Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-218

218. országos ülés 1903 márczius 3-án, kedden. 285 befolyást, a magyar erkölcsi presztízst az Adriáig és a montenegrói hegyekig, a nélkül, hogy egyetlenegy katonát mozgósítunk. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Ha kettó't megteszünk, ha katonáinkat kMiszszük a Lim-területről és a görögkeleti szerbséget magunkhoz kapcsoljuk, akkor többet tettünk balkáni pozicziónk megszilárditására, mintha száz és százezer katonát állítunk oda. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Azt mondhatná valaki, hogy talán mégis veszedelmes lenne, ha már most a magyar állami köteléken belül akkora nemzetiségi tömeget egyesítenénk egyetlenegy szervezetben. Én erre az ellenvetésre azt felelhetem, hogy ezt akkor kellett volna meggondolni, mielőtt Boszniába mentünk, de ha már belementünk, és ha már ott vagyunk, és ha azt másnak érdekeink sérelme nélkül oda nem engedhetjük, akkor törekednünk kell arra, hogy ott a mi erkölcsi fölényünk legyen az irányadó. De én nem is tartom ezt veszedelmesnek, mert azt hiszem, és okaim vannak rá, hogy az ottani népek szelleme nem oly veszedelmes ránk nézve, mint az osztrák szellem (Ugy van ! Ugy van! a szélsnbaloldalon.) és erre nézve csak egyetlenegy, de igen jellemző adatot leszek bátor előadni. (Halljuk! Halljuk!) E napokban, alig 8 —10 napja, halt meg Cettinjében egy férfiú; Kosanovics Száva volt a neve. Ez a férfiú, a mikor az okkupáczió megtörtént, szerajevói metropolita volt. A mikor Filippovics tábornok bevonult Szerajevóba, háromrendbeli küldöttség jelent meg eló'tte: az egyik a kathoiikusoké, a másik a görögkeletieké és a harmadik a mohamedánoké. E küldöttség szónoka ez a Kosanovics Sebő volt, a ki kifejezte a tábornok előtt örömét a felett, hogy immár kulturális állapotba jut Bosznia is, az ország meg fog indulni a kultúra és a czMilizáczió utján, és kifejezte abbeli reményét, hogy szabaddá válik a nép és szép jövő nyilik meg előtte. Filippovics tábornok megköszönte a két keresztény felekezetnek, a katholikusoknak és a görögkeletieknek az üdvözletét és azután a mohamedánok felé fordult és ezeket a szavakat mondotta : Ti rablók, bestiák, gyávák; ti Hadzsi-Lója vad eszközei! Majd megmutatom én nektek az osztrák boszuló hatalmat! [Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szatmári Mór: Meg is mutatta nekik! Lovászy Márton: A szegény mohamedánok, a mikor ők tisztelegni jönnek és ilyen megszólításban részesülnek, meg voltak zavarodva, egy szót sem tudtak szólani és mondhatom, meg is voltak rémülve. És erre a küldöttség vezetője: Kosanovics Sebő szólalt fel; ő vette pártfogásába a mohamedánokat és azt mondotta a tábornoknak : » Nekem az a meggyőződésem, hogy ő Felségének, I. Ferencz Józsefnek, az osztrák császárnak és magyar királynak a nemes indulata és a szMének irgalma és kegyelme sokkal nagyobb, mint a boszniai lakosságnak összes elkövetett bűnei,« Milyen jellemző az, t. képviselőház, hogy az a herczegovinai születésű bosnyák püspök, az tudja, hogy van a világon magyar király, az megemlékszik arról, hogy van magyar király, mig az osztrák-magyar armádiának főgenerálisa, a ki itt született Horvátországban, tehát a magyar birodalom területén, az másról nem tud, az másról meg nem emlékszik, mint csak az osztrák boszuálló hatalomról. Pap Zoltán: Ez a hagyományos szellem! Lovászy Márton: T. képviselőház! Csak röviden fejezem be ennek a Kosanovics Sebőnek a biográfiáját. (Halljuh! Halljuk!) Ettől a pillanattól fogva ez a férfiú kegyvesztett volt; három hónap múlva le kellett neki köszönni, mert kényszeríteni akarták, hogy hagyja ott hitét és térjen át a katholikus vallásra, a mit ez megtenni nem akart. Nyugdijat ajánlottak fel neki oly feltétel alatt, ha Bécsbe megy lakni; ő azonban nem ment el, mert Magyarországon, Magyarországnak szerblakta vidékein akart lakni. MMel pedig ezt nem engedték meg neki, a nyugdijat visszautasította és elment Montenegróba, a hol mint iró, mint szerény publiczista majdnem inség és nyomor között élt napjainkig. Hát, t. képviselőház, nem az a szellem van ott, ha ott a mi hatalmunk, a magyar királyi korona hatalma évszázadok varázsával jelenik meg, akkor ma nem az a szellem uralkodnék ott, a mely reánk nézve veszedelmes, a mely reánk nézve ellenállást szül. Igenis van ellenállás, van gyűlölet, van ellenszegülés akkor, ha ott az osztrák bosszúálló hatalom jelenik meg és akkor, a mikor megjelenik ott a minden balkáni ember által szMe mélyéből gyűlölt »svába.« (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán : Egy népnél sem volt még szimpatikus az osztrák soha! Lovászy Márton: Egy másik szempontból is meg kell bírálnom ezt a javaslatot, a mely szempont engem egy határozati javaslat benyújtására is késztet. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban a javaslatnak e szempontból való bírálatába bocsátkoznám, minthogy még lesznek egynémely mondani valóim, igen kérem az elnök urat. méltóztassék öt perez szünetet adni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök- Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Éljen Lovászy !) (Szünet után.) (Az elnöki széket gr. Apponyi Albert foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem Lovászy Márton képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Lovászy Márton; Mint mondottam, a javaslatot még egy szempontból akarom bírálni, a