Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-218

278 218. országos ülés 1903 márczius 3-án, kedden. szál vannak odadobva a t. képviselőház elé, ugy, hogy ilyen viszonyok között azokkal érdemJegesen foglalkozni nagyon nehéz. De bármily nehéz légyen is, nékünk az kötelességünk. (Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Ezeknek a nagy általánosságban odavetett érveknek kategóriájába tartozik először mit a javaslat indokolásában találunk. A javaslat indokolása azzal támogatja ezt a javaslatot, hogy más nemzetek is fegyverkeznek, és igy más nemzetnek példáját nekünk is követnünk kell. Hát én azt tartom, hogy a militarizmus önmagában véve nem lehet önczál, nem lehet olyan példa, a melyet önmagáért követnünk kelljen, és a melyért mi itt lelkesedni tudjunk. (Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Hogy ez az érv sulylyal bírhasson, tudnunk kellene többet. Tudnunk kellene először azt, hogy azoknak a más nemzeteknek teherviselési képessége és fegyverkezése közötti arány megfelel-e annak az aránynak, ami a mi teherviselési képességünk és a mi fegyverkezésünk között van. (Ügy van! a szélsöbaloldahn.) A t. honvédelmi miniszter ur itt statisztikai adatokat terjesztett elő az iránt, hogy mennyi katona esik 1000 vagy 100 fejre egyegy államban, de, az iránt nem terjesztett elő statisztikai adatokat, hogy azokban az államokban mennyi kereset, mennyi jövedelem esik egyegy fejre. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Azután tudnunk kellene azt is, hogy fegyverkezés miért történik más nemzeteknél ? Van-e okunk azt hinni, van-e okunk attól tartani, hogy az a fegyverkezés ellenünk irányul, vagy pedig csupán azért fegyverkeznek azok a népek és azok a nemzetek, mMel nagy ezélokat követnek, hóditó és gyarmatosító politikát akarnak folytatni idegen, tőlük távol, messzeeső világrészeken? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy csak -egy példát hozzak fel arra nézve, hogy maga a fegyverkezés nem szolgálhat követendő például önmagában véve, — ha pl. Francziaország fegyverkezik, ez igenis arra indíthatja Németországot, hogy hasonlóképen fegyverkezzék, de minket nem indíthat erre, mert tudjuk, hogy ebben az adott esetben sem a franczia, sem a német fegyverkezés nem ellenünk irányul. MMel ez az érv csak ugy nagy általánosságban van odavetve és nincs kifejtve a maga lényegében, ez minket felment azon kötelesség alól, hogy ezzel az érvvel továbbra is komolyan foglalkozzunk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Egy másik ilyen érv és ok, a mely nagy általánosságban van odadobva, a nagyhatalmi állás, a mely egészen szálló igévé vált. En azt tartom, hogy ez a kérdés nagyon laza összefüggésben van azzal a kérdéssel, a mely most tárgyalás végett előttünk fekszik, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert hiszen a nagyhatalmi állásnak nem egyetlen, sőt nem is a legfőbb korolláriuma a hadikészültség, a felfegyverkezettség. Ahhoz, hogy egy állam nagyhatalom legyen, szükséges jelentékeny terület, nagy, számos népesség, intenzív műveltség, kifejlett ipar és kereskedelem, hogy a fegyverkezéshez, a háborúviseléshez szükséges eszközöket az ország gyorsan és bőven bocsáthassa a csapatok rendelkezésére ; szükséges erős állami öntudat, szükséges az, hogy a nemzetben az összetartozóság tudata erősen éljen és lüktessen, szükséges propagatM erő, szorgalom és kitartás a népben. Ha mindezek az előfeltételek megvannak, akkor igenis arra az államszervezetre rá lehet adni a súlyos és nagyarányú katonai szervezetnek terhét, de ha ezek az előfeltételek nincsenek meg, az a katonai szervezet csak egy üres ráma, a mely az első keményebb ütésre összetörik. (Ugy van! a. szélsöbaloldalon.) T. Brázay Kálmán képviselőtársam igen frappáns példára utalt az imént, az északamerikai államok példájára. Senki seni mondhatja, hogy az észak-amerikai Egyesült-Államok túlságosan gyötörték volna magukat és népüket a militáris terhekkel, és mégis azt látjuk, hogy felhasználva a nemzeti felbuzdulásnak egypár esztendejét, egy-két év alatt befejezte katonai felszereléseit és egy rövid háborúban tönkreverte Európának legrégibb monarchiáját és elszedte annak összes gyarmatait. Ezzel a példával szemben én utalni bátorkodom egy más példára, a mely körülbelül az ellenkező végletet képviseli, és ez Francziaország példája, mert ez az ország az, a melyik aránylag talán a legjobban, legerősebben veszi igénybe nemzetének financziális erejét és szolgálatait és teherviselését katonai czélokra. Igaz, hogy mi Francziaországot nagyhatalomnak tekintjük, de már benne van az európai köztudatban, és hiszem, hogy az európai köztudatnak igaza van, hogy Francziaország azon a ponton áll, hogy rövid idő alatt, talán egypár évtized alatt elveszitse nagyhatalmi állását. Pedig hát ott megvan először a nagy katonai készültség, másodszor a népesség műveltsége, gazdagsága, kifejlett ipara és kereskedelme, csak egyetlenegy tényező hiányzik és ez a nép propagatM ereje, a nép termékenysége. íme, t. ház, méltóztatik látni, hogy mennyi korolláriuma van a nagyhatalmi állásnak és itt a hadikészültség, felfegyverkezés mennyire, mondhatnám, alárendelt szerepet játszik. Egy harmadik érvet sikerült felfedeznem a honvédelmi miniszter ur legelső beszédéhen, a mikor azt mondotta, hogy a geográfiai helyzet az oka annak, hogy minekünk fegyverkeznünk kell és tökéletesítenünk kell hadikészültségünket, mMel a mi geográfiai helyzetünk számos veszedelemmel jár és számos konfliktust okozhat. T. ház! Mikor mondható az, hogy valamely nemzet geográfiai helyzete veszedelmes, és mikor mondható az, hogy az kedvezőtlen ? Veszedelmes a geográfiai helyzet, ha annak a nemzetnek köz-