Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-218

$18. országos ülés 1903 mávczius 3-án, kedden. 279 vétlen szomszédságában, vagy legalább is a köze­lében nálánál sokkal magasabb, bódításra vágyó népek, nemzetek és államok vannak. Kedvezőt­len ellenben akkor, ha a nemzetet oly államok környezik, melyek vele körülbelül vagy egyenlő erejűek, vagy pedig nálánál gyengébbek. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a magyar nemzet geográfiai, és hozáteszem mindjárt, etnográfiai helyzetét, azt látjuk, hogy nyugatról ott fekszik a nagy német nemzet és északról ott terül el a nagy orosz nemzet és megvallom, mindkettő olyan, hogy alkalmas arra, hogy gondolkozóba ejtse az embereket. De számításba kell venni, t. ház, a kedvező tényezőket is. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) TJgy a nagy Németország, mint Oroszország felé adott nekünk a természet, a Gondviselés, egy-egy jég­törő sarkot. Németország, e nagy nemzet felé odahelyezte a cseh nemzetet, mely helyzeténél fogva alkalmas arra, hogy a nagy germán ára­dat első hullámait megtörje és azok hozzánk csak meggyöngülve érkezhetnek meg. Én nem tudom, nem is akarom kutatni, hogy a jövőben hogyan fog eldőlni az a nagy faji barcz, a mely a német nemzet és a cseh nemzet között folyik, de jöjjön bármi, kétségtelen az, hogy még szá­zadokig el fog tartani és az alatt az idő alatt nekünk időnk van megerősiteni a mi nemzeti államunkat (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) ugy, hogy mikor annak az áradatnak a teljes ereje megtöretlenül érkezik ide, annak biztosan állhatunk ellen. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) És észak felől, t. képviselőház, igaz ott áll egy nagy felfegyverkezett, és hóditásra vágyó nemzet. De közvetlen szomszédság ott sincs köz­tünk, mert ott közöttünk a bár szétszakított, és eltiprott lengyel nemzet, a melyet azonban az orosztól is oly mélyreható vallási ellentét választ el, a mely az ő szabadságának eltiprása miatt oly gyűlölséggel viseltetik az orosz hatalom iránt, hogy ez a körülmény maga elég biztosíték arra, hogy az orosz hatalom hullámai szintén ne töretlenül érkezhessenek hozzánk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha most ehhez hozzá­veszszük azt, hogy az orosz hatalom fokozatosan, habár némi visszaeséssel is, de mindinkább Ázsiába helyezi át működésének súlypontját, hogy ott valóban igen fontos, és dicsérendő czMilizatórius munkát végez, (Helyeslés a nép­párton.) s ha figyelembe veszszük még azt is, hogy közöttünk és az orosz hatalom között a Kárpátok hegyláncza éles geográfiai válaszfalat alkot, akkor ezt az orosz veszedelmet sem tart­hatom olyan imminensnek, hogy azt századokon keresztül folytatott megerősítéssel magunktól távol ne tarthatnék. (Igaz! Ugy van! a szélsö­baloldalon.) Megvallom, t. képviselőház, Ausztria geog­ráfiai helyzetét én ily kedvezőnek nem találom, mert a német-osztrák tartományok közvetlen szomszédságában fekszik a nagy német biroda­lom, s e mellett ezek a tartományok maguk is 9 milliónyi német lakossal birnak. Azonfelül Ausztria északi tartományai, nevezetesen Grali­czia, semmi más, mint a nagy szarmata sikság folytatása, és etnográfiailag is az ott lakó len­gyel és ruthén faj folytatása az oroszországbeli lengyel és ruthén fajnak. Én tehát azt hiszem, hogy igenis eljöhet az az idő, a mikor Ausztriá­nak a maga területi integritásáért véres har­ezokat kell vívnia, de igen messze esik az az idő és nagyon a valószinütlenségek körébe tar­tozik, hogy Magyarországnak valamikor a maga integritásáért kelljen barczolnia. Én ebből a körülményből igen fontos kö­vetkeztetést vonok le, és pedig azt, hogy van értéke annak, a mit önök pragmatika szankczió­nak neveznek, és ha ebből folyólag a két állam valamelyikének nagyobb áldozatot kell hoznia a másiknál, ugy ez a kötelezettség minden körül­mények között Ausztriát terheli. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És mi mégis azt látjuk, hogy folyton tőlünk követelik a nagyobb áldozatokat, sőt tőlünk követelik a legnagyobb áldozatot, a melyet anyagiakban ki sem lehet fejezni, azt t. i., hogy lemondjunk nemzeti nyel­vünknek, czimerünknek, zászlónknak alkalmazá­sáról a közös véderőnél. (Tetszés a szélsöbalol­dalon.) Tőlünk folyton még az anyagi áldozatok fokozását is kívánják ; hiszen csak nemrég tör­tént, hogy quótánkat is fölemelték, és közbeve­tőleg legyen mondva, én a legnagyobb hibák egyikének tartom azt, hogy ez a quótaemelés megtörténhetett minden rekompenzácziónélkül,.. Széll Kálmán miniszterelnök: Hogyne! Lovászy Márton: . . . mert én az átutalási eljárást nem tekinthetem rekompenzácziónak, az csak egy jogfosztás megszüntetése, a melyet minden quótaemelés nélkül erkölcsi kötelessége lett volna a kormánynak keresztülvinnie. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ezért emeltük, hanem azért, mert a számítás azt hozta ki! A szolgáltatási képesség kiszámítása! Lovászy Márton: És a hiba, a melyet ott elkövettünk, arra int bennünket, hogy a jövő­ben többé ilyen politikai hibát el ne kövessünk. Holló Lajos: Most már számolunk, czeruza van a kezünkben! Széll Kálmán miniszterelnök: Azon az ala­pon fogadtuk el, a czeruza alapján! Bemutattuk ! Lovászy Márton: Levonva ezekből, a miket mondottam, a következtetést, én ugy találom, hogy a magyar nemzet helyzete, de talán még a kettős monarchiáé is geográfiáikig elég ked­vező, és ennek az állításomnak bizonyítékául szolgálnak a legutóbbi esztendőben történt ese­mények. A figyelmes szemlélő tekintetét nem kerülhette el az, hogy az utóbbi 6 — 7 eszten­dőben az emberiségre nézve újra elkövetkezett egy háborús korszak. Egymást érik a háborúk a földgömb különböző pontjain, az exotikus háborúk; a török-görög háború, a spanyol-ame­rikai háború, a délafrikai, a kinai háború, nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom