Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-218

284 $18. országos ülés 1903 márczius 3-án. kedden. azt is tudom, hogy nem szívesen vállalja el, hogy Magyarországhoz kapcsoltassák, de ezzel szemben utalok arra a körülményre, hogy a mi országunkat Ausztria a maga határaMal körülveszi egy nem is fél, hanem háromnegyed körben, körülöleli minden oldalról, elkezdve Bukovinától egész Triesztig. Én határozottan veszedelmesnek tartom azt, hogy ez az osztrák határvonal még a mi déli határainkon is meghosszabbittassék egész Szerbiáig. Tehát semmi körülmények között — nem is beszélve a történelmi jogról, csupán politikailag vizsgálva a dolgot — nem egyezhetünk bele abba, hogy Bosznia osztrák provincziává váljék, nem egyezhetünk bele pedig azért, mert ezáltal az az ország, a melylyel 800 éves kapcsolatban vagyunk, t. i. Horvátország, a melyet ugy is a kelleténél sokkal több erkölcsi és gazdasági kötelék és szimpathia füz Ausztriához, ez a mi társországunk minden oldalról az osztrák befolyás és az osztrák határ által körülvétetve, ma erkölcsileg, holnap pedig tényleg is elválnék az országtól, hogy belehulljon az osztrák birodalomba és elszakítson minket a tengertől. Tehát igenis, bármilyen kedvetlenül és bármilyen kelletlenül, de ha Boszniára nézve a döntés ideje bekövetkezik, akkor követelnünk kell, hogy Bosznia Magyarországhoz kapcsoltassák és pedig az én véleményem szerint ezt a kérdést gondosan elő kellene készíteni és meg kellene keresni azokat az eszközöket, a melyek alkalmasak arra, hogy ne csupán mechanikus kötelék létesíttessék Magyarország és Bosznia között. Hátha meg lehetne ott találni azokat az erkölcsi szálakat és erkölcsi kötelékeket, a melyek az ottani népet szorosabban fűzhetnék hozzánk, (Halljuk! Halijai!) Es, én itt rámutatok, t. ház, egy nagy anomáliára; ha a t. kormány azt figyelmébe veszi és gondosan mérlegeli és orvoslásáról gondoskodik, akkor egy alkalmas köteléket teremthet vele Bosznia népe és Magyarország között. Boszniának a lakossága körülbelül 1,400.000-re rúg. Ennek mintegy a fele görög-keleti szerb. Ez az ottani szerb népesség a maga egyházi szervezetében négy inetropoliára van felosztva: a szerajevói, a dolna-tuzlai, a banjalukai, és Herczegovinában a mostarira. Ezekre nézve az a hallatlan anomália áll fenn, hogy ezeknek a közvetetten egyházi felsőbbségük Konstantinápolyban van, fejük a konstantinápolyi görög pátriárka. Én nem hiszem, t. képviselőház, hogy az ottani görög-keleti népesség ezzel az állapottal, ezzel a szervezettel meg legyen elégedve, ugy, hogyha itt biztatást, impulzust nyer az iránt, hogy egy sokkal közelebb fekvő egyházi szervezetbe, a karloviczai patriárkátusba heiyezkedhetik bele, azt hiszem, örömmel fogja megragadni az alkalmat arra, hogy elszakadjon attól a távoleső és tőle idegen, mert görög nemzetiségű, egyházi felsőbbségtől, és idecsatoltassék egy olyan egyházi szervezetbe, a mely felett a magyar királyt és a magyar kormányt a főfelügyeleti és ellenőrzési jog illeti meg. (Helyeslés a bál- és a szélsöbaloldalon.) így tehát egyszerű békés eszközökkel, minden ujonczfelemés nélkül módunkban van magunknak az erkölcsi befolyást és pedig hatalmas méretekben egész Boszniára kiterjeszteni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Hogy ennek a fontosságát megkelhessük, t. képviselőház, csak még egy pillantást kell vetnünk tovább. {Halljuh! Halljuk!) Tudjuk, t. képviselőház, hogy papíroson, törvényben is, de szMünkben is fentartottuk jogunkat Dalmácziára nézve. Allamalakulásokat, t. ház, tisztán mechanikus és erőhatalmi eszközökkel létrehozni és fentartani nem lehet. Dalmácziát sem fogjuk mi sohasem visszaszerezhetni, ha ott erkölcsi kötelékeket nem teremtünk és nem létesítünk. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Dalmácziának, nem tudom most biztosan, hogy lakosságából mennyi, de igen jelentékeny része szintén görög-keleti vallású és ennek az egyházi szervezete még sokkal érdekesebb, mint a boszniai egyházi szervezet. (Halljuk! Halljuk !) Az ember el sem hinné, mert ilyesmi csak Ausztriában lehetséges, hogy annak a két görögkeleti egyházmegyének, a melyre a dalmácziai görög-keleti szerb lakosság fel van osztva, t. i. a cattarói és a zárainak, hol van az egyházi felsőbbségük. Ezeknek, t. képviselőház, a közvetetten egyházi fejük a Csernovitzban székelő bukovinai oláh metropolita, ugy, hogyha ez a szegény dalmát-szerb nép érintkezni akar az ő egyházi felsőbbségóvel, akkor annak Trieszten, Bécsen és Lembergen át kell utaznia Osernovitzba és akkor is egy idegen nyelvű és idegen nemzetiségű egyházfővel kell érintkeznie, ugy, hogy határozott tény, hogy a mikor a dalmácziai szerb szinodus ülést tart, az ülésnek a nyelve német. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Ha a magyar kormánynak sikerülne létrehozni a boszniai görög-keleti szerbeknek a karloviczai patriárkátussal való egyesülését, lehetetlen az, hogy ez a példa vonzerővel ne hatna a dalmácziai szerbekre is, és lehetetlen, hogy ott ne jönne létre és ne érvényesülne egy nizus, a melynek az a czélja, hogy közelebb jöjjön Magyarországhoz. Ez az a mód, t. ház, a melylyel a boszniai szerb görög-keleti népet ki lehetne ragadni a balkáni kötelékből, meg lehetne szüntetni azt, hogy ezek balkáni népek legyenek, hanem a magyar kötelék kapcsán európai népekké lehetne azokat tenni. (Élénk tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rákosi Viktor: Ehhez független magyarország szükséges, a mely Budapestről dirigál! Lovászy Márton: E nagy czélokhoz minek a katona, minek az ujoncz, minek a nép nagy megterheltetése ? Imperiális politikát lehet folytatni azon a módon öntudatosan, békeségesen, áldozatok nélkül; ki lehet terjeszteni a magyar