Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-220

:m 220. országos ülés 1903 márczius 5-én, csütörtökön. alkossunk, reformokat hozzunk be, a melyek után az ország már évek óta epekedik, (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Endrey Gyula: A tisztviselők is várják a fizetésemelést! No csak várjanak ! Széll Kálmán miniszterelnök: Meglesz az is! Mi előterjesztettük! Reich Aladár: Csak imminensebb szükségét érzi az ország a beruházásoknak, a fizetésrendezésnek, mint a véderő fejlesztésének! Hiszen a törvényen kMüli állapot veszedelme csak ké pezi valami baját az állami élet alkotmányos menetének! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem kell megcsinálni ! Endrey Gyula: Nem kell okot adni rá! (Nagy zaj és felkiáltások a szélsobalóldalon : Vonják vissza a katonai javaslatot! Parancsra nem szavazunk ! Hóhértörvényjavaslat ez! ScJimolen Tóni kommandója!) Széll Kálmán miniszterelnök: Micsoda képtelen beszéd! Micsoda képtelen közbeszólások! Reich Aladár: Az Ausztriával, a külfölddel alkotandó kereskedelmi szerződés fontos dolgok az ország gazdasági életére nézve és a munkaÖlő bizonytalanság eloszlatására! Hát miért nem vette fel ezeket a miniszterelnök ur a törvényhozás munkaprogrammjába ? Széll Kálmán miniszterelnök: Az is itt van! Reich Aladár: Nem voltak ezek sokkal sürgősebbek, mint az ilyen egy évre kiható ideiglenes törvényjavaslat? Nem figyelmeztette a miniszterelnök ur azokat a köröket, a melyek megparancsolták ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását, hogy az ország közvéleménye más törvényjavaslatokat vár és a dralmas állapot egyéb alkotásokat követel? És mit felelt a hadügyi kormány ezekre a kívánságokra? Csak nem mondta nekik a miniszterelnök ur, a kinek politikai éleslátásáról, finom érzékéről legendákat hallunk már évek óta, hogy az országgyűlés csak ugy, minden vita nélkül, minden szó nélkül meg fogja szavazni ezeket a javaslatokat és elvállalja a bennük foglalt terheket ? Hiszen már a törvényjavaslat megszületése alkalmával felzúdult az egész ország közvéleménye, még a gondolat ellen is. hogy ujabb terheket rakjunk a nemzetre. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen a jászberényi kürtszó jóelőre megharsant és ellenállásra hMott fel bennünket a katonai követelések ellen. Endrey Gyula: Azóta az a kürt is bedugult. Reich Aladár: Mindezekből tudhatta a miminiszterelnök ur, hogy végletekig menő harcz fog megvMatni a katonai javaslatok ellen. Honnan vette mégis a bátorságot a miniszterelnök ur, hogy mindennek daczára előálljon e javaslatokkal, hogy belemenjen ilyen harczba, a mely már azáltal, hogy felveszik ezt a küzdelmet, feláldozza Magyarország gazdasági érdekeit és veszélybe döntse annak alkotmányosságát? (Elénk helyeslés a szélsobalóldalon.) Honnan van. hogy nem vette elő azt a bámulatos rábeszélő képességét, a melylyel a tizenkettedik órában le tudta venni a lábáról egyik kérlelhetetlen ellenfelét és arra birja rá a hadügyi kormányt, hogy egy kis haladékot engedjen, hogy megoldhassunk előbb égető kérdéseket és csak azután vegyük elő ezeket a provizórins törvényjavaslatokat, melyekre még van idő ? (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Hogy értsük meg azt és minő magyarázatát tudják adni annak, hogy egy évre kiható provizórikus törvényjavaslat fontosságban előbbre való lesz, mint az egész ország gazdasági életét fellendíteni és az állampolgárok millióinak sorsát javítani czélzó intézkedések? (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) T. ház! Vagy elmondta mindezeket a miniszterelnök ur a hadügyi kormánynak, vagy nem. Ha elmondta és még sem volt képes meggyőzni őket arról, hogy az ország ellen való vétek most akasztani meg a törvényhozás munkáját, akkor vagy tekintélye, vagy képessége nincs arra, hogy Magyarországot kormányozza. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Majd kölcsön kérek Reich úrtól! Reich Aladár: Ha pedig nem mondta el, akkor méltatlannak mutatkozott arra az állásra, a melyet a korona bizalmából és a nemzet jóakaratú reménykedése közepette elfoglalt. En nem akarom az utóbbi esetet feltételezni és nem akarom elhinni azt, hogy tekintélye, képessége nem volt arra az igen t. miniszterelnök urnak; sőt nem is az ő személyébän keresem ennek az okát. Elhiszem én azt, hogy ha a magyar miniszterelnöknek az emberi tökéletességnek legfelsőbb fokán áll is a rábeszélő képessége, az alkudozás,az ügyesség, az erélyesség s az eszélyesség szempontjából, akkor sem volna képes a legcsekélyebb eredményt is kicsikarni a katonai köröktől, még pedig azért nem, mert a magyar miniszterelnök, hogy ha magas létrafokán áll is a Hofgesindenek, azért mégis csak parcziális érdekek szóvMője, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) a kinek szavát meg sem hallgatják, a mikor a birodalmi összérdekről, monarchikus érdekekről van szó. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Lengyel Zoltán: Ott a családi ház minisztere parancsol! Reich Aladár: Öntudatos, kötelességtudó magyar miniszterelnöknek nem is lehet ilyen körülmények között mást választani, mint hogy belássa azt, hogy lehetetlen neki teljesíteni kötelességét, hogy lehetetlen a közös szervezetben az ő álláspontjának, a magyar érdekeknek érvényesülése és épen azért vonja le ennek a fonák helyzetnek a következését és hagyja ott azt az állást, a melyet üres czimmé sülyesztett le a közös állapot! Hogy vállalhat és viselhet felelőséget a magyar miniszterelnök az ő kormányzatáért a nemzettel szemben, a mikor a nemzet az ő kormányzatának üdvös és helyes voltát ahhoz ké-