Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-219
318 219. országos ülés 1903 márczius k-én, szerdán. határozottan tiltanak: mint pl. a kikötés, a kurta vas stb. egyszer és mindenkorra a legszigorúbb büntetés alatt eltiltassanak. Ilyen kívánalom továbbá, hogy a hadsereg védképességének fokozása tekintetéből mindazok szintén megtétessenek, a mikre Szemere Miklós t. barátom most néhány nap előtt hMatkozott. Ugyanis, hogy a hadseregben ne csak a katonai parádékra fektessenek súlyt, ne csak az képezze a legfőbb gondot a hadseregnél, hogy a katona parádés kMonulásokban és felvonulásokban hiba ne essék, hanem, hogy nagyobb gond fordíttassák a hadi kiképzés egyik lényegére: a czéllövésre is. Elismerik a t. túloldalon is, hogy még sok a követelni való; elismerik azt is, hogy ezen reformok egy részének megvalósítása szükséges és sürgős. De arra hMatkoznak és arra kérnek bennünket, hogy hagyjuk mi most a katonai reformok kérdését és foglalkozzunk egyedül és kizárólag a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal, azzal a kérdéssel, vájjon szükséges-e az ujonczlétszám felemelése: igen vagy nem ; azon katonai reformokra nézve pedig, a melyeket bátor voltam körvonalazni, helyezkedjünk várakozó álláspontra és csak akkor vitassuk meg, csak akkor hozzuk elő azokat, ha a véderőről szóló törvény majd a ház előtt tárgyaltatni fog. Azzal szokták általában menteni a kormányt, hogy a véderőről szóló törvényjavaslatot azért nem terjesztette elő idejében, mert abban őt az osztrák viszonyok gátolták meg. De kérdem, hogy akkor, a mikor a szervezet rossz, a szellem rossz, elegendő-e a puszta létszámemelés? Azt hiszik-e, hogy a puszta fegyverkezéssel képesek lesznek a hadsereg védképességét fokozni? Erős hitem és meggyőződésem, hogy ha azt a régi czopfot, a mely minden üdvös reformnak egyedüli akadályát képezi, amúgy magyarosan megnyirbáljuk, ha sietünk megvalósítani azon reformokat, a melyeket bátor voltam felhozni és a melyek itt e házban hangoztatva lettek, akkor sokkal többet teszünk, és tesznek önök a hadsereg végképességének fokozására, mint ha pusztán a létszámot emelik a nélkül, hogy azokat a szükségessé vált reformokat sietnének egyidejűleg megvalósítani. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) T. ház! Habár elismerem, hogy a fennálló törvények alapján is igen sokat lehetne lendíteni a hadsereg harczképességén és ezt mai felszólalásomban igyekeztem is bebizonyítani, mégis hitem és meggyőződésem, hogy teljes mértékben hadképessé csak akkor fogjuk tehetni a hadsereget, ha azt teljesen elkülönítjük, ha annak közösségét megszüntetjük s külön nemzeti alapon szervezzük. A trónnak és a nemzetnek csak az a hadsereg lehet igazi megbizható támasza, a melyben a nemzeti szellem uralma feltétlenül biztosítva van; már pedig a nemzeti szellem uralma feltétlenül egyedül a nemzeti hadseregben lehet biztosítva. Azt hiszik önök, t. képviselőtársaim, hogy talán a hadsereg közösségének a megszüntetése, a magyar nemzeti hadsereg létesítése, a hadsereg védképességének a rovására menne? Avagy azt hiszik, hogy védképesebb az a hadsereg, a melyből az állam nyelve száműzve van? Azt hiszik önök, hogy jobban tud lelkesedni az a magyar katona akkor, ha megbüntetik azért, mert magyar nyelven beszél, ha idegen zászlóra esküszik ? Azt hiszem, hogy ezt komolyan senki sem fogja állítani, vagy ha állítja valaki, ugy nem fog akadni senki sem, a ki azt elhigyje. Nem is hiszi ezt senki és tudja mindenki, hogy a magyar nyelvnek, a magyar nemzeti érzelmeknek, a magyar hadsereg felállitásának egyedüli és kizárólagos akadályát a bizalmatlanság képezi és az attól való félelem, hogy mi forradalmárok vagyunk. Ideje volna, t. ház, hogy már egyszer ismerjenek meg bennünket, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) A magyar lojális volt, békeszerető volt mindig; a rebellis hajlamokat a magyarok különös hajlamaiul feltüntetni nem lehet. Azon konfliktusok, a melyek a korona és a nemzet között keletkeztek, rendszerint arra vezethetők vissza, hogy a korona nem respektálta Magyarország törvényeit: (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) nem respektálta Magyarország önállóságát, függetlenségét, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Magyarország nemzeti lételét, és hogy szemei előtt folytonosan az összbirodalom eszméje lebegett. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az összeforrasztási törekvés és Magyarország függetlenségének, önállóságának semmibevevése adott mindenkor fegyvert a magyar kezébe. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Közel négyszázéves történelmünk tanúság a mellett, hogy a magyar hosszú, nagyon hosszú ideig tűrt és szenvedett. (Igaz! a szélsobaloldalon.) és hogy alkotmányáért, szabadságáért, függetlenségeért, állami önállóságáért, nemzeti lételéért rendszerint csak hosszú kínszenvedés és kérlelhetlen elnyomatás után fogott fegyvert. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) A ki a magyar történelemmel számol, az nem fog félni attól sohn, hogy a magyar fegyvert fogna az alkotmányhoz, esküjéhez hű korona ellen. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Tanúság e mellett történelmünk; tanúskodnak e mellett vértanúink, a kik mindannyian a magyar nemzet önállóságának védelmében szenvedtek vértanúhalált. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az osztrák hatalom ellen folytatott harczainkban minden csepp vér önállóságunk, szabadságunk védelmében hullott el. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha az osztrák hatalom respektálta volna törvényeinket, alkotmányunkat, szabadságunkat, függetlenségünket: akkor a magyar sohasem fogott volna fegyvert az osztrák hatalom ellen. (Ugy van! Ugy van ! a szélsobaloldalon.)
