (Helyeslés.) Ha ebbe beleegyezni méltóztatnak, akkor a hétfői napirendet ekképen állapítom meg. Most átmegyünk az interpellácziókra. Nessi Pál, azután Ráth Endre képviselő ur interpellácziója következik. Ráth Endre: T. képviselőház! A ház legnagyobb elnézésére van szükségem. (Zaj.) . . . Elnök (csenget): Kérem, méltóztassanak helyöket elfoglalni s az interpelláczíókat meghallgatni. Ráth Endre: Elnézésre van szükségem, midőn másodszor is felszólalok ebben az ügyben. De hogy ezt a kérésemet szMes lesz teljesíteni, azt megerősítettnek hiszem azokból, a miket a t. miniszterelnök ur annak idején interpellácziómra válaszolva mondott, hogy t. i., ha az érdemben kívánom a feleletet, ezt ő szívesen megadja. Erre a válaszra pedig nemcsak én magam, hanem egész Kezdi-Vásárhely közönsége rendkívül kíváncsi, mert Kezdi-Vásárhely jövő fejlődését illető rendkívül fontos ügyről van szó. Ha a háznak nem lesz terhére, leszek bátor azt röviden előadni. (Halljuk! Halljuk!) A kézdi-vásárhelyi közbirtokosságnak a szomszéd torjai határon birtokai vannak, a melyeknek Kezdi-Vásárhelyhez való átcsatolását kérte. Ezt ki is mondotta első fokon az alispán, azután a közigazgatási bizottság. Két egybehangzó határozatról lévén szó, felebbezésnek nincsen helye. A torjai község felülvizsgálati kérelemmel fordult a belügyminisztériumhoz és ott a helyett, hogy egyszerűen a formai kérdést tárgyalnák, a kézdi-vásárhelyiek azon^aggodalommal vannak eltelve, hogy érdemben is kMan a belügyminisztérium határozni. Pedig a törvény határozottan kimondja, hogy két egybehangzó határozat ellen felebbezésnek nincsen helye. De eltekintve ettől, határátcsatolási kérdésről lévén szó, csak a következő három szempont jöhet számításba. Az egyik szempont mindig az, hogy kik kérik ezt, és itt a törvény meghatározza, hogy ezt azoknak kell kérniök, a kik az átcsatolt rész egyenes állami adójának felénél többet fizetnek. Ez az eset itt kérdés tárgyát nem képezi, mert az egész terület birtokosai kérik. A második szempont pedig az, hogy az átcsatolni kívánt terület egységes-e. Ez iránt sincs kérdés, mert teljesen egységes és közvetlenül Kezdi-Vásárhely, határa mellett fekszik. A harmadik szempont, a melyre Torja is a súlyt fekteti az, hogy a határcsatolás folytán ő közigazgatási és közművelődési kötelezettségeinek nem lenne képes megfelelni. Interpelláczióm tárgya ez a pont lesz. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház, 1901-ben kezdődött meg ez a proczesszus. Érdekes, hogy akkor Torja községnek pótadója 21°;o volt, és — hogy hogy-mint történt, nem tudom — de e két év alatt valószínűleg azért, hogy ezen kérdésben ez a pótadó-kérdés is szerepet játszhasson. 2I 0 / 0-ról egyszerre 33%-ra emelkedett a pótadó. Ha az átcsatolás megtörténik, ennek Torjára nézve az lesz a következménye, hogy el fog veszteni összesen csak 3600 korona egyenes állami adót, mint pótadó-alapot. Ennek eredménye az lesz, hogy Torjának pótadója csak 6°/o-kal fog emelkedni. Mig KézdiVásárhely pótadója már jelenleg is 40°/o, addig Torja község pótadója, a mely mesterséges utón növeltetett, az átcsatolás után is 33°/o ről csak 39°/o-ra fog emelkedni, tehát még mindig nem éri el azon magasságot, a melyen Kezdi-Vásárhely pótadója már jelenleg van. Torja községe maga is látván azt, hogy ez utón eredményhez jutni nem fog, olyan ügyet kevert ezen kérdés elbírálásába, a mely ezzel egyáltalában semmiféle összefüggésben nincs. Évekkel ezelőtt a torjai regále-kártalanitási öszszeg arányosításáért folyamodtak a KézdMásárhelyen lakó, de torjai birtokosok. Az arányosítás a törvényes úton-módon folyt le; az egyes arányrészek ismeretesek. Most Torja azzal érvel, hogy ha ezen egész arányosított összeget, a mely össze-vissza csak 42.000 koronát tesz ki, kiosztják az illető arányrészesek között, akkor ezáltal Torjának pótadója ismét tetemes mértékben fog emelkedni. Ezt megengedem, mert tény az, hogy ha az egész 42.000 koronára rugó arányosított összeg az egyes arányrészesek között ki fog osztatni, Torja pótadója fel fog emelkedni, mint maximumra: 50—52°/ 0-ig. Azonban erre nincs szükség, mert ezen 42.000 koronából a kezdi vásárhelyi birtokosokat csak egy
