Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-222

41(1 222. országos ülés 1903 márczius 7-én, szombaton gultság'szemű vegét nem tudjuk félretenni: akkor ugy leszünk ezen kérdéssel is, a hogy voltunk sok más egyébbel, hogy t. j, a magyar gazda boldogitásának jelszava alatt fogunk intézkedé­seket tenni, a melyeknek hadi költségét egye­nesen az a szegény agyonboldogitott magyar gazda fogja megfizetni. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Én a magam részéről nem óhajtom, hogy ennek a kérdésnek most akármilyen irány­ban prejudikáltassék, mert nem tartom helyes­nek, hogy ilyen fontos komoly kérdések per tangentem döntessenek el. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Ennek folytán a magam részéről is hozzájárulok a bizottság javaslatához. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. képviselőház! A kérdéshez többen vannak még szólásra feljegyezve. Miután elérkeztünk már ahhoz az időponthoz, a midőn az előbbi megällapitás szerint áttérünk az in­terpellácziókra, félbeszakítjuk a kérvények tár­gyalását, és azt hiszem, a ház beleegyezik abba, hogy a jövő szombati ülés második részében, később meghatározandó órában, térjünk át a kérvényekre. (Helyeslés.) Mielőtt az interpellácziókra átmennénk, a legközelebbi ülés napirendjére nézve teszek elő­terjesztést. A hétfőn délelőtt 10 órakor tar­tandó ülés napirendjére azon katonai javaslatok és velük kapcsolatos határozati javaslatok és kérvények tárgyalása tűzetnék ki, a melyek a mai napirenden voltak. (Helyeslés.) Ha ebbe beleegyezni méltóztatnak, akkor a hétfői napi­rendet ekképen állapítom meg. Most átmegyünk az interpellácziókra. Nessi Pál, azután Ráth Endre képviselő ur interpellácziója következik. Ráth Endre: T. képviselőház! A ház leg­nagyobb elnézésére van szükségem. (Zaj.) . . . Elnök (csenget): Kérem, méltóztassanak helyöket elfoglalni s az interpelláczíókat meg­hallgatni. Ráth Endre: Elnézésre van szükségem, mi­dőn másodszor is felszólalok ebben az ügyben. De hogy ezt a kérésemet szMes lesz teljesíteni, azt megerősítettnek hiszem azokból, a miket a t. miniszterelnök ur annak idején interpellá­cziómra válaszolva mondott, hogy t. i., ha az érdemben kívánom a feleletet, ezt ő szívesen megadja. Erre a válaszra pedig nemcsak én magam, hanem egész Kezdi-Vásárhely közön­sége rendkívül kíváncsi, mert Kezdi-Vásárhely jövő fejlődését illető rendkívül fontos ügyről van szó. Ha a háznak nem lesz terhére, leszek bátor azt röviden előadni. (Halljuk! Halljuk!) A kézdi-vásárhelyi közbirtokosságnak a szomszéd torjai határon birtokai vannak, a melyeknek Kezdi-Vásárhelyhez való átcsatolását kérte. Ezt ki is mondotta első fokon az alispán, azután a közigazgatási bizottság. Két egybe­hangzó határozatról lévén szó, felebbezésnek nincsen helye. A torjai község felülvizsgálati kérelemmel fordult a belügyminisztériumhoz és ott a helyett, hogy egyszerűen a formai kérdést tárgyalnák, a kézdi-vásárhelyiek azon^aggoda­lommal vannak eltelve, hogy érdemben is kMan a belügyminisztérium határozni. Pedig a törvény határozottan kimondja, hogy két egybehangzó határozat ellen felebbezésnek nincsen helye. De eltekintve ettől, határátcsatolási kér­désről lévén szó, csak a következő három szem­pont jöhet számításba. Az egyik szempont min­dig az, hogy kik kérik ezt, és itt a törvény meg­határozza, hogy ezt azoknak kell kérniök, a kik az átcsatolt rész egyenes állami adójának felé­nél többet fizetnek. Ez az eset itt kérdés tár­gyát nem képezi, mert az egész terület birtoko­sai kérik. A második szempont pedig az, hogy az átcsatolni kívánt terület egységes-e. Ez iránt sincs kérdés, mert teljesen egységes és közvet­lenül Kezdi-Vásárhely, határa mellett fekszik. A harmadik szempont, a melyre Torja is a súlyt fekteti az, hogy a határcsatolás folytán ő köz­igazgatási és közművelődési kötelezettségeinek nem lenne képes megfelelni. Interpelláczióm tárgya ez a pont lesz. (Hall­juk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) T. képviselő­ház, 1901-ben kezdődött meg ez a proczesszus. Érdekes, hogy akkor Torja községnek pótadója 21°;o volt, és — hogy hogy-mint történt, nem tudom — de e két év alatt valószínűleg azért, hogy ezen kérdésben ez a pótadó-kérdés is sze­repet játszhasson. 2I 0 / 0-ról egyszerre 33%-ra emelkedett a pótadó. Ha az átcsatolás megtör­ténik, ennek Torjára nézve az lesz a következ­ménye, hogy el fog veszteni összesen csak 3600 korona egyenes állami adót, mint pótadó-alapot. Ennek eredménye az lesz, hogy Torjának pót­adója csak 6°/o-kal fog emelkedni. Mig Kézdi­Vásárhely pótadója már jelenleg is 40°/o, addig Torja község pótadója, a mely mesterséges utón növeltetett, az átcsatolás után is 33°/o ről csak 39°/o-ra fog emelkedni, tehát még mindig nem éri el azon magasságot, a melyen Kezdi-Vásár­hely pótadója már jelenleg van. Torja községe maga is látván azt, hogy ez utón eredményhez jutni nem fog, olyan ügyet kevert ezen kérdés elbírálásába, a mely ezzel egyáltalában semmiféle összefüggésben nincs. Évekkel ezelőtt a torjai regále-kártalanitási ösz­szeg arányosításáért folyamodtak a KézdMásár­helyen lakó, de torjai birtokosok. Az arányosí­tás a törvényes úton-módon folyt le; az egyes arányrészek ismeretesek. Most Torja azzal érvel, hogy ha ezen egész arányosított összeget, a mely össze-vissza csak 42.000 koronát tesz ki, kiosztják az illető arányrészesek között, akkor ezáltal Torjának pótadója ismét tetemes mér­tékben fog emelkedni. Ezt megengedem, mert tény az, hogy ha az egész 42.000 koronára rugó arányosított összeg az egyes arányrészesek között ki fog osztatni, Torja pótadója fel fog emelkedni, mint maximumra: 50—52°/ 0-ig. Azon­ban erre nincs szükség, mert ezen 42.000 koro­nából a kezdi vásárhelyi birtokosokat csak egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom