Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-208

2fi 208. országos ülés 1903 B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Itt van a vallomás! Lengyel Zoltán: Bocsánatot kérek, hogy hMatalos utón mit állapítanak meg, arra valami sokat nem adok! (Nagy zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az mind hazugság! Lengyel Zoltán: Ezt az esetet én személye­sen tudom és én magamnak jobban hiszek, mint a miniszter ur Írásainak. (Zaj.) Ezért nem is hiszem, hogy Hajdú István honvédszázados meg­tagadja ezeknek a tényeknek a valódiságát. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: 0 nyilatkozott személyesen! Gajáry Géza: Itt van az ő saját nyilat­kozata ! Lengyel Zoltán: Azt állítottam, hogy Aulich egyenesen azt tartotta hMatásának, hogy a nagyváradi ezredből a magyar elemet kiüldözze ; azt állítottam, hogy rövid idei működése alatt az ezred kapitányai közül három az őrültek házában halt meg. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Igaz! Lengyel Zoltán: Wuffka kapitány, Boska kapitány nevére emlékszem. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem mondom, hogy nem igaz! Ezt azonban akkoriban nem állította. (Nagy zaj.) Gajáry Géza: Itt van az ő nyilatkozata! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Pichler Győző: Gajáry várjon, a míg állam­titkár lesz ! (Nagy zaj.) Lengyel Zoltán: Azt állítottam, hogy mikor én, mint önkéntes az ezredbe kerültem, ott nagyon sok magyar származású, magyar érzésű és magyar gondolkodású tiszt volt; a mikor aztán a sematizmust 1902-ben megnéztem, az ezredben csak egy Kiss Mihály nevű főhadna­gyot találtam, a ki magyar származású volt, a többi helyét mind idegen, cseh, horvát és len­gyel foglalta el. Kérem a miniszter urat, mutassa ki nekem a. katonai sematizmusból, hogy a magyar elem szaporodott-e vagy apadt Aulich alatt a nagyváradi ezredben? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ez a kérdés!) Azt állítottam, t. miniszter ur. hogy ő egy rapport alkalmával igy beszélt a »Gresammt­monarchie«-ról és a magyar nemzetről: »Sokféle népei vannak e monarchiának: oláhok, lengye­lek, tótok, csehek, németek, horvátok, czigányok, zsidók és magyarok. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Ezt állítottam, t. honvédelmi miniszter ur, ós én mindezen dolgokra vonatkozólag azon 47 önkéntes társamat hMom fel tanukul, a kik engem soha, semmi alkalommal sem czáfoltak meg, sőt az általam itt elmondottakat a lapok utján is megerősítették. HMatkozom Junier Károlyra, Nagyváradon az osztrák-magyar bank tisztviselője, Lindmayer Zsigmond ügyvédre, Nagyvárad, Lindenbaum Mór karczagi mérnökre, Endrey nevű postatisztre, Weisz Gyula keres­febraár 17-én, kedden. kedőre, Nagyszalonta, Beznák Aladárra, az Első Magyar Biztosítótársaság titkárhelyettese Szat­máron, Biró Marczell ügyvédjelöltre Fiúméban, Weinberger Ernőre Kun-Szent-Miklóson, Niko­lajevits Lászlóra, szolgabíró Zilahon és Bog­dánfy Jenő zilahi számtisztre. Ezektől kérdezze meg a t, honvédelmi mi­niszter ur és kérdezze meg Nagyvárad város azon polgáraitól, a kik erről a dologról tudnak: igaz-e az, a mit én mondottam, és akkor állítsa itt az ország színe előtt, hogy nem igaz. (Helyes­lés a szélsöbaloldalon.) Azt állítottam továbbá, t. honvédelmi mi­niszter ur, hogy Aulich ezredesnek ezredessége alatt egy Halász Lajos nevű ügyvédet, lapszer­kesztőt, csak azért, mert, mint czMil ember, egy ünnepély alkalmával nem vette le kalapját akkor, a mikor a Gotterhaltét játszotta a katonai zene­kar, degradálták. Kérdem, igaz-e ez, t. honvé­delmi miniszter ur, igen vagy nem. ? (Mozgás a jobboldalon.) Én ennél többet nem állítottam, de fogok még igen sokat állítani és ha a honvédelmi mi­niszter ur ezen általam felemiitett adatok közül bármelyiket megczáfolja, akkor tessék mondani, hogy hazudtam; addig pedig maradok, a ki vagyok és vagyok, a ki voltam. (Élénk helyes­lés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : T. képviselőház! Ez a sok csip-csup kérdés nem mind országos kérdés. Én csak azt mondtam, hogy nem igaz az, a mit a t. kéjjviselő ur Kónya és Aulich ezredesről mondott. (Felkiál­lások a szélsöbaloldalon: Kónya ezredesről nem beszélt!) Annál jobb! De Aulich ezredesről azt állította, hogy őt azért, mert magyarfaló volt, soronkMül léptették elő. Ez nem áll. Ep ugy a maga sorrendjében lett Aulich ezredes 1897-ben a 37-ik gyalogezred parancsnoka és négy évi szolgálat után, 1901-ben, tábornok, mint rang­társai ; tehát nem gyorsabb tempóban, mint mások. (Zaj és közbeszólások a szélsöbaloldalon.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, mél­tóztassanak a miniszter ur válaszát is nyugod­tan meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az igaz, hogy a 37-ik gyalogezred egyéves önkéntes­osztályából annyian buktak meg, a mennyiről a t. képviselő ur szólt. De ugyanaz a vizsgáló­bizottság, á mely ezen önkénteseket vizsgálta, tartott másutt is, ugyancsak magyar ezrednél, vizsgálatot és ott ilyen kedvezőtlen arány nem volt. Természetes, az egyik kedvezőbb'osztály volt a másiknál. Ebből csak az következik, hogy vagy Lengyel Zoltán került véletlenül gyenge társaságba, (Derültség a jobboldalon.) vagy pedig ő hatott többi társaira. (Zaj a szélső­baloldalo7i). Bakonyi Samu: Az a kérdés: igazat mon­dott-e vagy nem ! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hogyha az egyik osztálynál többen buktak, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom