Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-218
218. országos ülés 1903 márczius 3-án, kedden. 2S:Í ez az aczélszög ott benn van és ki nem huzatik, addig a szerb és a magyar nemzet közt semmiféle barátságnak helye nem lehet, A harmadik czél végre az lehet, hogy nyitva tartsa az utat a további előhaladásra Maczedonia, Albánia vagy Szaloniki felé. Vegyük ezen eshetőséget sorra. (Halljuk! Halljuk!) Az lehet-e a czél, hogy Bosznia és Herczegovina birtokát biztosítsuk ezzel? Nem kell stratégának lenni, csak egyetlen tekintetet kell vetni a térképre és azt látjuk, hogy Boszniát és Herczegovinát egyáltalában nem fenyegetheti támadás Ó-Szerbia és Maczedonia felől, hanem egyrészt Szerbia, másrészt Montenegró felől. Ha pedig ez a támadás bekövetkezik, ennek első következménye az, hogy a mi Lim-területen levő szegény katonáinkat a többiektől elvágják és ott egy nagyszabású uj Magla] fog bekövetkezni. Ezt el nem fogadhatom okul arra, hogy továbbra is ott tartsuk katonáinkat. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A másik alternatíva az, hogy megakadályozzuk a két szerb államterületnek, t. i. Szerbiának és Montenegrónak egyesülését. S én erre azt kérdezem, t. képviselőház, hogy mióta hMatása a magyar nemzetnek más nemzetek egyesülését és szabadságát meggátolni? Gondoljunk csak arra, hogy a mikor 1848-ban Magyarországban és Erdélyben fellobogott az uniónak vágya, milyen érzelmekkel viseltettünk mi akkor azok ellenében, a kik ezen egyesülésünknek útjában állottak? Veszedelmes lehet az az államalakulás? Mindössze miről van szó? Ha felteszszük, hogy a mai Szerbia egyesül a novibazári szandzsákkal, Montenegróval és Maczedoniának azon részével, a melyre ma is igényt tart, akkor létrejön egy 4—4 és fél milliónyi lakosságú államalakulás. Ha ez ránk veszedelmes lehet, akkor ne beszéljenek önök nekünk nagyhatalmi állásról. (Helyeslés a hal- és a szélsöbaloldalon.) A harmadik eshetőség az, hogy nekünk ezzel a megszállással az a czélunk, hogy tovább hatoljunk, és ott hódításokat tegyünk. Ha ez a czél, akkor nekünk az ellen a leghatározottabban és a legerőteljesebben tiltakoznunk kell. (Ugy van! a szélsöibaloldalon.) Sőt jogunkban áll követelni azt, hogy ez a kérdés tökéletesen tisztáztassék, és ez a nemzet addig egyetlen katonát és ujonczot meg nem szavazhat, a míg teljes biztosítékot nem nyert az iránt, hogy külügyi politikánk nem irányul oda, hogy mi ott tovább hatoljunk és hódításokat tegyünk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Holló Lajos : Akarnak megint uj Lombardiát szerezni a Habsburgoknak. Lovászy Márton: Az orosz mumussal ijesztgetnek bennünket. Ha bemegyünk Szaloniki ba és erőink legjavát ott lekötjük, akkor igenis előttünk fog állani az orosz mumus, mert akkor északon, délen és minden oldalról, minden alkalommal megsemmisíthet és letörhet bennünket. Holló Lajos : Akkor tőlünk szabadítják fel őket. Széll Kálmán miniszterelnök: Ki mondja, hogy oda megyünk? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meg van már csinálva?!) Beőthy Ákos: Hát miért mentünk Boszniába ? Arra mi szükség volt ? (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Lovászy Márton: Azt mondja gr. Tisza István képviselő ur, hogy meg kell győznünk a Balkán-népeket arról, hogy nem akarjuk útját állani az ő felszabadulásuknak és szabadságuknak. Ha száz és ezerszámra ontja is a mi diplomacziánk a békés nyilatkozatokat, mindaddig, mig a Lim-területen eg3 r etlen katonánk is ott van. az egész Balkánon békés szándékunkat senki el nem hiszi; de a mely pillanatban az azon területen elhelyezett katonaságunkat kMontuk, kézz elfoghat ól ag és szemmelláthatólag meggyőződött a Balkánon mindenki arról, hogy csakugyan békés szándékaink vannak, hogy azzal az állandó fenyegetéssel felhagytunk, és akkor lehetségessé válik az, a mi eddig nem volt lehetséges, hogy a balkáni népekkel a szimpátia és érdekközösség alapján erős és elsősorban gazdasági irányú kapcsolatokat is létesítsünk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Gabányi Miklós: Ugy van! A józan ész diktálja ezt minden embernek. Holló Lajos: Bablópolitikába viszik be a nemzetet! (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy viszik! (Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: A miniszterelnök ur akkor sem helyeselte és lemondott. (Zaj.) Lovászy Márton : És ha valaki azt mondaná, hogy mégis veszedelmes lehet ez a nagy szerb államalakulás, hogy mégis csak kellene ellensúlyról gondoskodni ez ellen, hát igenis vannak módok arra, hogy a Balkánon pozicziónkat megerősíthessük, vannak módok arra, hogy ez ellen a szerb nemzeti egyesülés ellen ellensúlyt teremtsünk. Ezekre nézve a módokat és eszközöket szerény nézetem szerint Boszniában kell megkeresnünk. Ha bekövetkezik a Balkán-drámának ez a most küszöbön álló felvonása és ha bekövetkezik az, hogy a bosnyák terület és a török birodalomnak többi területe között a geográfiai kapcsolat megszűnik, akkor csakugyan elérkezett az az idő, hogy Boszniának sorsa felett dönteni kell, még pedig egész határozottan. mert mi nem akarunk uj közös ügyet teremteni, mi nem vagyunk Ausztriával olyan egységes állam, mint Németország, hogy egy közös birodalmi tartományt tarthassunk magunknak. Boszniának csak kettő lehet a sorsa: vagy osztrák provincziává lesz, vagy Magyarországhoz kapcsoltatik. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Én nagyon jól tudom azt, hogy a magyar nemzet nem. szívesen ment be Boszniába; sőt továbbmegyek, 30*
