Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-216

216. országos ütés 1903 február 28-án, szombaton. 221 meg lehet konczessziókkal nyerni a többség számára, hát akkor szabjanak egyszer önök is tisztességes árt az önök támogatásának. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Álljanak meg szilárdan, ne tántorodjanak el; mutassák meg, hogy azon fenyegetésekkel szemben nem a meghátrálás, hanem a további erélyes és több követelés fog következni. (Elénk helyeslés abalés a szélsobaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Szatmári Mór: Hiszen most is védelmezik őket! (Mozgás és zaj a jobboldalon. Egy hang jobbfelöl: Ki védelmezi? Egy hang a szélsobaloldalon : Széll Kálmán!) Széll Kálmán miniszterelnök: Micsoda be szed az! (Hosszantartó mozgás és zaj a ház minden oldalán. Elnök csengd. Halljuk! Halljuk !) Ugron Gábor: Azon nyilatkozat, a melyet az imént a t. miniszterelnök ur elmondott, csak szelidsége által volt feltűnő. Szatmári Mór: Mindig finomak akarunk lenni! Ugron Gábor: A miniszterelnök ur arra hMatkozott, hogy a közös hadseregnek a magyar hadsereg kiegészitő részét képezi. Hát mi képezi valaminek a kiegészitő részét? A mi magában megvan! Hol van meg önmagában a magyar hadsereg ? Sehol! Nem a törvény szava szerint van a hadsereg szervezve. Ma a magyar csapatok annak a közös hadteregnek integráns részét képezik, beolvadt részét. Ha azt az álláspontot, a melyet mi kMánunk, hogy a magyar hadcsapatok külön legyenek választva és külön legyenek szervezve, és külön legyenek az országban elhelyezve, és külön legyenek élelmezve, és felszerelve, ha mondom, azt az álláspontot fogadjuk el, még az is megfelel az 1867: XII. t.-cz. értelmének, mert még akkor is lehet az egész hadseregnek olyan kiegészitő része a magyar hadsereg, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) a milyen kiegészitő része a másik oldalról az osztrák hadsereg. Visontai Soma: Kiegészitő része, nem alkatrésze ! Ugron Gábor: Igen, kiegészitő része, a törvény szerint, nem alkatrésze, nem integráns része. A miniszterelnök ur továbbá arra a harczias válaszra mit mond? Azt, hogy igenis igyekezni fognak a dualizmusnak megfelelő zászlót szerezni a hadsereg részére. Bocsánatot kérek, ugy tudom a hadszervezetből, hogy Magyarország területén külön ezredek vannak toborozva. A Magyarország területén szervezett és toborzott ezredek, hogyha oda mennek a közös hadseregbe, csak a magyar nemzeti szuverenitás nevében és kiküldetésénél fogva mehetnek oda, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) senki őket oda nem rendelheti, senkinek arra hatalma nincs, ha a magyar szuverenitás ne\ében ülésező országgyűlés arra jogot, felhatalmazást és megbizást nem adott. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Tehát valahányszor azok a hadcsapatok magukban megjelennek, valahányszor ellenség előtt megjelennek, mint Magyarország kiküldöttei jelennek meg, s nem vihetnek oda semminemű kétértelmű és kétoldalú zászlót, csak egyedül annak a nemzetnek a zászlóját, a melynek tagjai, csak azokat a színeket, melyekért élniök és kalniok kell. (Zajos helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) Molnár Jenő: Azt mondták odaát mindig a sárga-fekete zászlóról, hogy az császári zászló, most meg azt mondják, hogy az az osztrák zászló. (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor: A miniszterelnök ur tétlenül áll azon osztrák arrogancziával szemben, a mely nem elégszik meg azzal, hogy a magyar törvényhozásnak jogát kétségbe vonja, és tisztán a magyar országgyűlést illető ügyekbe is beleavatkozik ; sőt továbbmennek és a miniszter helyeslése mellett azt a tanácsot adják, hogy az uralkodónak 1868-iki császári és királyi nyilt parancsát is ne hajtsák végre. 1868. augusztus 9-én jelent meg ezen császári parancs. Ennek története van. Mielőtt a magyar országgyűlés az uj véderőtörvényt, amelyet 1.868. utolsó hónapjaiban tárgyalt, tárgyalni kezdette, ő Felségétől, — hogy a véderő-törvény keresztülmenjen, hogy annak szelleme felől a nemzet megnyugtatva legyen és hogy arra a többséget meg lehessen kapni és az akkori balközéppel szemben az akkori többség meg is álljon azon véderő-javaslat mellett, a mely 1868. őszi hónapjaiban elfogadtatott, egy ilyen nyilt parancs eszközöltetett ki. És hogy ez a nyilt parancs megelőzte a törvénynek meghozatalát, mutatja az, hogy arra nagy súlyt fektettek, és hogy ez mintegy feltétele volt annak, hogy a 68-iki törvényeket elfogadják. (Egy hang balról: HMatkoztak is rá folyton!) .A ki ezen királyi rendeletet nem hajtotta végre és annak végrehajtását nem biztosította a nemzet számára, nagy és bűnös mulasztást követett el. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) De a kik e rendeletet nemcsak megtámadják, nemcsak kétségbe vonják, hanem a fejedelmet arra a bűnös, meg nem engedhető és, mondhatom, tisztességtelen gondolatra akarnák vezetni, hogy azt, a mit igért, a mit nyomtatva és az egész országban mintegy a törvény biztosításául közzétett, ne tartsa meg: nohát azok az emberek infámis gondolkozásuak, azok becstelenséget követnek el; (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) azok csalni és már nem félrevezetni akarják a nemzetet. (Zajos tetszés a bal- és a szélsobaloldalon.) Az 1868. évi augusztus 9-iki kir. rendelet, a bevezetését elhagyva, következőleg szólott: (Halljuk! Halljuk! olvassa): »Midőn magamnak ezennel fentartom ezen szabályok — az előléptetési szabályokról van szó, — netalán szükséges megváltoztatása iránti elhatározásomról önt annak idején értesíteni, már ezúttal