Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-221

TZÍ. országos ülés 1903 márczius G~án, pénteken. 369 ket gyűjtik, de már tanárnak nem valók. Alkalmazzák ezeket azért, mert nincsen meg még a teljes szolgálati idejük, a mely mellett teljes nyugdijat kapnak, tehát három-négy esztendeig ott húzzák ki az időt. Különösen áll ez a morva-fehértemplomi főreáliskolára. Sőt egy helyre egy altábornokot tettek, hogy kiteljék a negyven éve, pedig azon a helyen csak törzstiszt szokott az iskola kommandánsa lenni.« Még volna egy kis beszélni valóm, azért kérem az elnök urat, szíveskedjék vagy öt-tiz perez szünetet adni. Elnök: Mielőtt az ülést a szónok kívánságára öt perezre felfüggeszteném, egy megjegyzést kell tennem, illetőleg valamit helyre kell igazítanom. (Halljuk! Halljuk !) Én félreértéshői intettem meg egyszer a szónokot, a mikor ezt a kifejezést használta, hogy »czafrang«. Ez a kifejezés nem meggyalázó. Minthogy én mást értettem, akkor megintettem a szónokot, a mi nem lett volna szükséges, ezt a tévedést most helyreigazítom. Ennyit tartottam kötelességemnek megjegyezni, (Helyeslés.) mert a mikor szükséges, akkor megteszem a házszabályok által kívánt megjegyzést, de indokolatlan intésben senkit sem akarok részesíteni. (Helyeslés.) Most pedig az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Gabányi képviselő ur folytatja beszédét. Gabányi Miklós: T. ház! A honvédelmi miniszter ur nincs ugyan itt, de ő tőle — mert én azt tréfásan ejtettem ki, nálunk ez szójárás, hogy egyik lábbal a sirban — bocsánatot kérek, csak ugy véletlenül csúszott ki a számból; ezt már akkor is mindjárt mondtam, de a mélyen t. elnök ur nem méltóztatott hallani. Most következik Hieronymi Károly, Szatmár város képviselője, a ki a törvényjavaslat mellett felszólalt. 0, szerintem, a belügyminiszteri székhez beszélt és az udvari bálhoz. Csodálkozom rajta, hogy egy exminisztérnek és miniszteri kandidátusnak csak így „ kell beszélnie, hogy újra miniszter lehessen. 0 ugyanis azt mondta: csak szavazzuk meg a 23.000 ujonezot, a költséggel ne törődjünk, az a delegáczió dolga. Azt mindenki tudja, hogy a delegáczió mindent megszavaz a föld kerekségén. Hát ha az ember iljet mond, miniszteri kandidátus is lehet ? Kénytelen vagyok felolvasni az újságból, a »Szamos«-ból, hogy Szatmár ismételten tartott ez ellen a törvényjavaslat ellen tiltakozó gyűlést. Egyszer novemberben szólította fel képviselőjét, hogy ne szavazza meg a javaslatot, másodszor februárban. Ez nagyon érdekes, maga a főispán is ott volt, (olvassa): »Szatmár szab. kir. város tegnapelőtt tartott közgyűlésén Kovács Leó nyugalmazott honvédezredes bizottKÉI'VH, NAPLÓ. 1901 1906, XIE. KÖTET. sági tag indítványára elhatározta, hogy a katonai javaslatok törvényerőre emelése ellen feliratot küld az országgyűléshez.« Pozsgay Miklós: Ez ezredes, katona, tehát tudja, hogy van-e szükség több ujonezra! Gabányi Miklós (olvassa): »Ez ügyben novemberben a közgyűlés élt felterjesztéssel, és ma azért ismételjük meg a tiltakozó feliratot, mert a haza polgárai ujabb vér- és pénzáldozatra képtelenek.« Szép példáját adta a kötelességtudásnak Kovács Leó, a ki nyugalmazott ezredes létére hatalmas beszédben ostorozta a katonai javaslatokat. Az országot — úgymond — már századok óta nyúzza az osztrák ; a magyar nemzet olyan, mint az oroszlán, nem törődik a légycsipésekkel, de talpra áll és szembeszáll a komoly ellenséggel. Az ellenség pedig itt van a képviselőházi javaslatokban. A magyar ipar és kereskedelem pang, a kitűnő munkaerők kMándorolnak Amerikába és legújabban Németországba, a kik pedig helyükbe jönnek, nem munkaerők, hanem pióczák. Lehetetlenség tehát elfogadni a javaslatot, a mely az oszágtól oly súlyos anyagi és véráldozatot kMan. A kiben magyar szM, magyar érzés van, mint ő benne, az elfogadja indítványát. Erre Uray Géza szívvel-lélekkel csatlakozik Kovács Leó indítványához és stiláris módositványt ajánl. Papp Géza polgármesternek semmi kifogása, hogy felírjunk a képviselőházhoz, mert a város, ha a katonai javaslatok ellen felír, csali önmagához lesz következetes, de ebben a tárgyban a múlt év november havában egyszer már felirtunk s itt sem czólja,, sem értelme nem lenne, ha újból felírnánk. Állításának igazolására felolvassa a régi feliratot: Ez az érdekes, a mi most jön (olvassa): »Uray Géza nem bir tudomással a régi feliratról, mások sem tudnak arról, de a város országos képviselője, Hieronymi Károly sem tudhat róla, különben nem tartott volna a képviselőházban olyan beszédet, mely a választókerület véleményével homlokegyenest ellenkezik. Gr. Hugonnay Béla elnök ezután feltette a kérdést, s a közgyűlés nagy többséggel Kovács Leó indítványát Uray Béla módositványával elfogadta. Harsány éljenzés közt hirdette ki az elnök főispán a közgyűlés határozatát. Tehát Szatmár város már másodszor irt fel. A városok azt hiszik, hogy nekik okvetlenül vagy miniszter-kandidátus, vagy exinimszter vagy államtitkár-kandidátus, vagy ehhez hasonló képviselőt kell választaniuk, mert általok a városok sok dolgot ki tudnak vinni, mig az ellenzéki képviselő ezt nem teheti. Pedig nem ugy áll a dolog. íme, itt van mindjárt Hieronymi Károly képviselőtársam ! Exminisz ter is, miniszter-kandidátus is, és milyen kárt akar csinálni I Ha Szatmár városának kölcsönre van szüksége, ha van hitele, ad neki ugy is a pénzintézet, ha 47