Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-216

236 216. országos ülés lí)03 február 28-án, szombaton. hogy a határidőüzletek a budapesti tőzsdén köttetnek, tehát az orvoslást is a tőzsdetörvény reformjában kell eszközölni. Németországban behozták a gabonatőzsde reformját, Berlinben, a hol sokkal nagyobb kereskedés folyik, . . . Sándor Pál: Már vissza is csinálták! B. Kaas ívor: . . . egy kicsiny részben megváltoztatták, de a fedezetlen határidőüzletet vissza nem állították. Ausztriában tavaly, vagy harmadéve mindkét ház hozzájárulásával, mondhatnám az összes pártok, a kormány hozzájárulásával teljesen eltiltották a fedezetlen határidőüzletet. Ha tehát oly nagy és fejlett kereskedésü államok, mint szomszédaink, a fedezetlen határidőüzletet teljesen eltiltani szükségesnek vélték, akkor talán nekünk is szabad hasonló módon gondoskodni és intézkedni. Az a szükség, a mi ott irányadó volt, nálunk is, sajnos, igen élénken mutatkozik. És miért? Azért, mert az a nehézség, hogy a fedezett és a fedezetlen határidőüzlet közt nehéz megvonni a határvonalat, . . . Sándor Pál: Nem lehet megvonni! B. Kaas Mor: . . . nem lehet mérvadó, mert ha nehéz is valami, azért kell talán valami megoldás, mert nem lehet szabadjára bocsátani azt a határidőüzletet, melyet elitélni méltóztatnak és a melyről elismerik, hogy az visszaélésekre vezethet. Nemcsak a képviselőket értem, hanem maga a budapesti tőzsdetanács mondotta ki, hogy a fedezetlen határidőüzletben nagy visszaélések történnek. Ha ily visszaélések történnek, akkor bizonyosan valakinek kárára történnek. Sándor Pál: Igaz! B. Kaas Mor: Azt mondotta az előttem szóló, hogy ezen nem ugy kell segíteni, hogy ezt törvényhozásilag megrendszabályozzák, hanem közraktárakkal. Sándor Pál: Azt sem mondtam, bocsánatot kérek! B. Kaas Mor: Azt tetszett mondani, hogy közrak tárakkal. Sándor Pál: Egészen mást mondtam. Tessék elolvasni. B. Kaas Mor: Én nem olvashatom el, de hogy közraktárakról beszélt a képviselő ur, azt már csak mindnyájan hallottuk. Sándor Pál: Azt mondtam . . . (Elnök csenget. Felkiáltások a jobboldalon: Azt mondta, hogy nincsenek közraktárak!) B. Kaas Mor: Hát jól van. Ha több volna a közraktár, nagyon sok kisgazda, betéve gabonáját, arra hitelt kaphatna és a fedezetlen előleges üzletektől menekülhetne. Tehát ugyanazt méltóztatott mondani, a mit értettem. Itt hallottuk a pénzügyminiszternek előterjesztését a beruházásokról. Vájjon az, a mit az agráriusok és kereskedők érdekében is évek óta sürgetnek, hogy a közraktári intézmény általánosittassék, hogy a vasutaknak és a gabonakereskedésnek minden góczpontján ilyen közraktárak állíttassanak fel és hozassanak egymással kapcsolatba, vájjon az a nagy szükség, a mely egész mezőgazdaságunkra és termén ^kereskedésünkre döntő fontosságú, miért nem valósul, mikor száz és száz milliók vannak ott készletekben és száz és száz milliók vétettek fel a beruházások programmjába, de arról a reformról, a melyet mi sürgetünk, nem hallottunk. Én nagyon pártolom ezt a véleményt az árképzés szempontjából; hiszen az az egésznek a veleje és oka. Évek óta halljuk a panaszt, és nem ok nélkül, hogy a mezőgazdasági válság legfőbb indoka az, hogy a gazdák terményeiket kellően értékesíteni nem tudják. Ezen indokból különböző követeléseket állítottak fel, többi között a fedezetlen határidő-üzletnek megszüntetését is. Most jön a kormány és beterjeszti az ő törvényjavaslatait a vámokról, és azokban nagy minimális és maximális védvámokkal akarja az árképzés szempontjából megvédelmezni a mi egész gabonakereskedésünket. De ha ugyanekkor a fedezetlen határidő-üzletet szabadon és korlátlanul engedi működni, akkor a papirosbuza nem fogja-e épugy devalválni a legmagasabb védvámok mellett is a mi terményeink értékét és árait, mint hogyha azon védvámokat be sem hoztuk volna? Mert kizárjuk ugyan a külföldi versenyt, de megengedjük a a papirosbuza hasonló árképző versenyét. Hiszen minden gazda tapasztalásból tudja, ha nézi azokat az árakat, a melyeket a börzén akkor jegyeznek, a mikor még a termények nincsenek a piaczon, mikor még csak azon becsű alapján képződik az ár, a melyet különböző vidékeknek még zöld buzája után mondanak be. Ez után azok az árak folyton kezdenek hanyatlani és a nagy kínálat folytán mindig az alacsony nMón maradnak mindaddig, míg bekövetkezik augusztusban az adóbehajtás, a nyomás, és minden vétel, a melyet a gazda szeptemberre halasztott, s a midőn, számláit fedezni kénytelen lévén, eladja búzáját. Akkor a papirosbuza-árak befolynak ezen alacsony árképzésre. Tessék csak összehasonlítani a szeptemberi árakat a mostani árakkal és mindjárt be lehet bizonyítani, hogy egy nagyon közepes termés mellett milyen differencziák vannak a buza-árak közt akkor, a mikor a papirosbuza működik és akkor, mikor a gazdáknak már nincs semmi eladni valójuk. Tehát azért, hogy az árakra nézve a kereslet és kínálat között levő viszony legyen mérvadó és azért, hogy az uj vámtörvények ne legyenek hatástalanok, igen melegen pártolom Rakovszky István indítványát. (Helyeslés a néppárton.) Elnök: Sándor Pál képviselő ur szavai értelmének helyreigazítására kér szót. Sándor Pál: T. ház! Csak egy perezre kérem a t. ház türelmét, hogy félremagyarázott szavaim értelmét helyreigazítsam. Én nem mondottam, hogy a közraktárakkal kell a bajon segíteni, nem mondottam ugy, a mint a t. képviselőtársam most emiitette, sőt