Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-219

219. országos ülés 1903 márczius í-én, szerdán. .323 Böszörményi Sándor: Itt van szóról-szóra, tehát joggal mondhatom, hogy ezt már hallottuk! Pozsgay Miklós: Ha a t. képviselő urak hallották volna már, akkor, azt hiszem, hogy közülük többen azt mondták volna már a kormányelnök urnak, hogy: mi is azok mellé állunk, a kik tiltakoznak ezen javaslatok keresztülvitele ellen! (Elénk helyeslés a szélsőhaloldalon. Olvassa) : ^Életünket, vérünket a hazáért és királyért, de a hol nincs, ott ne keress! Legerősebb ifjaink nagy százaléka egy szerencsétlen kormányzati rendszer következtében beállott leírhatatlan gazdasági pangás miatt kMándorolt már évek óta a tönkretett adófizető magyarok ezreMel.« (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon: Itt van nyomtatásban ugyanaz!) Kinyomtatták, én azt olvasom, a mit a ház elnökének beadtam. Elnök: Kérem, méltóztassanak nyugodtan lenni, t. képviselő urak! Pozsgay Miklós (olvassa): »Mikor milliárdokra rugó adósságok terhelik az államot, és ismét milliárdokra rúgnak az egyes polgárok adósságai : ujabb nagy áldozatokat követelni a néptől és az országtól, a mi egyszerű gondolkozásunk szerint, nincs megindokolva. Ha a terhek súlya miatt közel van már az összeroskadáshoz a nép : okvetlenül össze fog roskadni a nagyhatalmi állás is. Uj vér- és pénzáldozatokat követel tőlünk a kormány és ezzel szemben nem nyújt semmit, a mi a terhek viselését legalább némileg megkönnyítené. Mi pedig ilyen ellenértékek nélkül semmi esetre sem nyugodhatunk bele az uj katonai javaslatokba, s ezért alkotmányos jogunknál fogva tisztelettel kérjük a t. képviselőházat, utasítsa a kormányt, hogy a már egyszer megváltoztatott uj katonai törvényjavaslatokat vonja vissza haladéktalanul, s ha az ujonczlétszám felemelése már elkerülhetetlen, változtassa meg a kormány ezeket a javaslatokat ugy, hogy törvénybe iktattassák a kétévi katonai szolgálat.« Böszörményi Sándor (folytatja az olvasást): . . . »Jogunkban van még . . .« (Derültség a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hadd folytassa ö! Tessék folytatni!) Pozsgay Miklós: Legyen szMes Böszörményi t. képviselőtársam engem az olvasásban kissé felváltani, mert már berekedek. (Derültség.) Böszörményi Sándor (feláll és olvassa): ^Jogunkban van még sok mindent követelni, (Élénk derültség.) temérdek óhajaink volnának még ez irányban, de most csak erre szorítkozunk, hogy ezt biztosan megkapjuk. Hódoló tisztelettel kérjük a képviselőházat .. .« (Derültség. Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek itt a jobboldalon. Egyszerre két szónok nem beszélhet. Pozsgay Miklós (olvassa): . . . »temérdek óhajaink volnának még ez irányban, de most csak erre szorítkozunk, hogy ezt biztosan megkapjuk. Hódoló tisztelettel kérjük a képviselőházat, vegye figyelembe a mi jogos panaszainkat és méltányos kéréseinket, nehogy ezen adószaparitó törvényjavaslat elfogadása és megszavazása végképen kiölje belőlünk a törvényhozásba vetett bizalmunkat. Tisztelettel Baja-Szent István, 1903 február 24-én. Vuity Menyhért biró és 81 társa.« (Zaj a szélsöbaloldalon és éljenzés.) Gabányi Miklós: Csak az nincsen benne, hogy az kormánypárti község volt! Pozsgay Miklós: Mindezekután szavazatommal hozzájárulni akarok ahhoz, hogy pártom kitűzött czélját elérhesse, hogy ezen, hazámra átkos és nyomort hozó törvényjavaslatot, benyújtóMal együtt megbuktathassam. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Valamint a hatalmas Duna folyó sem volna olyan erős és nem szakítaná el az eléje emelt gátakat, ha a patakok hozzá nem járulnának vizükkel erősbitéséhez, igy vagyunk mi is egyenkint ezen a párton, hogy minden erőnket és tehetségünket arra fordítjuk, hogy; ezen javaslatokat a napirendről levétessük. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A kiegyezési tárgyalások is, a melyeket a kormányelnök lapjaiban is és maga is dicshimnuszokkal erőszakolt bele a politikai közvéleménybe, Ausztriának kedveznek. Hiába mondja a t. miniszterelnök ur, hogy nincsen legyőzött, mert tudja Ausztria, hogy az ipari vámokat megmentette magának ; jól tudja Ausztria, hogy Magyarország fogja ezt neki megfizetni, hogy fejős tehene lesz ezentúl is Magyarország Ausztriának. Mi etetjük a tehenet, Ausztria feji meg és ha tele van a fejősajtár, szépen elviszi. Szántunk, vetünk Ausztriának, Ausztria jön aratni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi húzzuk az igás kocsit és Ausztria szedi le róla a búzás zsákokat. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A nagyhatalmi állás is csak Ausztriának kedvez. És azt hiszem, hogy a t. túloldal is ezt könnyen belátja. Ott vannak a várkaszárnyák, ott van a sok katona, a ki a prófuntot fogyasztja, ott vannak a posztógyárak, Reichenberg, Brünn, Olmütz, ausztriai nagy gyárvárosok, ott vannak a fegyvergyárak, az arzenálok, az osztrák és stájer gyárak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha már nagyhatalmi állásban leledzünk, a katonaságra fordított 330 millió koronányi rengeteg kiadásból mennyit tesznek félre osztrák polgártársaink, és mily édes kevés az, a mi reánk, kizsarolt szegény gyarmat Magyarországra permetezik? Talán permetnek is kevés, a mit magunkénak mondhatunk. Mert csak most akar foglalkozni a t. honvédelmi miniszter ur azzal, a mit ezért az átkos törvényjavaslatért ellenértékül mint nemzeti kedvezményes vívmányt vetett a szemünkre legutóbb. (Igaz! Ugy van! a szélsiibaloldalon.) Megígérte ugyanis a miniszter ur, hogy tanulmányoztatni fogja a kérdést, ankétet hM össze, — persze bankett lesz a folytatás, — vájjon a magyar birka gyapjúja alkalmas-e.a 41*