Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-208

208. országos ülés 1903 február 17-én, kedden. 29 Elnök (ismételten csenget): Méltóztassék Horváth Gyula t. képviselő urat meghallgatni. Gromon Dezső államtitkár: T. ház! Az a Hajdú István ur, a ki jelenleg a honvédelmi minisztériumban működik, annál az ezrednél szolgált, a melyet a t. képviselő ur emiitett. Akkor főhadnagy volt, most százados. (Nagy zaj a bal- és a szélsobaloldalon. Felkiáltások! Juhász! Juhász!) Elnök: Kérem Horváth Gyula képviselő urat, szíveskedjék nyilatkozni. (Ismételten csenget,) Csendet kérek, t. ház! Horváth Gyula: T. képviselőház! A miniszter ur kijelentését tudomásul veszem. Tudomásul azt is, hogy az én katonai tudományom nem számit, de minthogy én tábornok nem vagyok, ez nem baj. A miniszter ur azonban bőven szolgáltat adatokat arra nézve, hogy az ő közjogi tudása még az én katonai tudásomnál is kevesebbet számit. Már pedig magyar miniszternél ez baj. (Tetszés a hal- és a szélsobaloldalon.) Endrey Gyula jegyző: Pap Zoltán! Pap Zoltán: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Az igen t. honvédelmi miniszter ur engem megczáfolni iparkodott. Igaz ugyan, hogy nem az ehhez a javaslathoz történt felszólalásomra hMatkozott, hanem, nem tudom, a múlt esztendőben mily tárgyhoz történt felszólalásra. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem ! Pap Zoltán: A

z idő rövidsége miatt nem voltam abban a helyzetben, hogy azt a beszédemet ily gyorsan előkerítsem. Egyik beszédemet megnéztem, ebben nem találtam, és igy szó szerint nem idézhetem az általam mondottakat. De emlékezetből legjobb tudásom szerint elmondom, és holnap a nevek megnevezésével a napirend előtt rektifikálni fogom a teljes valóságot. Emlékezetem szerint a következőket mondtam : Hogy mire képes a közös hadsereg, menynyire germanízál és mennyire elnyomja a magyar szellemet, arra nézve két példát hoztam fel. Egyiket saját katonakoromból, a mikor én szolgáltam a Fejérváry nevét viselő 46. gyalogezrednél, kisjokai és udvarnoki Udvarnoky Gejza egyetlen szót nem tudott magyarul, mert a katonaiskolában nevelkedett és folyton szidta a magyarokat. Budapestre áthelyezték, itt is volt inczidense a magyarokkal való rossz bánásmód miatt. Ez volt az egyik állitásom. A másik az volt, hogy egy hadgyakorlat alkalmával valamely ezredes, kinek nevét nem emiitettem meg,... B.Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem Udvarnoky ? Pap Zoltán: Nem, a kettőt össze méltóztatott zavarni! (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Ugy mint Hajdút!) Akkor azt mondtam, hogy szolgálni fogok a nevekkel is, mert a neveket tudom, csak nem akarom kiállítani ország-világ elé azon ezredesnek a nevét és azon miniszteri tanácsos fiának a nevét, a ki meghajolt a parancs előtt és levakarta a » Kossuth-kut« feliratot a borvizes üvegről. Azt akartam bizonyítani, hogy mit képes egy közöshadseregbeli ezredes tenni Magyarországon. Most pedig csak azt akarom konstatálni, hogy a miniszter ur megállapítása itt is olyan, mint az előbbi esetben: Udvarnokyt Összetéveszti egy másik ezredessel, kihallgattak egy Hajdú helyett, a ki most is Debreczenben ól, egy másik Hajdút, a ki nem él Debreczenben, hanem itt van a honvédelmi minisztériumban és a ki nem is Hajdú, hanem Juhász! (Élénk derültség) A t. honvédelmi miniszter urnak a kettőt össze méltóztatott zavarni, tehát annak a hMatalos megállapításnak értéke nincs. Ezeket kívántam előadni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Endrey Gyula jegyző: Gr. Zichy Jenő! Gr. Zichy Jenő: Személyes kérdésben kívánok báró Fejérváry Géza urnak felelni. Méltóztatott két órán át egyoldalú szempontokból fejtegetni beszédében a siffrirozását a számoknak, a financziális oldalát a törvénynek és a számszerinti ujonczlétszámot. Nagyon megnyugtatott a folytatása a beszédnek, hogy kegyes volt rólam is megemlékezni. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Szívesen! Gr. Zichy Jenő: Ezen megemlékezése adta nekem a meggyőződést arról, hogy báró Fejérváry Géza ur számolni nem tud. Azt tetszett mondani, hogy t. Zichy Jenő gróf ur — igy tetszett nevezni engem, a hogy én önt, báró ur — minden két évben kilép. 43 esztendeje vagyok képviselő és igy ez a számadat megfelel a miniszter ur többi számadásai helyes voltának. Ez valószínűleg annyi, mint az ő állítása, a többi számadatok, s igy van a létszám tekintetében is. Ez engem megnyugtat. A miniszter ur tovább megy, visszaemlékezik 1889-re, mikor azt mondja, hogy ehhez konzekvens akartam maradni, s ép ilyen nagy pózzal léptem fel. T. miniszter ur, erről .jobb lett volna önnek hallgatni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) 1889-re nem lehet büszke, akkor alkotmánysértést követett el. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Tegye kezét szMére s vallja be, hogy bűnös volt. (Derültség jobbfelöl. Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Én konzekvens maradtam. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én is! Gr. Zichy Jenő: A báró ur is! A mi utaink aligha fognak találkozni. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ugy látszik. (Egy hang a jobboldalon: Ki tudja!) Gr. Zichy Jenő: Daczára ennek, még kedélyeskedni is akart valószínűleg velem; gratulált nekem az egyik oldalról, a másikról adta a sült galambot: Du sublimeauridiculeil n' y a q/un pas. Az én kilépésemre vonatkozott volna, — a mennyiben beszédéből kMettem — az a kijelentés, hogy egy lépés van a nagyszerűtől a