Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-218

276 218. országos ülés 1903 márczius 3-án, kedden. élésekről beszelek és többek között a temesmegyei tanfelügyelő helytelenkedéseiről is, és mert így rávilágítottam a temesmegyei tanfelügyelő működésére, mert kilátásba helyeztem, hogy ezentúl is fogok irni az ő működéséről, azért adta ki ellenem most ezt a nyilt levelet a »Magyarországában. Én ezennel visszautasítom mindazt, a mi ebben foglaltatik és kijelentem, hogy én mindig magyar hazafi voltam (JJgy van! JJgy van ! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Ismerjük a működését!) és az maradok is, és hogy ezek, a mik ellenem felhozattak, hazugságok. Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy ily kifejezéseket ne használjon. (Felkiáltások a szélsobaloläalon: Azt, hogy magyar ? Ne legyen magyar hazafi?) Azt mondta a képviselő ur, hogy hazugság. (Zaj.) Lendl Adolf: Leteszem a röpiratot a ház asztalára; méltóztassék meggyőződni annak tartalmából, hogy vájjon pángermán vagyok-e? (Élénk helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Lovászy Márton képviselő urnak adtam személyes kérdésben szót. Lovászy Márton: T. képviselőház ! Személyes kérdésben kívánok csak egypár szót szólni; mMel annak a lapnak, a melyben ez a közlemény megjelent, felelős szerkesztője vagyok. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloläalon.) Az igen t. elnök ur azt mondotta., hogy azért adta meg Lendl Adolf képviselő urnak a szót, hogy magát a »Magyarország« czikke ellenében védelmezze. Itt, t. képviselőház, arról, hogy ez a »Magyarország« czikke, csak annyiban lehet szó, hogy ez a czikk a »Magyarország« hasábjain jelent meg. Minthogy azonban az névaláírással jelent meg, az nem a »Mcgyarország« czikke, hanem annak a tanfelügyelőnek a czikke és azért a felelőséget a szerkesztőség el nem vállalja. Csak ezt akarfam kijelenteni. (Helyeslés a szeílsobaloldalon.) Elnök: Napirend előtti felszólalás tárgyában határozathozatalnak helye nem lévén, áttérhetünk a napirendre. Mielőtt azonban ezt tennők, jelentem a t. háznak, hogy a napirendbe tévesen került bele az, hogy a miniszterelnök ur ma fog felelni Molnár Józsiás képviselő interpellácziójára; ez a felelet később fog megtörténni. A következő szónok: Endrey Gyula jegyző: Brázay Kálmán! Brázay Kálmán; T. képviselőház! A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsobaloläalon.) Nem puszta ellenzéki hajlam vagy párttaktikai okok vezetnek ez elhatározásomnál, a melyet röviden megokolni leszek bátor. Meghajlom a nemzeti véderő érdekei előtt. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloläalon. Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Brázay Kálmán: Meghajlom a nemzeti véderő érdekei előtt; van érzékem ama parancsoló szükség iránt, hogy harezra termett és harezra edzett sereggel minden pillanatban sikra szállhassunk e nemzet öntudatos, békés munkálkodásának védelmére. (Helyeslés a szélsobaloläalon.) De hiszen mi, e párt tagjai mélyen érezzük, hogy e védelem hatályosságának legfőbb rugója az az erkölcsi erő, a mely nem fakadhat másból, mint abból, hogy az a véderő azután igazán nemzeti legyen, (JJgy van! JJgy van! a szélsobaloläalon.) a mely véderő a nemzetnek és koronás királyának létérdekeinél magasabb érdeket nem ismer. (JJgy van! JJgy van! a szélsobaloläalon.) Sajnosán tudjuk, hogy a közös hadsereg ennek az eszményi szempontnak nem felel meg. (JJgy van! JJgy van! a szélsobaloläalon.) Ennek a hadseregnek a további kiépítésére, azon eszméknek még mélyebb meggyökereztetésére, a melyek már annyi kinos konfliktusra vezettek nemzeti létünk legelemibb érdekeMel, egy fillért se szavazok meg. (Helyeslés a szélsobaloläalon.) Nem szavazhatnék meg azért sem, mert hiszen szépen kifejtették már előttem, nálamnál hMatottabb oldalról, hogy ennek a hadseregnek mai állapota nem felel meg még azon közjogi helyzetnek sem, a melyet az 1867-ki kiegyezési törvény világos szavai körvonaloznak. (JJgy van! JJgy van! a szélsobaloläalon.) Ez a törvény a magyar hadseregről beszél, mint az összes hadsereg kiegészítő részéről. Ez a törvény azt mondja, hogy a magyar hadsereg időnkinti kiegészítését az ország magának tartja fenn. E szerint tehát az ország csak a magyar hadsereg részére ajánlja meg a hadi jutalékot. (Igaz! JJgy van! a szélsobaloläalon.) A törvény más helyen ismét a magyar hadseregről beszélt, a melynek egyes tagjai magyarországi polgári viszonyai felett a magyar törvényhozás és illetve kormányzat fog intézkedni. (Igaz ! JJgy van! a balés a szélsobaloläalon.) TJgy is történt annak idején. Királyi rendeletet bocsátottak ki, a melynél fogva a magyar ezredek tisztjei csak magyar honpolgárok lehetnek, de már az 1868 : LX. t.-cz. nem összes hadseregről, hanem közös hadseregről szól, a melynek létszámát azonban csak tiz évre állapítja meg, és jövőre is megszabja, hogy tiz évről tiz évre állapítandó meg a létszám a magyar és osztrák törvényhozás közös megegyezése utján. A mennyiben tehát e megegyezés nem létesülhet, a magyar hadsereg hadjutalékának az 1867 : XII. t.-cz. alapján való önálló megállapításához van jogunk. (Igaz! JJgy van! a bal- és a szélsobaloläalon.) De meg is kell ezt óvnunk az 1868-iki és későbbi szervezetű törvények által megállapított keretekben is. (Igazi JJgy van! a bal- és a szélsobaloläalon.) Ez tehát lehetetlenné tenné nekem a javaslat megszavazását még azon a közjogi alapon is, a melyen a t. többség áll. (Helyeslés a szélsobaloläalon.) Rámutathatnék ez alkalommal én is azokra a súlyos okokra, a melyek, főként a mai gazdaságilag is, politikailag is bizonytalan helyzetben az önálló magyar hadseregnek létjogosultságát fényesebb világosságba helyezik, mint valaha. Nem teszem, még