Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-208

208. országos ülés 1903 február 17-én, kedden 27 másiknál pedig kevesebben, arról senki sem tehet. Egyébiránt, ha mindaz állana, a mit a t. képviselő ur felhozott, ugyan mondja meg énnekem, hányszor interpellálná t. barátomat a közoktatásügyi minisztert, a ki most itt van, egy esztendőben, ha minden egyes bukott tanuló után interpellálna. Ez volna ám az obstrukczió. (Élénk derültség jobbfelöl Zaj a szélsobaloldalo n.) A t. képviselő ur hMatkozik Hajdú István akkori főhadnagyra, a ki most a honvédségnél szolgál. Lengyel Zoltán: El kellett onnan mennie! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem kérem, mert nagyon jó tiszt, igen derék magyar ember, a ki mindig igazat mond, de ő is azt mondja erre az esetre, hogy ez nem igaz. (Élénk derültség.) Gajáry Géza: Tiszti becsületszavára jelenti ezt ki! (Zaj a szélsőbal'oldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Megengedik, ha a többire nem reflektálok, de .,. Thaly Kálmán : Halljuk szórói-szóra a jegyzőkönyvet és a dátumot, hogy mikor kelt. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: (olvassa.) »Végre nem igaz, hogy Hajdú István mostani honvédfőhadnagy, nem pedig százados, azért, mert az utczán egy czMil emberrel magyarul beszélt, két heti szobafogsággal lett megbüntetve. A főhadnagy hMatalból jelentette ennek valótlanságát és a büntetési könyvben még csak hasonló büntetési eset sem fordult elő.« (Élénk helyeslés és felkiáltások a jobboldalon : Nohát ez az igazság!) Molnár Jenő: Hol van a tiszti becsületszó a jegyzőkönyvben? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a 37-ik ezred 97 tagjából 3 került az őrültek házába. Igaz, de mind a három esetben mint idegbaj szomorú következménye mutatkozott az agybántalom. (Mozgás a szélsőbaloldalion.) Erről azonban csak nem tehet a katonai szellem ? (Ugy van! jobb felöl.) Lengyel Zoltán: Egy ezrednél nem bolondul meg három kapitány, ha nincs reá ok, (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Kérem, méltóztassanak ezen kijelentésemet tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Személyes kérdésben kérek szót. (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Micsoda czimen kMan a képviselő ur nyilatkozni? Lengyel Zoltán: Félreértett szavaim helyreigazitása czimén. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: A szót ezen a czimen meg kell adnom a házszabályok szerint; de kérem a képviselő urat, hogy lehetőleg röviden beszéljen, (Halljuk! Halljuk!) Lengye! Zoltán : T. képviselőház ! Végigmentem az összes állításaimon és a t. miniszter ur azokra három dolgot hozott fel. (Felkiáltások a jobboldalon: Elég az!) Elismerte azt, hogy az önkéntes társaságnak több, mint 50°/o-a megbukott. Azt mondja erre a miniszter ur, hogy erről nem tehet, (Felkiáltások a jobboldalon: Éz nem személyes kérdés!) Állításaim igazságáról van szó, azt hiszem tehát, hogy ez igenis személyes kérdés, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Én, t. ház, azt is állítottam, hogy abban az ezredben második évet szolgált minden második ember. Erről sem tehet senki? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem tagadtam, de erről én nem tehetek! (Ugy van! jobbfelöl.) Lengye! Zoltán: A mi pedig a Hajdu István főhadnagy esetét illeti, tudom azt, hogy ez a dolog, ha már nyilvánosságra került, nem lesz neki kellemes. Én nagy becsüléssel voltam irányában, mindig derék tisztnek tartottam és tartom ma is őt, s ezért nem hiszem, hogy ellenem bizonyítana. Mint önkéntes igen jó viszonyban voltam vele, és egyáltalában nincs okom ellene szólani. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter. Tessék vele végezni! Nem tartozik ide ! Lengyel Zoltán: Nem hiszem róla, hogy mikor itt 47 tanura hMatkozom, ezt az esetet valónak ne állítsa, hogyha megkérdezik. (Mozgás.) Gajáry Géza: Itt volt személyesen, (Ugy vau! jobb felöl. Nagy zaj és mozgás'a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Lengye! Zoltán: Ez és ehhez hasonló eset nem egy fordult elő. Ez történt Bangó Endre önkéntessel is. (Felkiáltások jobbfelöl: Ez nem személyes kérdés!) Én a dologra, (Felkiáltások jobbfelöl: Nem hallgatjuk! Ez nem személyes kérdés!) önkéntes-társaimmal együtt, a legjobb tudomásom szerint határozottan emlékszem, évek óta beszéd tárgyát képezte ez közöttünk, nem lehet tehát rólam azt állítani, hogy valótlant mondok. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : A t. képviselő ur személyes kérdésben kért szót, de ez már túlhaladja egy kissé a személyes kérdés határát. (Ugy vein! jobb felöl. Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Még csak egyetlenegyet! (Nagy zaj a jobboldalon.) A t. miniszter ur azt mondja: nem tehet arról, hogy egy ezredben egy esztendő alatt három százados pusztult el az őrültek házában, mint elméjében megzavarodott ember. Én azonban személyesen ismertem őket, a kik derék emberek voltak és a kiknek semmi bajuk nem volt. (Felkiáltások jobbfelöl: Ez nem személyes kérdés!) Elnök (csenget): Ez már csakugyan nem tartozik a személyes kérdéshez. (Ugy min! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Félremagyarázott szavaim helyreigazítása czimén akarok még két raonda4*