Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-219

322 219. országos ülés 1903 márczius k-én, szerdán. rendes és jól kiképzett hadsereggel, ha altisztjeinket is kioktatjuk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mindaddig azonban, a mig a magyar fiúnak nem lesz más elnevezése a közös hadseregben, mint »Kossuth-Hund« és »buta magyar«: nem fogunk sokra menni ezzel a katonasággal. Szem- és fültanuja voltam a következő esetnek: egy századparancsnok egy magyar fiúnak azt az utasítást adta — persze németül, mert máskép nem. tudta magát vele megértetni — hogy menjen el a szomszéd községbe tereptanulmányozásra; nézze meg, hány utczája, hány tere van annak a községnek és milyen a fekvése. Az a szegény fiu ezt megtévén, visszajön és jelentést tesz — persze a hogy tud. Természetesen, mMel a magyar fiu a parancsot nem értette meg kellőképen, — mert nem tudott németül, — nem is tudta azt jól teljesíteni. Ekkor a század parancsnoka elküldött egy másik, születésére nézve német fiút, annak elmondta a parancsot az anyanyelvén, az el is ment, teljesítette is a parancsot, visszajött és jelentést tett arról. Ekkor azután a századparancsnok mintaképen állította oda azt a német fiút, azt mondván a magyar fiúnak: »látod már most, mily buta vagy. Ez a fiu tudta teljesíteni, te nem, te nem vagy katonának való.« Bár haza is küldte volna! Pedig az a német anyanyelvű fiu, — vele szolgáltam egy században, tehát tudom — a századnak legbutább és leggyámoltalanabb katonája volt, mig az a magyar fiu később káplár is lett. Igaz, hogy azután sem tanult meg németül. (Egy hang a jobboldalon: Azért mégis káplár lett!) Német tudománya azért volt neki, mert el tudta kommandirozni a rechtsum-ot és a kehrt-eucht. Münnich Aurél előadó: Elég az, ha a kommandót tudja! Pozsgay Miklós : Az ilyen esetek miatt kívánjuk mi, hogy a magyar ezredeknél magyar tisztek alkalmaztassanak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon). T. ház! Meg vagyok róla győződve, hogy szavaim a túloldalon süket fülekre találnak. Önök már annyira beleélték magukat ebbe a szellembe, hogy nem tudják magukat az alól kMonni. Gabányi Miklós: Fájdalom, ez ugy van! Pozsgay Miklós: Önök már nem is bírják hallani a nép jajait. Hiszen itt az ország színe előtt látjuk, hogy minden város, minden megye, minden törvényhatóság felirt, vagy küldöttséget küldött ide, és azért önök mégsem adnak erre semmit. Gabányi Miklós: Majd megbánják azután! Pozsgay Miklós: Barabás Béla t. barátom (Éljevzés a szélsöbaloldalon.) már a múltkor rámutatott arra az anomáliára, hogy itt oly képviselők ülnek, a kiknek választói, törvényhatóságai felírtak az országgyűléshez a katonai javaslatok ellen és kérték, hogy ezeket az átkos törvényjavaslatokat vegyék le a napirendről. Pedig akkor, mikor Barabás Béla t. képviselőtársam ezeket mondotta, alig volt, 20—25 község, ma pedig már a községek száma el sem fér egy oldalon, hanem már a másik oldalra is ki kellett azokat nyomtatni. A t. ház engedelmével felolvasom ezeket a községeket. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): Budapest székes-főváros, Arad, Pozsony, Kecskemét, Szatmárnémeti, Komárom, Debreczen, Szeged, Hódmezővásárhely, Győr, Kolozsvár, ; Nagyvárad, ;Baja és Sopron városok, továbbá Fejér, Liptó, Heves, Sáros, Szabolcs, Hajdú, Szepes, Turőcz, Jász-NagykunSzolnok, Szilágy, Zemplén, Békés, Sopron, Abaujtorna, Csongrád, Gömör-Kishont, Csik, Zala, Szatmár, Maros-Torda, Ung, Bereg, Borsod, Somogy és Győr vármegyék. A további községek neveit nem olvasom fel, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Halljuk! Halljuk!) csak a következő példára akarom a t. ház szMes figyelmét felhívni. Van a kerületemben egy község, Bajaszentistván, a melynek szavazói a választáskor, sajnos, még túlnyomó számban kormánypártiak voltak . . . (Helyeslés a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Sebess Dénes: Dehogy helyes! (Derültség.) Pozsgay Miklós: ... a mely község tudatára ébredt annak, hogy nem találja meg a maga számadását a kormány mellett, (Derültség.) és ma egy feliratot küldött hozzám, a melyet a háznak kell benyújtanom, s a melyet én a t. ház engedelmével fel fogok olvasni. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Olvassa): »T, képviselőház! Az országgyűlésen immár napok óta tanácskozás tárgyát képező uj katonai törvényjavaslatok ujabb vér- és pénzadót követelnek a néptől. Követeltetik több ujoncz, követeltetik ezeknek megfelelőleg tetemesen felemelt hadügyi költség és követeltetik mindez a monarchia u. n. nagyhatalmi állásának megóvása, érvényesítése érdekében.« Böszörményi Sándor; Mintha ezt már hallottuk volna! Pozsgay Miklós (olvassa): »T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mi alulírott választópolgárok, adófizetők és hadkötelesek, lángoló szeretettel csüngünk édes magyar hazánkon! (Éljenzés a szélsöbaloldalon.) szeretnők Magyarországot, édes hazánkat leghatalmasabbnak látni a földkerekség államai közt; ámde ezen hatalom erősbödését nem várhatjuk olyan kormányzati intézkedésektől, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a melyek a nemzet tényleges erejének meg nem felelnek, a melyek a nép teherviselő képességét messze felülhalodó áldozatokkal járnak. Ilyen intézkedés akar lenni az évi ujonczlétszám ós az évi hadi költség felemelése.« Böszörményi Sándor: Mintha már ezt hallottuk volna! Kubik Béla: Nem árt önöknek, ha háromszor hallják is; fogják még néhányszor hallani!