Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-216
216. országos ülés 1903 február 28-án, szombaton. 229 és százezreknek befektetésével. Ezek a Debreczenkörnyéki nagyszerű és nagyterületű szőlőtelepek nagy gonddal ültettettek és most már kezdik meghozni terméseiket ugy, hogy a múlt, különben igen kedvezőtlen termésű évben is ezekben a homokszőlő- ültetvényekben nem csalódott a birtokosság. Azonban alig értékesíthetik a termést épen azért, mert az igen nagyon megnövekedett boritaladó következtében a közönség, különösen a népnek alsóbb, kevésbbé vagyonosabb rétegei mindinkább a söritalra és a mi még sajnosabb, a pálinkára és a szeszitalra kezdenek szorulni. Közegészségileg is ismeretes dolog, hogy épen a szegényebb néposztály sokszor kényszerűségből is, mintegy orvosság helyett, mert a nép azt hiszi, hogy erőt adnak a szeszes italok a testi munkához, a favágáshoz és más dologhoz, mindinkább a pálinkát iszsza. Vagy rámutatok pl. a ruthének-lakta beszkidalji vidékekre, a hol majdnem kizárólag a pálinkaital van szokásban és ennek, sokszor igen silány fajtáknak, mértéken túli használata idővel az elméket is megtompitja és az egész generácziót is tönkreteszi, sőt még az utána következő generácziót is, ugy hogy a t. honvédelmi miniszter ur nem igen talál ott besorozni való anyagot, mert az ilyen pálinkaMástól elkorcsosodott nemzedék nem igen hoz létre olyan következő nemzedéket, a mely azután a véderő követelményeinek megfeleljen. De egyáltalában tudjuk, hogy a demoralizácziót a pálinkaMás nagy mértékben előmozditja. A mikor pedig a boritaladót oly magasra emeljük, a milyen magasra az kMált a városokban emelve van, akarva nem akarva, a pálinkaMás terjesztése által ezt az elkorcsosulást mozdítjuk elő. (Ugy van! a szélsobaloldalon,) t Sőt ezt még a sörMásra is kiterjeszthetném. En a magyar söripart igenis pártolom, de a magyar komlótermelés, fájdalom, még annyira hátra van, hogy a kőbányai sörfőzdék — tanúm rá a földmMelésügyi miniszter ur — kénytelenek Csehországból és Nürnberg vidékéről idehozatni a komlót, mert Magyarországon, fájdalom, elég komló még máig sincs termesztve, pedig hajdanában a komlótermelés akkora volt ebben az országban, — azt, mint történetbuvár mondhatom — hogy nemcsak a magunk sörtermelését fedeztük vele, hanem jelentékeny exportczikke volt Magyarországnak a komló Ausztria felé. Most pedig megfordítva van a dolog: cseh komlóval, osztrák komlóval dolgoznak a kőbányai sörgyárak. E miatt a magyar sörfogyasztás jövedelmének nagy része Csehországba szMárog ki komlóért. De tovább megyek. A ki Nyugat-Magyarországon ismerős, húzzon le egy vonalat Győrig, Érsekújvárig, a másik oldalon a Rába mentén Sopront, Szombathelyt belefoglalva, elkeseredve látja, hogy a pilseni sört iszszák az emberek, és azoknak a cseheknek, a kik most is ellenünk megszavazták a Reichsrathban a vér- és pénzáldozatokat, hogy ellenünk demonstráljanak, mert Magyarország ellen összefog minden osztrák nemzetiség, ezeknek zsebébe vándoroltatjuk a pénzt Magyarország nyugati részéből, mert itt az emberek nem magyar gyártású, hanem bécsi gyártású, cseh és legkMált pilseni gyártású sört isznak. T. ház! Ilyen viszonyok között, ha meggondoljuk a mi szegénységünket, meggondoljuk a népnek a nyomorúságát, (Igaz! Ugy van.' a szélsobaloldalon.) akkor a mikor a pálinkaMás annyira elkorcsositja a nemzedékeket, s a mikor a sörMás a legnagyobb hasznot Ausztriának és nem Magyarországnak hajtja, akkor nekünk mindenképen a szeszes italok közül legkevésbbé ártalmas és jövedelem tekintetében a hazának hasznothajtó borital terjesztését kell inkább pártolnunk, mint annak a másik két említett szeszesitalnak a fogyasztását. Ennek következtében, minthogy különösen a homokon nagy területű uj szőlőtelepek létesültek és miután a hegyi borok is, legalább jó részben, eplantáczió által pótolva vannak, vagy legalább is az illető szőlőtulajdonosok, nagy megerőltetéssel bár, de szőlőiket rekonstruálni akarják, mondom, ily viszonyok között nekünk népképviselőknek igenis kötelességünk, hogy az ő segítségükre menjünk és a boritaladónak jelenlegi magasságát, kMált a városokat értem, mennyiségét lejjebb szállítsuk. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezért igenis nagyon figyelembe vétetni kívánom ezen municzipiumok által beadott kérvényeket és azért ilyen viszonyok között csak egyszerűen az illető miniszterekhez való utasítással, a mint az előadó ur proponálta, a kérvényeket elintézni nem óhajtanám. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Hanem legalább is olyan értelemben, mint azt Madarász József képviselőtársam mondta, hogy a kormány ezeket a kérvényeket konszideráczió tárgyává tévén, nyújtson be javaslatokat e részben a háznak. Ebbe bele tudnék nyugodni és akkor alkalmunk is lenne ezt a kérdést, a mely nemcsak nemzetgazdasági, de közegészségi szempontból is kMáló fontossággal bír, a vita folyamán tüzetesen megvitatni. Ez azonban csak olykép történhetnék, hogyha a kérvények pártolólag adatnának ki az illető minisztereknek. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Nem mondom én, hogy a kérvényben előadott minden egyes pontra nézve mondja ki a ház, hogy azt pártolólag adja ki az illető minisztereknek, hanem ugy, a mint azt Madarász t, képviselőtársam az imént kifejtette, mert csakis ez felel meg a mi nemzetgazdasági és közegészségügyi viszonyainknak. Ilyen értelemben óhajtnám ezen kérvényeknek elintézését, ugy t. i., hogy a t. előadó ur e javaslatához hozzátétetnék, hogy a kérvények páj-tolólag adatnak ki az illető minisztereknek. {Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Nagy Mihály: Helyes! Én is hozzájárulok Kecskemét nevében!
