Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-216

•ibraár 28-án, szombaton. 223 216. országos ülés 1903 /"< gó'gjéért ellenünk annyiszor tört és küzdött, ismerje meg az ő hitványságát és hiábavalóságát, (Elnök csenget.) mert a hol erőt kell kifejteni, akár szellemit, akár fizikait.ott ők képtelenek bármire is. (Nagy zaj. Éljenzés és taps a bal- és a szélsobaloldalon.) Elnök: Kénytelen vagyok a t. képviselő urat . . . (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. > Szatmári Mór: Erkölcstelen banda! Elnök (csenget): Kénytelen vagyok a t. képviselő uraknak újból figyelmébe ajánlani azt, a mit már egy előző alkalommal mondtam, hogy t. i. az ország ügyének a legnagyobb szolgálatot akkor teszszük, ha idegen tényezőkről szólva, mindig szigorúan megtartjuk a parlamenti határokat. (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Barabás Béla: De ott szabad bennünket gyalázni? (Zaj.) Elnök: Kérem, erre is megjegyzést teszek. (Halljuk! Halljuk!) Én nem vagyok birája annak, hogy más parlamentekben mi történik, (Helyeslés jobbfelöl.) de nekem feladatom az, hogy ebben a parlamentben és ebben a tanácskozási teremben a parlamenti szabályok megtartassanak; és az a képviselő teszi az ország ügyének a legnagyobb szolgálatot, a ki ezt az én figyelmeztetésemet megfogadja, és a leghelyesebb és legigazabb ügy védelmében is ezen korlátokat annál inkább szemmel tartja. (Általános helyeslés.) . Rákosi Viktor: Pedig az volna az egyetlen paritásunk, hogy mi is gorombáskodhatunk! (Derültség a szélsobaloldalon.) Ugron Gábor: T. képviselőház! Ez az eset, mely az osztrák parlamentben előfordult, nekünk nagy szolgálatot tett, mert azok is, a kik el voltak vakulva és hittek, most láthatják, hogy nincs okuk hinni, nincs okuk bizni. Bizni csak önmagunkban bizhatunk, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) bizni csak törvényeinkben bizhatunk, nyugodtak csak a saját erőnkben lehetünk, (Zajos helyeslés a szélsobaloldalon.) Hozzunk tehát olyan törvényt, mely saját erőnket külön szervezi, a mely saját erőnknek, nemzetünknek minden szellemi és fizikai erejét egyesiti, hogy bárhonnan jövő támadásokkal szemben a magyar törvénynek és a magyar trónnak védelmet és oltalmat nyújthassunk. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Miért nem kelnek fel azok az osztrák urak, hogy elhallgattassák a nagy-német törekvéseket az osztrák tartományokban? Ékesszólásukkal miért nem szállnak sikra Tirolban, Stiriában, Csehország német részeiben az idegen uralkodóház javára folyó propagandával szemben? Miért támadnak épen Magyarországgal szemben, a mely az uralkodóházat a múltban megmentette és a jövőben is meg fogja menteni ? (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De csak ugy mentheti meg, ha mi akként leszünk szervezve, hogy nem telik be Kossuth Lajos azon jóslata, hogy Magyarország lesz az a máglya, a melyen elégetik a kétfejű sast. (Hosszantartó, zajos éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István: T. képviselőház! Ha én tőkét akarnék kovácsolni, hogy beigazoljam a jogosságát azon erélyes ellenállásnak, melyet eddig kifejtettünk a véderő-törvényekkel szemben, a legkönnyebb feladatot vállaltam volna magamra. De e perczben nem akarok vádaskodni, nem akarom a t. kormányt és a t. többséget mulasztásai miatt támadni; én elérkezettnek látom a pillanatot, a melyben mi valamenynyien megfeledkezünk ezen ellentétekről és kezet fogva azon merénylet és támadás ellen lépünk fel, a_ melyet minap Bécsben ellenünk elkövettek. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Bár én minden támadástól távol akarom magamat tartani, mégis legnagyobb sajnálkozással kell konstatálnom, hogy a t. miniszterelnök ur egy tévedésben leledzik; azt méltóztatott ugyanis mondani, hogy ő gróf Welsersheimb miniszter nyilatkozatában nem lát semmi olyant, a mi Magyarország jogaira nézve sérelem lenne, Ezt én a t. miniszterelnök úrral szemben kereken tagadom. (Zaj. (Halljuk! Halljuk!) Nem imputálom ezt súlyosabban a t. miniszterelnök urnak, mert azt hiszem, hogy gróf Welsersheimb beszédének egyik passzusa kikerülte az ő figyelmét. Széll Kálmán miniszterelnök: Elolvastam! Rakovszky István : Akkor a t. miniszterelnök ur nem sokára azt fogja mondani, hogy nekem van igazam. Welsersheimb osztrák miniszter nyilatkozatának ezen része következőleg szól (olvassa): »A hadsereg egységére vonatkozólag a kormány tudatában van kötelességének, hogy fentartsa a törvényes elvet, mely szerint minden, az összes hadseregre vonatkozó rendelkezés a vezérlet, vezénylet és belső szervezet körül kizárólag a császárt illeti, . . . Visontai Soma: Hát a király hol marad ? Széll Kálmán miniszterelnök: Őnáluk császár ! (Zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Rakovszky István : ... és azon nelyzetben vagyok, megismételni a kijelentést, hogy az a legfelsőbb akarat, hogy a hadsereg necsak alapjában és hozzájárulásaiban, hanem lényegében is egyáltalán közös maradjon.« Én megadom a császárnak azt, a mi a császáré, de megkövetelem a magyar királynak azt, a mi a magyar királyé. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Az 1867 : XII. törvényczikk 11. §-a gróf Welsersheimb ezen kijelentésével, hogy ez kizárólag a császár, tehát az osztrák császár joga, merően ellentétben áll. A 11. §. következőleg szól: »0 Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére stb. vonatkozik, ő Felsége