Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-221

370 221. országos ülés 1903 márezius 6-án, pénteken. ellenzéki is a képviselője. Ha iskolát akar építeni, ha van péDze, úgyis megengedi a kormány, akárki a képviselője. De itt most Hieronymi Károly milyen kárt akar csinálni Szatmár városának! Lássa meg az a Szatmár város! Ha most megszavazná esetleg — ha mi ellenzékiek engednők, hogy szavazatra meDJen — ezeket a javaslatokat és ezzel megadná a 23.000 ujonczot vagyis 81.000 embert mindössze három évre, akkor Szatmár városra legalább is 50 ember esnék. A mint pedig Tóth János képviselőtársam nagyon gyönyörűen kiszámította, egy katona tartása az országnak 2 K 30 fillérbe, tehát 1 frt 15 krba kerül naponta. Ha 50 katonát számítunk csak, 65 frt kell naponta s igy ez körülbelül 50.000 korona kárt csinálna évenkint Szatmámak, mert annyi biztosan esnék rá, mert levegővel nem lehetne azokat eltartani. Itt van, már most példát vehet minden város, hogy nem kell ilyen képviselőket választani, mert a kik egyúttal valami nagy hMatalra is aspirálnak, kárukra törekszenek. Következik Wolfner TMadar képviselőtársam. O egyenesen az udvari bálhoz beszélt. (Egy hang a jobboldalon: Ez már zupás észjárás !) Megmutatta azt, hogy daczára annak, hog.y beteg volt, de azért ű fegyverfogható ember és mert gavallér ember, a ki a gödöllői vadászatokon részt vesz, ő Felsége fel is kereste és gratulált neki. Most következik gróf,_ Andrássy Gyula t. képviselőtárs. (Derültség) O a keserves érveMel be akarta azt bizonyítani — persze ő meg a honvédelmi miniszteri vagy a miniszterelnöki székhez és az udvari bálhoz beszélt — hogy I okvetlenül kell az a 23000 ujonczlétszám, az ördögöt a falra festette, mert ő fél, hogy meg is jelenik, de mi nem félünk. Hát ha csak Ausztriából nem jön ránk ellenség, ugy mint az angol ment Pretoriába, a búr földre! Igen, de miért jönne, hiszen nekünk nincsenek arany- és gyémántbányáink, mint Pretoriának ! Mitőlünk nincs mit elfoglalni, legfeljebb a koldustarisznyát foglalhatják el, azt pedig szívesen odaadjuk mindenféle foglalás nélkül. O ezt akarta bebizonyítani keserves érveMel, — dehát az sajnos neki nem sikerült. És csodálkozom rajta, hogy az édes atyja. Istenben boldogult gróf Andrássy Gyula csinálta meg a kiegyezést is 1867-ben Deák Ferenczczel, a haza egyik bölcsével, tehát nagy és szép alkotásai voltak, a melyek igazán beváltak . . . (Élénk helyeslés a jobboldalim.) Hát ezt megint nem értem. Végén csattan az ostor. Egy alkotása volt neki különösen, a melyről azt hitte, hogy legnagyobb alkotása, de ebben csalódott. Már akkor is csalódott, mikor kimondta még hozzá gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam, hogy a magyar nyelvet behozni a magyarazredekhez babiloni toronyépítés volna. Tehát az az alkotása megboldogult gróf Andrássy Gyulának az volt. mikor őt alkotta; ez volt tökéletesen elfuserálva. (Derültség a szélsőbaloldalion. Zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök: Kérem, méltóztassék nyilatkozataiban a parlamenti formák közt maradni! (Helyeslés a jobboldalon.) Gabányi Miklós : Most jön Domahidy Elemér t, képviselőtárs, az ex-főszolgabiró, a kinek választói felhozták szegények vagy százötvenen azokat a katonai törvényjavaslat ellen való tiltakozó iratokat. Most látom, nincs itt, vagy talán a választók között van fenn. Elég az hozzá, hogy ő niegokadatolta; azt már értem. 0 azt mondta, hogy a 23.000 ujonczlétszámemelésre szükség van, mert 1890-ben Magyarország csak 16 millió lakossal bírt, a legutolsó népszámlálás pedig 1900-ban kimutatta azt, hogy Magyarország 3,600.000 emberrel szaporodott, tehát az a katonai létszám, a mely jelenleg van, nem elegendő, mert csak azt a 16 millió embert védelmezi, ezt a 3,600.000 embert pedig nincs, a ki megvédelmezze. Ezzel, érvelt Domahidy Elemér t. képviselőtársam. Én erre egyszerűen csak azt mondom neki, igaz, hogy 1890-ben 16 milló ember volt csak Magyarországon, de jegyezze meg magának, hogy ebből a 16 millió lakosból 6 millió koldus volt és csak 10 millió volt jól megélhető állapotban. Azóta, igaz, hogy megszaporodott a lakosság 3,600.000 emberrel, ebből megint 3 millió van megélhető állapotban ' és legalább is az a 600.000 koldus, tehát 13 millió van megélhető állapotban az országban és 6.600.000 szegény ember van. Ezenkívül még csak azt jegyzem meg neki, hogy Magyarország területe nemhogy szaporodott volna, hanem ezer köblös földet a miniszterelnök ur elpaktált Gaiicziának. Mo^st tehát az kevesebb lett ezer köblös földdel. Én azonban ugy tudom, mint nem ügyvéd ember, hogyha pl. az én földemet a szomszédom elszántja és azt 31 évig és egy napig birtokolja a nélkül, hogy én óvást tennék ellene, az az övé. Magyarország azt a földet, a melyet a miniszter ur elpaktált, három évszázadon át birta. A mikor tehát azt a miniszterelnök ur el paktálta, az annyi, mintha az ember testéből egy részt levágnának és elvennének. Ennyit reflektálok Domahidy képviselőtársam beszédére, a ki nincs itt, hát majd elolvassa, hogy mit mondtam. r ^Következik Szentiványi Árpád t. képviselő ur. O volt az Istenben megboldogult nemzeti pártnak, vagy hogyan fejezzem ki magam finomul, hogy rendreutasitást ne kapjak, egyik nagyon oszlopos tagja. O a beszédében azt fejtegette, hogy nem akasztotta szegre az elveit, mint annak idején Tisza Kálmán volt miniszterelnök ur, hanem igenis azt mondta, hogy fentartották elveiket, hogy mikor fuzionáltak a kormánypárttal, nem kértek a kormánytól semmit, nem is kértek a kormánytól semmi ígéretet. Hát bocsánatot kérek, ők nagyon sokat ígértek a nemzetnek és hogy ők Széll Kálmán úrban megbíztak, ebből csak az látszik, hogy a