Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-219

320 219. országos ülés 1903 tett, és a melyet önök minden vita nélkül egyszerűen elfogadnak. Darányi Ferencz: Csak akarnák! Pozsgay Miklós: T. ház! Nem bántja az önök lelkiismeretét az, Hogy egy olyan javaslatot akarnak itten keresztülvinni, a, melyhez önöknek jóformán semmi közük? Annak súlyát önök közül ki érzi ? Álljanak fel azok, a kiknek a fiát ezért be fogják oda sorozni. Én, t. ház, csak oly javaslatot tudnék megszavazni, a melynek súlyát magam is érzem, és a melynek súlyához lelkiismeretemmel magam is hozzájárulhatok, de nem szavazok meg olyan javaslatot, a mely engem nem érint, a mely csak azt a szegény népet érinti, a mely a terheket viseli, de a jogoktól meg van fosztva, sőt még azt a csekély jogot sem adjuk meg neki, hogy az általános szavazati joggal birjon és beleszólhasson az állam dolgaiba, azzal, hogy legalább megválaszthassa magának azokat, a kik ezeket a terheket reája rakják. Nem tudom megtalálni a t. kormány álláspontjának helyességét, a mely kormány mindig azt hangoztatja, hogy a monarchia érdeke a hadsereg szaporítása. Annak idején, mikor a katonaságot nem lehetett egykönnyen ide, vagy amoda mozgósítani, volt értelme annak, hogy sok katonát tartottunk együtt kaszárnyákban; de ma, midőn a legtávolabbi vidékre 24 óra alatt el lehet vinni azt a katonát és odadobni az ágyú elé, akkor nem találom én megértketó'nek, hogy miért kellene nekünk a katonaságot szaporítani, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) sőt azt találnám helyesnek, hogy ezt a békelétszámot inkább leszállítsuk, nem hogy felemeljük, s az által még nagyobb terhet rójjunk az országra. T. ház! Nem elég már, hogy idáig elvették a népnek a szájából a falatot azzal, hogy ilyen nagy katonaságot tartunk állandóan fegyverben ? Hát ezekkel a javaslatokkal még a meglevő száraz kenyeret is el akarják tőle venni? (tdénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mert azzal, hogy a katonaságot szaporítják, jól tudják önök, hogy a munkásosztályt fogják sújtani, és a mi országunkban, a hol a mezei munka van legjobban elterjedve, nagy hiány az, a midőn a mezei munkával foglalkozó munkáskezet onnan elvonjuk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezen javaslattal önök, miután már a kenyeret kMették a nép szájából, le fogják vágni annak karjait is. Gabányj Miklős: Nagyon szép önöktől! (Derültség a jobboldalon.) Pozsgay Miklós: A t. kormány állandóan azt hangoztatja, hogy a katonaság szaporítása a béke és jólét fentartására szükséges. Hát én kérdem a t. házat, láttak önök már katonaság után békét és jólétet ? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A katonaság olyan előttem, mint a szükséges rossz. Endrey Gyula: Szükségtelen rossz! ! márczius ii-én, szerdán. Pozsgay Miklós : És hogy példával éljek, olyan, mint a méheknél a here! A mikor a méneknél a herék nagyon elhatalmasodnak, az a kas minél előbb tönkre megy. Endrey Gyula: Kidobják őket a méhek! Pozsgay Miklós: Valamint mi is ugy fogunk járni, ha a katonaság nálunk annyira elhatalmasodik, hogy majd nem bírunk vele, és tönkre fogjuk vele tenni az országot. Madarász József: Verjük ki őket, mint a méhek! Pozsgay Miklós: A nyáron szemtanuja voltam ennek a hatalmaskodásnak, a midőn a nagy gyakorlatok folytak. A huszárság egyik községből a másik községbe vonult. A kiinduló pontnál a bíróval megrendeltették a kocsikat, mert természetes, hogy a katonaságot annak a szegény népnek kell szállítani, a mely az adókkal amúgy is túl van terhelve. A bíró megrendelte a szükséges kocsikat, s ekkor a parancsnok előre küldött egy tisztet a szomszédos községbe a megfelelő legénységgel, hogy ottan szintén a biró kellő mennyiségű fogatot rendeljen. Ez meg is történt. A biró előállított 100 kocsit, hogy várják a huszárságot; természetes, hogy miután a gyakorlatok a legnagyobb munkaidőben folynak, ez is a legnagyobb munkaidőben történt. Es mi történt ezután? Másnap 9 órakor megérkezik a huszárság a szomszédos községből a podgyászkocsiaMal és az ujabban rendelt 100 kocsiból csak egyet vett igénybe, azt is csak azért, mert egyik podgyászkocsinak a kereke eltörött. A többit egyszerűen azzal bocsátották haza, hogy megegyeztünk a kiinduló pontról hozott kocsisokkal, hogy azok vigyenek minket tovább, és igy reátok nincsen semmi szükség, menjetek haza. így történt ez a másik községben is, a hol a biró szintén megrendelt 100 kocsit; azokat se vették igénybe. Hát méltányos dolog az, hogy igy tegye bolonddá a katonaság azt a népet, a mely amúgy is túl van sarczolva? A legnagyobb munkaidőben 200 kocsit vonnak el a munkától, és annak a kenyérkeresetét egy nappal kevesebbre teszik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mit szólt volna az a t. parancsnok ur, ha ezek az emberek az ő rendelkezésére meg nem jelennek? Azt hiszem, kurtavasra verette volna a birót vagy pedig kiköttette volna, hadd lássanak intő példát, és igy tanulmányozhatta volna a honvédelmi miniszter ur a kikötési rendszert. Kubik Béla: Huszonötöt veretett volna rá vagy lefogatta volna! Igy szokták ! Pozsgay Miklós: T. ház és t. kormány ! Nem azon kellene önöknek az eszüket törniök, hogy minden áron a katonaságot szaporítsuk, hanem igenis azon, hogy minél több munkáskezet foglalkoztassunk az országban. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha pedig már épen meg kell lenni a hadseregnek, nem az összeférczelt közös hadseregnek (Ugy van! Ugy van!