Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-216

222 216. országos ülés Í9Q3 február 28-án, szombaton. tudatom önnel abbeli akaratomat, hogy az életbeléptetendő uj védrendszer, az ország ismételve nyilvánított kMánatának megfelelően, egyszersmind pedig a badsereg czélszerü szervezése érdekében is, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Akkor czélszerü volt!) magyar koronám országaiból kiegészített ezredekhez és csapatokboz, a mennyire lehetséges . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Ez az: a mennyire lehetséges! Ugron Gábor: . . . egyedül az ezen országokban született tisztek osztassanak be.« Az ezred nyelvének megtanulásáról szól tovább. Mi az értelme ennek az intézkedésnek? Ennek az értelme a következő: (Halljuk! Halljak! a bal- és a szélsöbaloldalon.) miután nem egy esetre, hanem a véderőtörvény meghozásának esetére és alkalmából volt behozva az az uj rendszer; ezen intézkedés hatálya is nemcsak arra az egy esetre és pillanatra szólt, hanem szól ezen

/ véderő - rendszer fellállitásának egész idejére. És ha szavait szórói-szóra veszem, értelme az, hogy a kik magyar származású tisztek akkor 1868-ban voltak a hadseregben, azok a magyar csapatokhoz helyeztessenek át, és arról gondoskodás történjék, hogy jövőben pedig minél több ilyen tiszt legyen. (JJgy van! ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Bocsánatot kérek, annak a megjegyezésnek, hogy ott van: »a menynyiben az lehetséges,* értelme nincsen. Mert azt mindenki tudta és senki sem várta — akkor 1868-ban 8°/

0 volt a magyar tisztek száma az idegen tisztek számarányához képest, — mondom senki sem várta és remélte, hogy a közös hadsereghez számitható összes csapatoknak tisztjei magyarokból álljanak. De igenis azt várta és remélte mindenki, hogy a Felségnek e^en intézkedései folytán érvény fog szereztetni azoknak a törvényeknek, a melyek századok óta ismételtettek, a XIX. században nagyon gyakran és sürüen ismételtettek, hogy a magyar ezredeknél magyar tisztek alkalmaztassanak és magyar tábornokok vezérlete alá helyeztessenek. (Ügy van! JJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! Én kénytelen vagyok azon osztrák államférfiak támadása ellen innen tiltakozni és azt visszautasítani. Midőn tiltakozom és visszautasítom, felhívom önöket, bogy ha igazi hMei a trónnak és igazi hMei a magyar nemzetnek, akkor álljanak ezen osztrák törekvésnek most a legelső napon, az első pillanatban hatályosan ellene. (Igaz! JJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mert ha önöknél most a legkisebb ingadozást észlelik, a meghátrálásnak hacsak tünetei is mutatkoznak, és a támadásra a legerősebb ellenállással nem felelnek, akkor a magyar nemzet jogai az önök kezében veszélyeztetve vannak. (Igaz! JJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Akkor adják át önök a kormányt erősebb férfiaknak, a kik majd más hangon és más módon tudnak felelni, (Zajos helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Akkor ne ámítsák többé az országot azzal, hogy az 1867-diki alapon Magyarország jogait meg lehet védeni és fenn lehet tartani, hanem hajtsák meg fejüket, mondják el, hogy: mea culpa; 35 éven keresztül félre voltunk vezetve, de ennek most vége szakad, most belátjuk, hogy a nemzet csakis önállósága alapján tudja erejét szervezni, hogy a trón és a haza védelmének megfeleljen. (Zajos tetszés a bal- és a szélsöbaloldalon.) S kik azok a férfiak, a kik Magyarországnak hadat üzentek? Rendre felállva, mintegy színpadon, ünnepélyes órákban, kiki elhozta a maga virágait és támadott Magyarország ellen. Mindazok, a kiknek sikerült 1848 után a bekövetkezett időknek különböző változataiban hűségesen szolgálni minden rendszert; azok, a kiknek politikája és tanácsadása után- sikerült elvezetni minket az olaszországi csatatéren Solferinóhoz és Magentához, s aztán elvezetni Königgrätzhez, a kiknek sikerült anyagilag, politikailag, védszervezetileg tönkretenni a birodalmat, a kiknek minden elvük, minden politikájuk az volt, hogy a hadseregre támaszkodjék az uralkodó, a népnek valóságos érdekeMel ne gondoljon, mert a hadseregek szuronyaMal el lehet tiporni a szabadságot, el lehet tiporni a jogokat, meg lehet semmisíteni a magyar nemzetnek önálló törekvéseit. (Igaz! JJgy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Mindezzel gyalázatos kudarczot vallottak. Kudarczot vallottak, mert az a politika nem lehetett más, mint a megosztott erők politikája, a melyben egyik népet a másik néppel szemben, egyik fajt a másik fajjal szemben ki lehetett játszani. Jó és alkalmas volt arra, hogy a bilincseket egyik faj rárakja a másikra és odaszegődjék börtönőrül. De nem alkalmas ez arra, és nem is lehet alkalmas soha, hogy a birodalom két államában levő erőket egyesítse, ősszesitse, és mint ily összesített, egyesitett erő legalkalmasabb nyilvánulása, az idegen államokkal szemben megvédelmezze a trónt és a nemzetet. Ideje volna már, hogy Bécsben azok, a kik a trón körül és mögötte a homályban vannak, megértsék azt, hogy parlamenti és alkotmányos rendszer mellett, ha a küzdelemben részt akarnak venni, a homályból bújjanak elő, ne rejtőzzenek, mint a varangyos béka,(Igaz! Úgy van! a balés a szélsöbaloldalon.) a mely nyálával bepiszkít és elhomályosít mindent. Pichler Győző: Lichtenstein és Windischgrätz a varangyok! Ugron Gábor: Jöjjenek, álljanak ki, és védjék meg igazaikat. Ne tegyék e nagy birodalmat a tehetetlenség mintaképévé. Gajáry Géza: Ezért most mi legyünk okosak. Ugron Gábor: És az az arisztokraczia odafenn, az a hMatalos, kikészített vélemény, a mely ott Bécsben a maga hasznáért, a maga jóvoltáért, kényelmeért, kapzsiságáért, fényűzéséért és