Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-222

222. országos ülés 1903 márczius 7-én, szombaton. 4Í5 a kereskedést kell abban az irányban megerősíteni, hogy képes legyen ezt a többletet, a mezőgazdaságra nézve a lehető legelőnyösebb feltételek mellett elhelyezni. A fogyasztóhoz azonnal nem fordulhat, a gabonát meg kell tehát venni, ugy, hogy hosszabb ideig tulajdonosa maradjon az árunak. A szolid kereskedő nem spekulál, nem játszik a búzára, ő meg akarja ke resni a maga közvetítési hasznát, de igyekszik a rizikót elkerülni, vagy a hol a rizikót, el nem kerülhetné, ennek a rizikónak megfelelő premiumot a gazdával akarja megfizettetni. Már most a rizikó elkerülésére a kereskedő egyedüli fegyvere az, hogy a mennyi kész árut a termelőtől vesz, ugyanannyi határidőkötést csináljon, és ezáltal az árhullámzásra nézve a rizikót magára vonatkozólag eliminálhassa. Itt jövök tulaj donképen a kérdés mag vára, és itt kérem azon t. képviselőtársaim becses figyelmét, a kik az enyémtől eltérő nézetben vannak. Azt a választ halljuk, hogy nem akarja a határidőüzletet senki sem eltörölni, adja el határidőre azt a búzát, a melyet megvett és szállítsa. Ez lehetséges, ezt megteheti a kereskedő, csakhogy sokkal előnytelenebb árak mellett fogja így eladni a búzát, mint a mai rendszer mellett, és miután ezt sokkal előnytelenebb árak mellett teheti, sokkal rosszabb lesz az az ár, a melyet a gazdának adhat érte. (Félkiáltások a jobboldalon: Miért?) Hogy miért adhatja el előnytelenebb árak mellett, azt hiszem, igen röviden tisztába hozhatom. A Magyarországon termelt búzának talán egy negyed része, mondjuk, a forgalomba kerülő búzának egy harmad— kétötöd része az, a mely Budapestet érinti, annak is csak mintegy kétharmad—háromnegyed része talál Budapesten fogyasztásra. A többi része a Magyarországon termelt búzának vidéki malmoknál dolgoztatik fel, vagy direkt reláczióban, tehát a budapesti iránynál olcsóbb reláczióban Ausztria felé megy. A kereskedő tehát akkor adhatja el előnyösen a búzának több mint felét, hogyha vidéki malmoknak tudja eladni, vagy megfelelő pillanatban Ausztria megfelelő fogyasztó' köreiben helyezi el. Már most el lehetne ezt érni határidőüzletek kötése által, a mikor az a kereskedő ki lenne szolgáltatva annak a vidéki malomnak, a melynek rayonjába bele tartozik? Elérhetné e ő máskép ezt, mint ugy, hogy ha egy nagy czentrális piaczon köt határidő-üzletet, a hol a terménynek határidőre folytonosan ára van. a hol venni ós eladni folytonosan lehet és azután mikor az effektív búzát tényleg a fogyasztónak eladta, akkor ezt a kötést, a melyet a rizikó eliminálása czéljából kellett neki kötnie, megfelelő ellenkötés által bonyolítja le. Ugy, hogy a szolid kereskedő a gazda érdekeit csak ugy elégítheti ki, a szolid kereskedő csak ugy adhat megfelelő árat, hogy ha ő akkor, a mikor a gazdától a búzáját megveszi, akkor elad ugyanannyit usancze szerint a pesti vagy a bécsi tőzsdéken — illetőleg, minthogy a bécsin máinem lehet — a budapesti tőzsdén, és akkor, a mikor eladta a megvásárolt búzát a fogyasztónak, akkor visszavásárolja ugyanazt a búzát, a mit elad. Rakovszky István: Ez reális, nem fedezetlen határidő-üzlet! Gr. Tisza István: Hát épen itt van a dolognak a bibéje. Ugyebár ez egy reális természetes és jogosult ügylet? De mégis mi történik a határidő-üzlet keretében ? Az az X vagy Y kereskedő egy szép napon a tőzsdére jött, eladott egy sluszt határidőre, egy másik napon megint a tőzsdére jött, visszavásárolta és az árkülönbözettel leszámolt. Már most tessék ezt az üzletet megkülönböztetni attól a másik határidőüzlettől, a melyet játék szempontjából csinálnak ! Teljes lehetetlen megkülönböztetni, mert a forma, a melyben ez a reális üzlet lebonyolittatik, tökéletesen megfelel a másiknak. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Már most közbevetőleg megjegyezni hallottam azt, hogy leverik az árakat. Méltóztassék nekem megengedni, de az mégis hihetetlennek látszik előttem, hogy valaki a határidőüzletnek, a spekulácziónak, a játéknak, akár lefelé, akár fölfelé, hogy tulajdonithat egy ilyen általános és minden körülmények között keresztülható tendencziát. Gr. Zselénszky Róbert: Senki sem mondja, hogy mindig, de rendszerint! Különben tessék elolvasni! Gr. Tisza István: Értem, hogy rendszerint. Elfogadom. T. barátomat j>edig megnyugtathatom, hogy olvastam is erről a kérdésről, gondolkoztam is felőle annyit, mint egy usance-agrárius. (Élénk derültség jobbról.) Hát mondom, dajkamese, a mely nem komoly emberek szájába való és a mely nem komoly emberek megnyerésére való, az, hogy az a játékos, a kinek tökéletesen mindegy, hogy olcsó-e a búza vagy drága, a kinek az egyedüli érdeke, hogy kitalálja azt, hogy mily irányban fog az ár-alakulni és hasson azon irányban, a melyben angazsálta magát —, hogy az a játékos akár lefelé, akár felfelé bizonyos preponderáns befolyást gyakorolhasson. {Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Es méltóztassék nekem megengedni, ha ki tudunk bontakozni azokból az előre magunkba szítt álláspontokból, a melyekről annyi szó folyt már; ha a különböző gazdasági ágak közötti összhang nem üres jelszó lesz ajkainkon, a melyet hangoztatunk szebbnél-szebb beszédekben, de zsinórmérték lesz, a mely egész gondolkozásmódunkat áthatja: akkor ennek a kérdésnek az eldöntésénél is meg fogjuk találni azt a helyes középutat, a mely mellett a magyar gazda minden jogosult érdeke is kielégítést talál. (Helyeslés a jobboldalon.) De ha nem birunk elég határozottsággal saját elfogultságunkkal, saját előítéleteinkkel szemben és ha ezen száraz közgazdasági kérdésben is az előítéletek, az elfő-