Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-221

384 221. országos ülés 1903 legszükségesebbről lemondanunk? Pedig csak azon milliókkal, a melyek a most tervbe vett "ujabb katonai terhekre szükségesek, összes kulturális szükségleteinket és czéljainkat megvalósitbatnók. A miniszter ur, ugy látszik, megfeledkezett arról is, bogy pl. a kassai hadtestparancsnokságboz tartozó 23 vármegye még azt az ujonczjutalékot sem képes évente kiállítani, a mely az 1889: VI. t.-ezikk 14. §-ban van megszabva, mert ezen vármegyék munkabíró népességének nagy része nem képes itt az országban mindennapi kenyerét megkeresni és a megélhetés gondjai elől a hadköteles ujonczoknak legalább ötven százaléka Amerikába vándorol. Pap Zoltán: Uj útlevéllel. Horváth Gyula: Ezek az indokok tebát semmit sem bizonyítanak a törvényjavaslat szükségessége mellett. De ha ugy volna is, bogy az ország teherviselési képessége emelkedett, akkor is helytelen politika volna csupán ezen ok miatt a hadsereg létszámát szaporítani és a felszabadult vagy megnövekedőit ei'őforrásokat ilyen improduktív módon azonnal lekötni és megsemmisíteni. A törvényjavaslat indokolása azért tartja lehetőnek a katonai terhek emelését, mert a teherviselési képesség emelkedett, de bogy mi okból szükséges a terhek szaporítása és a létszám emelkedése, arra nézve a honvédelmi miniszter ur adós maradt a felelettel. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csupán egyik kormánypárti lap révén sikerült annyit megtudnunk, hogy katonai tekintélyek kijelentése szerint a tervezett rendszabályok szükségesek. Hát bocsánatot kérek, talán mégis túlságos szerénytelenség azt kívánni ettől a nemzettől, hogy az u. n. katonai tekintélyek egyetlen szavára megszavazzon 22.000 ujonczot . . . (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Majd leleplezzük a katonai tekintélyeket! Horváth Gyula: .... és sok millióra rugó költséget. Nem ismerjük azokat a katonai tekintélyeket, de tudjuk, hogy véleményük eddig is már nagyon sok vérébe és vagyonába került ennek az országnak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tudjuk azt is, hogy ezek a katonai tekintélyek elszánt ellenségei annak, bogy nemzeti jogaink a hadseregben érvényesülhessenek. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ilyen érvekkel igen nehéz a nemzetet áldozatkészségekre bírni, sőt a tapasztalatok után a katonai tekintélyek útmutatása legfeljebb csak arra lehet jó, bogy megtudja ez a nemzet, mit nem kell tennie. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az ujonczlétszám és az ezzel járó katonai terhek felemelésére csak két esetben lehetne jogosultság: ha t. i. egy hatalmas szomszédunk meg akarna bennünket támadni, vagy a mi érdekünk azt hozná magával, hogy nekünk kellene egy szomszédunkat megtámadni. Nem tumárczius 6-án, pénteken. dunk róla, bogy valaki a mi országunk területi épsége ellen támadásra készülne, és arról sem hallottunk, bogy érdekeink valamely szomszédos nagyhatalom elleni támadásra kényszerítenének bennünket. A nagyhatalmak összes uralkodói versenyezve hangoztatják békés szándékaikat, tehát a külügyi helyzet sem szolgálhat mentségül a nemzet mértéktelen megterhelésére, legfölebb a külügyminisztérium sajtóirodája végez emberfeletti munkát a balkán-hírek gyártásában. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De feltéve, bogy ezeknek a híreknek egy része való és feltéve, hogy az orosz külügyminiszternek az európai udvaroknál való tüntető sétája ezekkel a hírekkel összhangzásban áll, akkor még inkább kötelessége az ellenzéknek, hogy ilyen kalandos terveknek ellentálljon és az intéző körök drága és haszontalan terveit meghiúsítsa. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalion.)' Nagy európai háború nem lesz abból az u. n. keleti kérdésből, mert az uralkodók azt nem akarják, de akármi történik is a Balkánon, mi közünk nekünk hozzá? Semmi érdekünk nem fűződik a Balkánhoz, legfölebb az, hogy Ausztria iparczikkeinek ott piaczot nyissunk; azt azonban békés utón épen ugy elérhetik, és e miatt nem szükséges nekünk buszárjaink és bakáink vérével meghódítani és elfoglalni azt a Maczedóniát, a mint elfoglaltuk Boszniát és Herczegovinát az osztrákok számára, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) a kik minden hMatalt és jövedelmet maguknak foglaltak le és tartottak meg. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi erre a dicsőségre is már ráuntunk. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez a beavatkozási mánia, a melyet külügyi vezetőségünk Krétában elkezdett és Kínában folytatott, nemcsak drága és haszontalan, hanem a mellett nevetséges is. Ugy látszik azonban, intéző köreink nem okultak eléggé a multak tapasztalatain, hanem el vannak határozva az öngyilkos politika továbbfolytatására. Egyik kMáló politikus mondotta egykor, hogy ha a nagyhatalmak akarják, van keleti kérdés, ha nem akarják, nincs. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Most ismét van keleti kérdés, tehát valószínű, hogy nekünk jut az a kétes szerencse, bogy a Balkánon operáljunk és Maczedóniát okkupáljuk. Nekünk erre semmi szükségünk nincsen. Ez. szolgálhat Ausztria javára, vagy lehet dinasztikus érdek, de Magyarország fiainak verejtékét czél nélkül nem áldozhatja fel. Ez a politika elvezette Ausztriát Szolferinohoz és Königgrätzhez és ki tudja, bová vezet a jövőben; ez akadályozza meg a nemzet jogainak érvényesülését, és ez bátorítja fel a magyarnemzet ellenségeit, Ausztria törvényhozó testületének tagjait arra, hogy megtagadják Magyarország törvényben biztosított összes jogait. A kik egymásnak ádáz ellenségei évek óta, MagyarorI szag elleni gyűlöletükben ujjongva szavazzák meg