Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-218

218. országos ülés 1903 pedig nem csupán azért nem, mert megtették előttem mások e párt évtizedes, SZÍVÓS küzdelmeihez méltó módon, de egyrészt én a szószaporítás embere nem vagyok, másrészt nem teszem azért sem, mert bízom benne és él bennem a hit, hogy a viszonyok fejlődése rövid időn belül hatalmasabbá fogja fejleszteni azt a hazafias érzést minden igaz hazafi kebelében, a mely ezeknek az állapotoknak gyökeres megváltoztatásához szükséges, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) semhogy szavak kellenének annak felébresztésére, a mi amúgy is szMünk legmélyén nemzeti eszmeként él. {Tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon,) T. ház! Imént kifejtett álláspontom miatt kénytelen vagyok a t. ház és kormány figyelmét felhívni a dolog egy másik oldalára is. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsobaloldalon.) Sajnálatomra észleltem és velem együtt, azt hiszem, többen is észlelték, hogy a hadügyi kormányzat, noha a modern hadviselés szükségletei czimén a szegény adófizető polgárokat épenséggel nem kíméli, a hadügyi terhek folyton emelkedő millióit ugy költi, hogy nem figyeli meg a korszellem igényeit oly irányban, a melyben a haderő megfelelő fejlesztése mellett a közgazdasági érdekeket is inkább szolgálhatná. Már jó egypár éve, hogy az északamerikai Egyesült-Államok, a melyek a nálunk meggyökerezett sablon szerint rendes haderővel nem birtak, az egész világ nagy ámulatára derekasan tönkreverték a büszke spanyol ármádiát. Megtanulta ebből az egész világ azt is, hogy az amerikaikat a gazdasági küzdelem edzette meg arra a szervezkedésre, a mely íme, a háborúban is fényesen bevált. (Igaz! Ugy van! a szélsüaloldalon.) Az egész világ? Nem! Mi, ugy látszik,- nem tanultunk ebből semmit. Pedig a ki a mai szocziális viszonyok mélyére tekint, az igazat fog nekem adni abban, hogy számos kapcsolat van a gazdasági munkára és a harczi vállalkozásra való szervezkedés közt. (Igaz' Ugy van! a szélsobaloldalon.) Minő nagy gondolat is volna az, egyrészt a munkaerők nagy tömegét felszabadítani egy ma gazdaságilag legalább közvetlenül improduktív munkától és másrészt épen ezt az improduktív elemet is gyümölcsözővé tenni azáltal, hogy a mindnyájunkat összeroskadással fenyegető azokat a nagy áldozatokat, a melyeket ma, tisztán a militárizmusnak hozunk, a nemzeti termelés számára is hasznot hajtóvá tegyük. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Osak odavetettem ezt a gondolatot. Nem beszélek tovább róla, nehogy a nagy álmok álmodóinak sorába iktassanak. De meg vagyok győződve arról, hogy ezt a gondolatot is — a mely velem együtt bizonyára sokaké és a mely pl. a rövidebb szolgálati időre s a mezőgazdasági munka idején való szabadságolásra vonatkozó követelésekben már is, bár szerényebb mérvben, konkrét alakot öltött — meg fogja valósitani márczius 3-án, kedden. 277 az, a mi mindnyájunknál nagyobb ur: a gazdasági szükség maga. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Visszatérek a javaslatra. Lehetetlen egy megjegyzéssel ki nem térnem arra, hogy a mai javaslatnál rosszabb, kevésbbé egyenes utón haladó, szerzett jogokat tipró javaslat volt a törvényhozás előtt, a melyet a kormány visszavont; ebben a részben azonban, azt hiszem, hogy valamint az e párt részéről előttem felszólalt t. barátaimra, ugy reám nézve sem lehet az a körülmény, hogy rosszabb javaslat is volt már a törvényhozás előtt, ok arra, hogy a jelenlegi javaslathoz, a melyet kisebb rossznak, de még mindig elég rossznak tartunk, nem csak elvi álláspontunk szempontjából, de különösen pénzügyi szempontból is, hozzájáruljunk. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Endrey Gyula jegyző: Lovászy Márton! Lovászy Márton: T. ház! Az első kérdés, melyet a mostani vita során szerény nézetem szerint eldönteni kell, az, vájjon okvetlenül szükséges-e az, hogy a nemzet azokat a nagy anyagi és vérbeli áldozatokat, melyek a javaslatban tőle követeltetnek, meghozza; (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) mert ezekkel a követelményekkel szemben egy ijesztő kép áll és ez közgazdaságunk állapota. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A földmMelés válsággal küzd, az ipar és kereskedelem pang, és a helyett, hogy fejlődnék, hanyatlik; a nép százezrei hagyják el ezt a hazát. Ily körülmények közt én azt hiszem, hogy a képviselőnek kétszeresen súlyos a kötelessége megfontolni azt, vájjon megszavazza-e ezeket a terheket s ezen már eddig is elviselhetetlen terheken kívül a nemzet vállára ujabb terheket rakjon-e? Ilyen körülmények között a helyzet egészen tiszta és világos; mert azt kell vizsgálni, hogy azok az érvek és azok az okok. a melyek a javaslatot támogatják, olyan súlyosak-e. hogy szinte ellenállhatatlan erejűek, és alkalmasak arra, hogy a hazafias aggodalom szavát elnémítsák, mert ha azok az érvek és okok ily súlyosak, akkor a javaslatot meg kell szavazni, de ha nem ilyenek, akkor a javaslatot el kell utasítani. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Elvártuk volna tehát a t, kormánytól, hogy azokat az érveket, a melyek a képviselőházat a javaslat megszavazására bírhatnák, legalább csoportosítva terjeszsze elénk, hogy így már saját érdekéből is azok jobban hathassanak a képviselőház értelmére és meggyőződésére. (Ugy van! a, szélsobaloldalon.) E helyett azonban azt látjuk, hogy nekünk magunknak kell meglehetős fáradságos munkával összeszednünk innen-onnan, hol a javaslat indokolásából, hol a javaslat mellett elhangzott beszédekből azokat az érveket és okokat, a melyek a javaslatot támogatják. És azt is látom, hogy ezek az érvek és okok sincsenek kifejtve, nincsenek konkrété megjelölve, hanem, mintegy nagy általánosságokban meglehetős — hogy ugy mondjam — non chalance-