Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-219

219. országos ülés 1903 márczius k-én, szerdán. 325 Molnár Jenő: Nem fogjuk korteskedésre felhasználni, mint a kormány! Pozsgay Miklós; T. ház! A véderő-törvényjavaslat védelmezése óta látjuk, hogy a honvédelmi miniszter ur épen az ellenkezőjét teszi annak, hogy a nemzetet hangolná és a nemzetet mintegy megnyerni igyekeznék ezen átkos törvényjavaslatoknak az elfogadására. Hiszen napnap után látjuk, hogy neki a mi követeléseink, a melyeket mi itt előhozunk, csak Schmarn az ő kifejezése szerint. Ráth Endre: Kaiser-Schmarn! Pozsgay Miklós: De ez nemcsak Schmarn neki, hanem még azon térre is reá tért, hogy sértegetett. A t. honvédelmi miniszter ur sértette közbeszólásával a tíz milliónyi katholikus vallású polgárokat akkor, midó'n odavetette nekik a péterfillérekről nem sikerült közbeszólását. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Es ugyanilyen az a közbeszólása is, mikor a szent misét előhozó képviselőtársamnak odavágta, hogy nem is mise volt az, hanem muri. Hát ezen katholikusok nevében is tiltakoznunk kell az ilyen miniszteri kijelentések és ilyen miniszteri kirohanások^ ellen. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) És ez az egyébként személyében igen t. miniszter ur óhajtja, hogy szavazzuk meg ezen katonai javaslatokat? Talán olyat kér véderőtörvényjavaslatában a t. miniszter ur, a mi hazámnak érdekében fekszik ? Talán a törvényes útra tért a t. miniszter ur és a magyar hadsereg felállításának megvalósítására reményt ád a közel jövőben ? Sem ezt, sem azt nem tette. Hogy igazam van, kimutatta ezt már előttem ékes beszédben több képviselőtársam erről az oldalról, (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) és ón csak azt az egyet teszem még hozzá, hogy igenis, lelkem minden erejével, szavam minden súlyával azon leszek, hogy ezen_ javaslatot pártommal együtt megbuktassuk. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Elnök: A t. ház határozatához képest most áttérünk az interpellácziókra. Mielőtt azonban ezt tennők, javaslom a t. háznak, hogy a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülés napirendjére a mai ülés napirendjén volt törvényjavaslatok folytatólagos tárgyalását tűzze ki. (Helyeslés.) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház ezt a javaslatomat elfogadja. Következnek az interpellácziók. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Holnap! Felkiáltások jobb felöl: Ma!) Gabányi Miklós: Holnap! Letelt a terminus! Már háromnegyed három van! (Élénk felkiáltások a szélsöbaloldalon: Holnap! Felkiáltások •jobbfelöl: Ma!) Elnök: Ha a képviselő urak óhajtják interpelláczióikat elhalasztani, azt megtehetik, hanem csak a következő interpellácziós napra, szombatra, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Folytonos felkiáltások jobbfelöl: Halljuk ma!) Visontai Soma: T. ház ! Néhány héttel ezelőtt felhívtam a t. ház figyelmét arra, hogy a budapesti államrendőrség egy, a gyülekezési jogot és az egyesületi jogot is mélyen sértő eljárást tanúsított. Ugyanis értésemre esett, hogy az államrendőrség a felolvasásokat és közérdekű előadásokat, különösen azokat, a melyeket a munkások az ő munkásképző szaktanfolyamuk keretén belül rendeznek, megtiltotta, illetőleg tudomására adta az érdekelteknek, hogy minden egyes felolvasás megtartása rendőri engedélytől van függővé téve. A rendőrség ugyanezt a rendeletet a Társadalom-tudományi Egyesülethez is intézte, a melynek azelőtt Pulszky Ágost, most pedig gróf Andrássy Gyula az elnöke, és azon felfogásnak adott kifejezést, hogy ez az egyesület is csak ugy tarthat tudományos felolvasásokat, ha minden egyes felolvasást a rendőrségnek bejelent. A rendőrség akkor a belügyminiszter ur egy rendeletére hMatkozott és arra az álláspontra helyezkedett, hogy ő törvényesen járt el, és a belügyi kormány álláspontjának felel meg az ő felfogásában, mert a rendőrség szerint ez a rendelet azokra a felolvasásokra is kiterjed. Nagyon természetes, hogy ez az intézkedése a rendőrségnek általános megdöbbenést keltett, mert hiszen nagyon súlyos beszámítás alá eső tény volna és volt az, hogy Magyarországon a szabad kutatást, a szabad tudományos fejlődést ilyen korlátok közé szorítják. De nemcsak hogy ezt teszik, hanem hogy a rendőrségi hatalom behatol az egyesületekbe, tilalom alá helyezi az egyesületek működését és az egyesületeken belül is a rendőrség egyenesen tilalom alá helyezi az előadásokat. Ezt a felszólalásomat én akkor napirend előtt tettem meg, és így nem is volt módomban, hogy határozott választ kérjek a t. miniszterelnök úrtól arra nézve, hogy vájjon ő a rendőrség ezen túlkapásával szemben mit tett. Tény az, hogy mióta az interpellácziót beírtam, a legutóbbi napokban a lapok egynémelyike hírt adott arról, hogy a belügyi kormányzat ezen a téren már megtette a szükségeseket. Azonban tekintettel arra, t. ház, hogy azt hiszem, hogy a belügyminiszter urnak állásfoglalása ezen igen fontos és alkotmányunkat igen közel érintő ügyben sulylyal csak akkor bír és megnyuigvást a ház és én is csak akkor meríthetünk abból, hogyha a t. belügyminiszter ur a ház elé terjeszti ezen ügyben tett intézkedéseit, kötelességemnek tartottam, hogy interpelláczióval járuljak a ház elé, annyMal is inkább, mert a rendőrség eljárásával nemcsak az egyesületi és gyülekezési jogot támadta meg, hanem a jogegyenlőségi elvek is súlyosan érintve lettek. Mert a rendőrség különösen a munkásképző tanfolyamokat támadta meg. Már pedig, azt hiszem, bárhogyan vélekedjék is valaki Magyarországon & munkás-