Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-219

219. országos ülés 1903 Mindezeknél fogva, t. ház, a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot el nem fogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. {Szünet után.) (Az elnöki széket Dániel Gábor alelnök foglalja el.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Endrey Gyula jegyző: Pozsgay Miklós! Pozsgay Miklős: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Az előttünk fekvő törvényjavaslatot már csak azért sem fogadom el, mert oly időben adatott be, a mikor az ország amúgy is nagy nyomorúságban szenved. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem fogadnám el akkor sem, ha a túlsó oldalon volnék, mert akkor is gróf Zichy Jenő mellé állnék és azt mondanám: Nem engedem e javaslattal az országot a sirba dönteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon) Hát a kormánynak négyévi működése alatt nem volt okosabb terve és javaslata ennél ? Hiszen ép ugy, a mint nekünk minden jó javaslatunkra a kormány részéről csak az a felelet, hogy arra nincs fedezet, ép ugy erre a javaslatra mi is azt feleljük, hogy arra, hogy a katonaságot szaporítsuk, nincsen Magyarországnak fedezete. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ne is menjünk messzebb. Itt vannak iskoláink. Mily nagy hiányok vannak az iskolákban és mennyit kellene azokban még pótolni! A hol vannak is iskolák, ott a túlzsúfoltság miatt azok valódi járványfészkek. Van sok oly község, a hol az iskolák egész éven keresztül be vannak zárva, a községi lakosság pedig fizeti ott a tanitót és szeretné, ha a gyermekei iskolába járnának és egy kis műveltséget szereznének ; de mikor e részben az orvoslást sürgetjük, akkor a kormány azt feleli, hogy nincs rá fedezet. Ha azonban a katonaságnak kell uj ágyú, uj puska, akkor bezzeg találnak rá fedezetet. Eitner Zsigmond: És azután 85 krajezárért adják el a puskát! Pozsgay Miklós: Nem lett volna talán fontosabb azt a már nagyon régen sürgetett Danaszabályozást keresztül vinni a katonai javaslatok helyett? Példa volt rá a télen, midőn a jég megtorlódott Faisznál a koppányi átvágásnál, a hol majdnem 100.000 hold földet vitt el a Duna és mindezt azért, mert nincs rá fedezet. A t. kormány annyi mindenféle javaslattal állhatna elő, a melyek csakugyan a nemzet boldogitására "szolgálnának, nem pedig ilyen javaslattal, mely az ellenkezőjét eredményezi. Ott vannak közutaink. Hiába jajgat a nép, hiába fordul a kormányhoz és annak alantasaihoz, a márczius i-én, szerdán. 319 megyékhez, hogy csinálják már meg az útjainkat, süket fülekre talál. Marjay Péter: Az útadót azonban behajtják ! Pozsgay Miklós: Az útadót azonban behajtják és talán azt is a katonákra fordítják. Marjay Péter: Nem, azt korteskedésre fordítják a megyék! Pozsgay Miklós: A túloldalról mindig azt hangoztatják, hogy bár ezen törvényjavaslatok a nemzetre nagy hátránynyal, erőfeszítéssel és pénzáldozattal járnak, de a refrénje mindig csak az, hogy nem segíthetünk, mert nekünk ezt meg kell szavazni. Midőn önök oda kunt a programra beszédüket elmondták a népnek, miért nem mondták el ezt is, hogy önöknek meg kell ezt szavazni? Ha önök ezt elmondták volna, bizonyára nem jutottak volna ide olyan nagy többséggel, mint a milyennel most dicsekednek. Oda künn a nemzeti zászló színei alatt és a Kossuth-nóta hangjai mellett bezzeg mást Ígérnek a népnek, mint idebent. De önök ezzel a nagy hazafisággal csak addig élnek, míg ide bejövén, meg nem látják a fekete sárga zászlójukat, meg nem hallják a Grotterhalte-nótájukat, melynek hangjai mellett bizony Fejérváry miniszter urnak javaslatait szépen megszavazzák. T. ház! Önök most nem a magyar hadsereget akarják megszaporítani, a mint már előttem több szónok erről az oldalról elmondta, hanem az osztrák hadsereget akarják szaporítani. Hiszen ez a hadsereg semmi intézményében sem magyar, ez a hadsereg minden izében osztrák, . . . Madarász József: Le vele! Pozsgay Miklós: . , , a nyelve német, a jelvénye fekete-sárga . . . Gabányi Miklós: Pfuj! (Derültség.) Pozsgay Miklós: ... az érzelme, mindene más, csak nem magyar. Hogy ezt az osztrák szellemet még inkább bele neveljék fiainkba, a fennálló katonai iskoláknak legalább is 90 perczentje osztrák tanulóval van tele. Ha egy magyar gyerek óhajt a katonai pályára lépni, elsősorban megkérdezik, tud-e németül. Ha az a felelete rá, hogy nem, ha nincs neki valami nagy protekeziója, bizonyára be sem jut; ha pedig annak a protektornak akarnak kedvezni, beveszik, de már karácsonykor pótvizsgára utasítják és kikérdezik a német nyelvből; és ha karácsonyig el nem sajátította a német tudományt, bizony kilökik, és hoznak helyébe valami kimaradt osztrák fiút. Ezen katonai neveléssel és a katonai hatalmasságnak ezen ápolásával már oda jutottunk, hogy a katonaság állam az államban. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Sőt még parlamentünknek is parancsol, mert ime a példa: a Reichskriegsministernek eszébe jutott, hogy neki több katonára és kutyamosóra volna szüksége, hát egyszerűen ide jön egy javaslattal, a melyet Fejérváry miniszter ur olyan szépen előterjesz-