Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-220

350 220 országos ülés 1903 márczius 5-én, csütörtökön. mi időnk, nem érett meg a mi vetésünk. De most már nem lehet; mert ime a közgazdasági nagy áldozatok után, a melyek elé oda van állítva a nemzet és a melyektől ez a kabinet nem tudja védelmezni, jön a véderő terén egy irtózatos áldozat, a melynek a további terhei még ki se^ számithatók. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) És most a nemzeti pártnak ama derék férfiai, a kik lehetetlen, hogy a fúzióval múltjuk minden emlékét, minden hazafias törekvésüknek nyomát is elvesztették volna, lehetetlen, hogy ebben a kérdésben önmagukhoz és egyúttal a nemzethez hűtlenek legyenek. (TJgy van! a szélsobaloläalon.) Várom tőlük a segítséget, nem nekünk, . . . Madarász József: Hazánknak! Eötvös Károly: . . . hanem várom az országnak, a nemzetnek és várom hazánknak. Megengedem, hogy abban a harczban, a mely előtt áll a kabinet is, nehéz dolog neki valamire menni. De az is szent meggyőződésem, hogy ha a korona, vagy azok, a kik a korona körül állanak, látják azt, hogy ez a nemzet a maga jogos érdekeiről és érzelmeiről nem fog lemondani, sőt még a kormány háta mögött is jeles jelentékeny férfiak vannak, a kik még ott is követelik, hogy legalább egyelőre megkezdessék a nemzet kielégítése: lehetetlenség, hogy annak sikere ne legyen, Ha pedig a nemzeti párt férfiai még most sem érvényesitik múltjukat, akkor egész múltjuk az ő szándékukon kMül, az o törekvésüket nem érintve, bár öntudatuk nélkül — mondom, — akkor egész múltjuk a nemzet ámítása volt! (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Mert a működésükhöz kötött, nagy, igaz, jogos szent várakozásnak, midőn az idő bekövetkezett és az alkalom rákerült, nem akartak eleget tenni. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a t. honvédelmi miniszter ur — még egyszer felolvasom — (olvassa): »Sehol a világon nem beszélnek ugy a hadseregről, mint itt.* B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Fájdalom! Eötvös Károly: Igaz, de hát t. honvédelmi miniszter ur, az a hadsereg minálunk más dolog ám, mint más nemzeteknél. Ha a bakancs, a sapka, a puska és a borjú olyan is, de azért az a hadsereg mégis egész más minálunk, mint más nemzeteknél. Oly hadsereget, mint a mi hadseregünk, mint a magyar hadsereg, — ezt tegyük hozzá — nem ismer sem a világtörténet, sem a világtudomány. Ez egy különös dolog, a mely tényleg megvan, de a melynek törvénye, meghatározása, a melynek elmélete nincs meg a világon sehol. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Olyan német tudós még nem akadt a világon, a ki ennek a hadseregnek a természetrajzát ki tudta, volna dolgozni és ennek a hadseregnek tudományos, . politikai, államjogi vagy közjogi meghatározását meg tudta volna adni. (TJgy van! a szélsőbal-oldalon.) Ez a hadsereg igen t. honvédelmi miniszter ur a nélkül, hogy tagjait sérteni akarnám, a mire nekem nincsen is szükségem, ez a hadsereg külső formájára egy csodálatos vegyüléke a mai korszerű nemzeti hadseregnek, a középkori zsoldos hadseregnek és autokrata uralkodóház hadseregének. Ezt arra tanítják, hogy ő a császárnak hadserege. Hát van ma császárnak hadserege a világon ? Van a nemzetnek; van az Orosz, a franczia, az angol nemzetnek, a magyarnak is kellene, hogy legyen, papiroson meg is van, de hol van a magyar hadsereg? Tudja azt a t. honvédelmi miniszter ur, hogy ha a magyar fiu odamegy a hadseregbe és ott glédába állítják és ott kérdéseket intéznek hozzá és az ő egész élete ott válságba jut, hát annak tisztába kell azzal jönnie, hogy »ha magyar vagy, azt tagadd el, ha hazafi akarsz lenni, azt felejtsd el.« (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ez nem áll! Nagy tévedés! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: De ugy van!) Eötvös Károly: Ha őseid dicsőségén akarsz lelkesülni, ha a nemzetednek jövendő nagyságáért akarsz rajongani, azt hallgasd el, mert máskülönben nem illesz bele abba a hadseregbe . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt nem követeli senki! Eötvös Károly: . . . a melynek csak a törvényben neve a magyar, a mely az életben nem magyar, a mely az életben nem is közös, mely az életben osztrák és császári királyi. (TJgy van ! Ugy van! szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: És a melyet a t. képviselő ur nem ismer! Eötvös Károly: Se nem magyar, se nem hazafi ; légy te magyar fin császári királyi elem és semmi más. Én pedig császári királyi elem lenni nem akarok; az én szavazatommal egyetlenegy magyar fiu sem lesz az soha, mig a hadsereg szelleme ilyen marad, s azért nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem egy határozati javaslatot adok be, a mely igy szól (olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy az önálló magyar nemzeti hadsereg felállításáról és a honvédhadsereggel való egyesítéséről haladéktalanul terjeszszen elő törvéiryjavaslatot.« (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Trubinyi János jegyző: Boda Vilmos! (Felkiáltások a szdsobaloldalon: Szünetet kérünk! Nagy zaj.) Elnök: Méltóztassanak helyüket elfoglalni! (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Boda Vilmos: T. képviselőház! A most elhangzott nagyszabású beszéd után mindenesetre kérnem kell a t. képviselőházat, hogy engem is, e pártnak egyik igénytelen tagját meghallgatni kegyeskedjék. (Halljuk! Halljuk!) Kérem egyúttal a t. képviselőháznak kegyes elnézését az irányban is, hogyha beszédem folyamán olyan dolgokat is hoz-