Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-219

219. országos ülés 1903 márcziüs 4-én, szerdán. 311 ügyét kMegyük, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) és letegyük egy_ független biró kezébe. (Általános helyeslés.) És én azt gondolom, hogy az iránt csak nincsen panasz s azt a véleményt eddig még nemcsak hogy igazolva, de állítva sem hallottam, hogy a curia a kérvények elítélésénél akár a szabadelvű pártnak, akár más pártnak a pártját fogta volna és részrehajlóan járt volna el. (Igás! Ugy van!) Engedelmet kérek tehát, ne tessék a dolgokat mindig ebbe a fogalomkörbe belevinni, mert először is nem fogadhatom el azt, hogy én szabad választásokat tényleg nem csinálok és másodszor, hogy én a visszaéléseket meg nem torolom. Igenis, megteszem, ha azok be vannak bizonyítva, hanem én, természetesen, először azon az alapon állok, a melyet a törvény előirt, azon az alapon kell is, hogy álljak és nem szabad védtelenül kidobni, vagy védtelenül ott hagyni semmi körülmények között azt a tisztviselőt, a kit megvádolnak, (Helyeslés a jobboldalon.) de ha a visszaélés be van bizonyítva, akkor én azt mindenkor meg fogom torolni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Kovács Pál: Személyes kérdésben kérek szót, t. képviselőház! Elnök: Kovács Pál képviselő ur személyes kérdésben kMan szólani. Kovács Pál: T. képviselőház! A mit a t. miniszterelnök ur mintegy kiigazitáskép az én elhangzott szavaimra vonatkozólag előadott, hogy t. i. én ugy értelmeztem volna a választási elnöknek a minőségét és kötelességeit, mint^ a hogy ő azt felfogta, ez távol áll tőlem. Én tökéletesen osztom a tekintetben a t. miniszter urnak a felfogását, és másképen szavaimat nem is óhajtanám magyaráztatni, de másrészt, t. képviselőház, a magam részéről nem hallgathatom el azon meggyőződésem kifejezését, hogy a mikor látjuk, hogy ilyen esetek előfordulnak és látjuk, hogy a miniszterelnök ur részéről semmiféle intézkedés nem történik, akkor ugy tűnik fel előttem a t. miniszterelnök ur, mint Pilátus, a ki szintén mosta a kezeit. (Mozgás a jobboldalon. Helyeslés a baloldalon.) Kubik Béla: T. képviselőház! Személyes kérdésben akarok felszólalni, a mennyiben a miniszterelnök ur engem megnevezett. (Sálijuk! Halijuk!) A miniszterelnök urnak iménti kijelentésére én csak egyet mondhatok: hogyha a miniszterelnök ur a vizsgálatot el nem rendeli azok ellen a tisztviselők ellen, a kik elkövetik azokat a törvénysértéseket, akkor a fegyelmi eljárást sem rendelheti el ellenük soha. (Zaj és fölkiáltások a jobboldalon: Ez nem személyes kérdés!) Elnök (csenget): Ez nem személyes kérdés! Darányi Ferencz; T. ház! Elnök: Micsoda czimen kMan szólni a képviselő' ur? Darányi Ferencz: Személyes kérdésben kérek szót. Beszédem folyamán fölolvastam a curiai bíráskodási törvény egy passzusát. Erre vonatkozólag a miniszterelnök ur reám való hMatkozással azt mondta, hogy senki sem mondhatja, hogy a Curia nem pártatlan és ez az eljárás a Curia elé tartozik. Én nem vádoltam a Curiát, nem is vádolom, ellenkezőleg megnyugszom a Curia határozatában. (Helyeslés.) Azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy a mennyiben az érdekelt felek megindítják a peticzionális pert, a Curia csak abban az esetben határozhat. Én pedig arra kértem a miniszter urat, hogy fegyelmi joga körében indítsa meg az eljárást. Széll Kálmán miniszterelnök: Mondtam> tessék beadni a panaszt hozzám! Szatmári Mór: Személyes kérdésben kérek szót. Elnök: De méltóztassék a személyes kérdés keretén belül maradni, mert ezen a czimen tárgyi vitatkozásokat folytatni nem lehet. Szatmári Mór: A miniszterelnök ur iménti beszédében hMatkozott arra a felszólalásra, a melylyel minapi interpellácziómat kisértem és nekem olyan dolgot imputált, a melyet én soha sem állítottam. A miniszterelnök ur azt imputálta nekem, hogy én azt mondtam, hogy törvénybe ütköző dolog, ha a közigazgatási tisztviselők valamely pártgyülésen részt vesznek. Széll Kálmán miniszterelnök: Benne volt az interpelláczióban! Szatmári Mór: Engedelmet kérek, én nem mondtam és nem is mondhattam. Én azt mondtam, hogy az a körülmény, hogy közigazgatási tisztviselők a központból tömegesen elmentek a jelölő gyűlésre, annak a jelenségét mutatja, hogy a központ, a vármegye tisztviselői kara befolyásolja a választást. Széll Kálmán miniszterelnök: Hisz ez az! (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Benedek János: Nem mindegy! Saját kerületükbe mehetnek, mert ott választópolgárok! Szatmári Mór: Engedelmet kérek, a t. miniszterelnök ur egész okoskodását úgyszólván erre az imputáczióra alapította. Ezért én kijelentem, hogy ilyesmit soha sem állítottam. (Felkiáltások a jobboldalon: Akkor jól van!) Gabányi Miklós : Személyes kérdésben kérek szót. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Mi czimen?) Elnök: Milyen czimen kMan szólni a képviselő ur? Gabányi Miklós: Rossiát emiitette a miniszterelnök ur, ott én voltam! (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Nem nevezte meg !) A magyarcsékei választáson, a hova én voltam kiküldve! Elnök: Engedelmet kérek, de ez nagyon indirekt összeköttetésben van a személyes kérdéssel.