Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-219

2í9. országos ülés 1903 márczius 4-én, szerdán. 313 Komoly aggodalom borul a nemzet lelkére mindannyiszor, a midőn mérlegeli, vájjon támaszkodhatik-e a hadseregre öntudatos magyar nemzeti politika megvalósításában, és nem e épen a magyar nyelvnek, a magyar függetlenségnek és önállóságnak legnagyobb akadálya erősittetnék-e meg a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat elfogadásával. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Lehet, hogy igaza van gr. Tisza István t. képviselőtársamnak abban, hogy ez idő szerint a külpolitikában nincsen olyan törekvés, a mely össze ne lenne forrva a magyar nemzet létérdekeMel. De kérdem, elmondhatjuk-e ugyanezt a belpolitikára nézve? Mikor mérlegeljük, hogy érdekeinknek felel-e meg a hadsereg létszámának szaporítása, avagy pedig idegen érdekeknek szolgál-e, akkor első sorban azt kell vizsgálnunk, hogy vájjon a hadsereg állapota megfelel-e azon követelményeknek, a melyeket a magyar nemzet a hadsereggel szemben joggal táplál, (TJgy van ! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) és hogy meg van-e a hadseregben az a nemzeti szellem és hazafias érzület, a mely nélkül a hadsereg védképessé nem is tehető. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Első sorban tehát azt kell kutatnom, t. ház, hogy vájjon a hadsereg létszámának növelésével egyidejűleg nyujt-e a kormány biztosítékokat arra nézve, hogy ez a hadsereg minden körülmények között meg fogja védelmezni a magyar állam alkotmányát, nyelvét, a magyar állam egységét akkor, a midőn azokat veszély fenyegeti. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) És kérdem gróf Tisza István t. képviselőtársamtól, hogy vájjon hiszi e ő, hogy nem lesz még valaha szükség az osztrák hatalommal szemben a magyar létérdekek czitadellájára? (TJgy van! TJay van! a szélsőbaloldalon.) És kérdem, vájjon hiszi-e ő azt, hogy a hatalom részéről Magyarország alkotmánya, önállósága, nemzeti léte megtámadtatásnak soha többé nem fog kitétetni? (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ugyan kérdem, mit fog használni a magyar nemzetnek az érdekeMel — legalább pillanatnyilag — talán nem ellentétes külpolitika, hogyha minden eszközt kiadunk kezünkből, a melyekkel alkotmányunk, nemzeti lételünk, függetlenségünk, önállóságunk, nyelvünk ellen intézett támadást vissza lehet verni. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A balkán - népek felszadulásáért és függetlenségeért én ia lelkesedem; (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Maczedónia sorsa engem is érdekel, de, t. ház, kérdezem, vájjon szabad-e, lehet-e nagy áldozatokat követelnünk a nemzettől a balkán-népeknek a járom alól való felszabadítására, (TJgy van ! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) a midőn saját magunkat, saját népünket, saját nemzetünket nem tudjuk a járom alól felszabadítani? ! (Elénk helyeslés, tetszés és taps a szélsöbaloldalon.) És kérdem, vájjon szabad-e nekünk a nemzettől nagy vér- és pénzáldozatokat követelnünk a balkán népek függetlenségének és szabadsáKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XII. KÖTET. gának érdekében akkor, a midőn hazánk függetlenségét, szabadságát kMívni nem tudjuk? ( TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Kérdezem, vájjon ez nem lenne-e az önfeláldozásnak olyan módja, a mely határos a könnyelműséggel? (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy a hadseregben a magyar érdekek szempontjából sok a kifogásolni való, azt gróf Andrássy Gyula és gróf Tisza István t. képviselőtársaim is elismerik. Helyesen mondja gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam, hogy a hazaszeretetet, a hazafiságot a diszcziplina nem pótolhatja, és hogy távol van még attól a hadsereg szelleme, hogy az őt kielégíteni tudná. Továbbá igen helyesen azt mondja, hogy ennek útjában áll a régi czopf, csak az a sajnos, hogy Andrássy Gyula képviselő ur a helyett, hogy minden erejével, minden tekintélyével azon igyekeznék, hogy ezt a régi czopfot tövében levágja, (TJgy van! TJgy van! Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és hogy a magyar nemzeti hazafias érzületet feltétlenül biztosítsa a hadsereg kebelében . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: ügy is megvan! Justh Gyula: Kérem, gr. Andrássy Gyula t. képviselőtársam azt mondotta, hogy nincsen meg. (Igaz! TJgy van! a bál- és a szélsöbaloldalon.) Bocsánatot kérek, már most kettőjükre bizom, intézzék el ezt a dolgot egymás között. (Helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) Ha egyszer valaki azt állítja, mint a hogy azt gróf Andrássy Gyula képviselőtársam állította, hogy nincsen meg a hadseregben a nemzeti szellem és a hazafias érzület, akkor nem elég, hogy keleti fatálizmussal, összetett kézzel — a dolgok természetes fejlődésétől —mint a hogy azt gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam mondotta, várjuk az orvoslást. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gróf Tisza István elismeri, hogy a hadsereg mai állapota nem felel meg korántsem azon követelményeknek, a melyeket a hadsereggel szemben a nemzet jogosan táplál, és azt mondja, hogy e téren még igen sok a tennMaló. Ennek egyik okául azt tünteti fel gróf Tisza István t. képviselőtársam, hogy a magyar nemzet és a hadsereg intéző körei között nincsen meg a kölcsönös rokonszenv és bizalom. HMatkozik a t. kéj)viselőtársam arra, hogy sokan vannak a hadseregben, a kikben még a régi reminiszczencziák élnek, a melyek ott ez ideig még végleg elenyészni nem tudtak és azután felhív mindannyiunkat, hogy kíméljük a hadsereget a szerinte jogosulatlan kritikától, mert, azt mondja, ez a hadsereget fellázítaná, fellázítaná a hadsereg önérzetét. Konstatálom, hogy ezeket csaknem ugyanazon szavakkal elmondotta gróf Tisza István t, képviselőtársam már ezelőtt 14 évvel, 1889-ben, az akkori emlékezetes véderő vita alkalmával. Ebből az egy tényből is konstatálható már, 40