Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-216

216. országos älés 1903 február 28-án, szombaton. 235 rulok ahhoz, a mit Rakovszky István igen t. képviselő ur mondott; mert tényleg a fedezetlen hadáridőüzletből származó nyereség vagy vesz­teség, kMált, ha hívatlan elemeket érint, bizo­nyos tekintetben kifogásolható, mert a szerencse­játékhoz hasonló. (Fölkiáltások a baloldalon: Az is teljesen!) Ha ezt konczedálom, meg kell mon­danom azt is, miért nehéz a fedezetlen határ­idó'iizlet tekintetében törvényt alkotni. Oka en­nek az, hogy nem lehet azt megkülönböztetni a fedezett határidőüzlettől; Magyarországnak kü­lönösen gazdasági érdekei határozottan meg­kívánják azt, hogy nálunk, a hol rendesen csak öszszel és tavaszszal vannak nagy hozatalok, a hol nem rendelkezünk közraktári intézmény­nyel U S7; mint a külföldön, legyenek oly eszkö­zeink, melyek segítségével minden pillanatban lehet az árut eladni, vagy annak bizonyos érté­két biztosítani. Nemcsak a gabonakereskedők, nem is az üzérek, hanem az ország mezőgaz­dasága érdekében áll az, hogy el ne töröltessék. Én ezzel be is végezhetném és szívesen ki­jelentem, hogy én várom már azt a pillanatot, mikor erről a thémáról bővebben beszélhetünk. (Helyeslés a baloldalon.) Ép oly szívesen látom ezt, mint Rakovszky képviselő ur, de épugy meg vagyok győződve, hogy az ország vitális érdeke nem kívánja a határidőüzlet eltörlését: de ha találnánk módot, hogy a kettőt elkülö­nítsük, magam is szívesen járulnék a fedezetlen határidőüzlet eltörléséhez. Hanem Rakovszky képviselő ur felhasználta ezt az alkalmat arra, hogy a kereskedőkön egyet üssön. Mindjárt az uzsorások társaságába jut­nak azok, a kik palotákat építenek. Várady Károly: Azokon csak lehet ütni! Sándor Pál: Méltóztassanak elhinni, hogy az egész országban szegényebb kar nem létezik, mint a kereskedelem; ha vannak is egyesek, a kik vagyont szereztek, azért sehol sincs olyan szegénység, mint a kereskedők közt. Böszörményi Sándor; Ez nem áll! Sándor Pál: Lehet arról vitatkozni, hogy ez áll vagy nem áll-e; azonban azt a nagy sze­génységet, a melyről itt folyton hallok beszélni, hogy csak tessék kimenni a vidékre, ott van a nagy szegénység, ezt ebben a házban hangoz­tatni lehet, de valóságban én másként ismerem a viszonyokat. Én példákat is hozhatok fel. Az utóbbi napokban vidéki takarépénztárak nem fo­gadtak el pénzt betétre, a mint az történt négy nap­pal ezelőtt a kunszentmártoni takarékpénztárnál, a mely 200.000 korona betétet visszautasított. Böszörményi Sándor: Ez is mutatja, hogy nem áll! Sándor Pál; Én egy tényre hMatkoztam. Én semmiféle okot sem látok arra, hogy orszá­gunkat szegényebbnek tüntessük fel, mint a milyen, és tagadom, hogy a vidéken oly nagy lenne a szegénység. Szegénység létezik, de több­nyire csak a városokban; a nagy nyomor csak a városokban létezik és sokkal kevésbbé a vidé­ken. (Ellenmondás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Semmi esetre sem lehet a városi szegénységet összehasonlítani a vidék szegénységével. Én egyszersmind azokat a vádakat, melyeket Ra­kovszky képviselő ur jóhiszemüleg emelt, már t. i. az ő felfogása szerint, kénytelen vagyok határozottan visszautasítani. A kereskedők ép oly becsületesen szerzik meg kenyerüket, mint bármely más foglalkozásúak. (Zajos felkiáltások a baloldalon; Nem mondta senki az ellenkezőt! Az üzérekr'úl volt szó!) Én az uzsorásokat ép ugy gyűlölöm, mint Rako\ szky képviselő ur és ép ugy megvetem, és ha volna ebben az ország­ban akasztófa a számukra, ép ugy akasztatnám őket, mint Rakovszky képviselő ur. Ne tessék mindezeket egy kalap alá venni. Azokat, a kik csinálják az uzsorát, büntesse a törvény, de méltóztassék azokat, kik ép oly emelt fővel jár­hatnak az országban, mint Rakovszky képviselő ur és én, békében hagyni. Különben hozzájáru ­lok a kérvényi bizottság javaslatához. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hieronymi Károly: T. ház! B. Kaas Mor: T. ház! Előttem szóló t. kép­viselőtársam a szegénységről szólva végezte be­szédét, és a városi szegénységet szembeállította a falusi szegénységgel. Én nagyon jól tudom, hogy Budapest utczáin nem terem kenyér, hogy Budapesten a kereskedés, ipar pang és a nyo­mor oly nagy, hogy annak igazi képét távolról sem rajzolta elénk a képviselő ur . . . Sándor Pál: A hegyekben! B, Kaas Mor: A városról van szó, a keres­kedők szegénységéről. Teljesen osztozom nézeté­ben, de nem tudom szembeállítani az itteni szegénységgel a falusi szegénységet, mert azok­nak a szegény népeknek, a kiknek ott nincs kenyerük, a szegénység ép ugy fáj, mint a ke­reskedőknek, ha nem tudnak családjukról gon­doskodni. Sajnos, a szegénység és nyomor a vi­déken is általános és a mi feladatunk épen az, hogy mindezen helyes közgazdasági politiká­val segítsünk. Ennek egyik része a gabonake­reskedés, a gabonauzsora és a gabonával űzött fedezetlen határidő-üzlet szabályozása, a melyről most itt szó van. Azt méltóztatik mondani, hogy nem az üzérek csinálják a fedezetlen ha­táridőüzleteket. Sándor Pál: Azt én nem mondtam; egy szóval sem mondtam; tessék a gyorsírói feljegy­zéseket megnézni! (Zaj.) B. Kaas Mor: r Hát ki csinálja? Sándor Pál: Én nem mondtam, hogy ki csinálja, erre nem is reflektáltam ! (Zaj balfelöl.) B. Kaas Mor: Hát kérdezem, hogy ki csi­nálja ? Sándor Pál: Csinálja mindenki, még olya­nok is, a kik közb eszólnak! (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem, ne tessék közbe­szólólag beszélni! B. Kaas Mor: Én nem tudüm, ki csinálja, nem járok a tőzsdére, de ugy vagyok értesülve, 30*

Next

/
Oldalképek
Tartalom