Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-219

322 219. országos ülés 1903 márczius k-én, szerdán. rendes és jól kiképzett hadsereggel, ha altiszt­jeinket is kioktatjuk. (Ugy van! a szélsöbalol­dalon.) Mindaddig azonban, a mig a magyar fiúnak nem lesz más elnevezése a közös had­seregben, mint »Kossuth-Hund« és »buta ma­gyar«: nem fogunk sokra menni ezzel a katona­sággal. Szem- és fültanuja voltam a következő esetnek: egy századparancsnok egy magyar fiú­nak azt az utasítást adta — persze németül, mert máskép nem. tudta magát vele megértetni — hogy menjen el a szomszéd községbe terep­tanulmányozásra; nézze meg, hány utczája, hány tere van annak a községnek és milyen a fekvése. Az a szegény fiu ezt megtévén, visszajön és jelentést tesz — persze a hogy tud. Természetesen, mMel a magyar fiu a parancsot nem értette meg kellőképen, — mert nem tu­dott németül, — nem is tudta azt jól teljesí­teni. Ekkor a század parancsnoka elküldött egy másik, születésére nézve német fiút, annak elmondta a parancsot az anyanyelvén, az el is ment, teljesítette is a parancsot, visszajött és jelentést tett arról. Ekkor azután a századpa­rancsnok mintaképen állította oda azt a német fiút, azt mondván a magyar fiúnak: »látod már most, mily buta vagy. Ez a fiu tudta teljesí­teni, te nem, te nem vagy katonának való.« Bár haza is küldte volna! Pedig az a német anyanyelvű fiu, — vele szolgáltam egy század­ban, tehát tudom — a századnak legbutább és leggyámoltalanabb katonája volt, mig az a ma­gyar fiu később káplár is lett. Igaz, hogy az­után sem tanult meg németül. (Egy hang a jobboldalon: Azért mégis káplár lett!) Német tudománya azért volt neki, mert el tudta kom­mandirozni a rechtsum-ot és a kehrt-eucht. Münnich Aurél előadó: Elég az, ha a kom­mandót tudja! Pozsgay Miklós : Az ilyen esetek miatt kí­vánjuk mi, hogy a magyar ezredeknél magyar tisztek alkalmaztassanak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon). T. ház! Meg vagyok róla győződve, hogy szavaim a túloldalon süket fülekre találnak. Önök már annyira beleélték magukat ebbe a szellembe, hogy nem tudják magukat az alól kMonni. Gabányi Miklós: Fájdalom, ez ugy van! Pozsgay Miklós: Önök már nem is bírják hallani a nép jajait. Hiszen itt az ország színe előtt látjuk, hogy minden város, minden megye, minden törvényhatóság felirt, vagy küldöttséget küldött ide, és azért önök mégsem adnak erre semmit. Gabányi Miklós: Majd megbánják azután! Pozsgay Miklós: Barabás Béla t. barátom (Éljevzés a szélsöbaloldalon.) már a múltkor rá­mutatott arra az anomáliára, hogy itt oly kép­viselők ülnek, a kiknek választói, törvényható­ságai felírtak az országgyűléshez a katonai javaslatok ellen és kérték, hogy ezeket az átkos törvényjavaslatokat vegyék le a napirendről. Pedig akkor, mikor Barabás Béla t. képviselő­társam ezeket mondotta, alig volt, 20—25 köz­ség, ma pedig már a községek száma el sem fér egy oldalon, hanem már a másik oldalra is ki kellett azokat nyomtatni. A t. ház engedel­mével felolvasom ezeket a községeket. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): Budapest székes-főváros, Arad, Pozsony, Kecskemét, Szatmárnémeti, Ko­márom, Debreczen, Szeged, Hódmezővásárhely, Győr, Kolozsvár, ; Nagyvárad, ;Baja és Sopron városok, továbbá Fejér, Liptó, Heves, Sáros, Szabolcs, Hajdú, Szepes, Turőcz, Jász-Nagykun­Szolnok, Szilágy, Zemplén, Békés, Sopron, Abauj­torna, Csongrád, Gömör-Kishont, Csik, Zala, Szatmár, Maros-Torda, Ung, Bereg, Borsod, Somogy és Győr vármegyék. A további községek neveit nem olvasom fel, (Felkiáltások a szélső­baloldalon : Halljuk! Halljuk!) csak a követ­kező példára akarom a t. ház szMes figyelmét felhívni. Van a kerületemben egy község, Baja­szentistván, a melynek szavazói a választáskor, sajnos, még túlnyomó számban kormánypártiak voltak . . . (Helyeslés a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Sebess Dénes: Dehogy helyes! (Derültség.) Pozsgay Miklós: ... a mely község tuda­tára ébredt annak, hogy nem találja meg a maga számadását a kormány mellett, (Derült­ség.) és ma egy feliratot küldött hozzám, a me­lyet a háznak kell benyújtanom, s a melyet én a t. ház engedelmével fel fogok olvasni. (Hall­juk! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Olvassa): »T, képviselőház! Az országgyűlésen immár na­pok óta tanácskozás tárgyát képező uj katonai törvényjavaslatok ujabb vér- és pénzadót köve­telnek a néptől. Követeltetik több ujoncz, köve­teltetik ezeknek megfelelőleg tetemesen felemelt hadügyi költség és követeltetik mindez a mo­narchia u. n. nagyhatalmi állásának megóvása, érvényesítése érdekében.« Böszörményi Sándor; Mintha ezt már hal­lottuk volna! Pozsgay Miklós (olvassa): »T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mi alulírott választópolgá­rok, adófizetők és hadkötelesek, lángoló szere­tettel csüngünk édes magyar hazánkon! (Éljen­zés a szélsöbaloldalon.) szeretnők Magyarországot, édes hazánkat leghatalmasabbnak látni a föld­kerekség államai közt; ámde ezen hatalom erősbödését nem várhatjuk olyan kormányzati intézkedésektől, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a melyek a nemzet tényleges erejének meg nem felelnek, a melyek a nép teherviselő képességét messze felülhalodó áldozatokkal járnak. Ilyen intézkedés akar lenni az évi ujonczlétszám ós az évi hadi költség felemelése.« Böszörményi Sándor: Mintha már ezt hallot­tuk volna! Kubik Béla: Nem árt önöknek, ha három­szor hallják is; fogják még néhányszor hallani!

Next

/
Oldalképek
Tartalom