Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-216

216. országos ülés 1903 február 28-án, szombaton. 211 annyit, mint a szomszéd nagyhatalmasságok és liogy egy uj ágyúrendszer és esetleg egyéb szervezések a közel jövőben újból szükségképen terheket fognak az államra róni. (Felkiáltások a jobboldalon: No tessék!) Hogyha ez a helyzet, mégis meg vagyok győződve, hogy kormányunk ép ugy, mint a közös hadügyi kormány minden lépésénél szigorúan szem előtt fogja tartani a monarchia és igy Magyarország pénzügyi viszonyait és erejét, és csak oly követelményekkel fog eló'állani, a melyeknek teljesitése lehetséges.« Ezeket mondottam én és ezeket fenn is tartom. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Méltóztatnak tehát ebből látni, hogy milyen alapos az igen t. ellenzéknek informácziója, a midőn ráfogásokkal illet bennünket. (Felkiáltások a jobboldalon: Bizonyítani pedig nem tudnak! Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Ráfogásokra én sohasem szolgáltam reá és ha a t. ellenzék ezen kijelentéseket tegnap a legnagyobb giínykaczajjal fogadta is, én az egész közvéleményre, a t. képviselőházra bizom annak megítélését, hogy kinek volt igaza és hogy ezek a gyönyörű informácziók nem vezetnek-e végre is egy nagy blamázs-hoz ? (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Elnök: Rátkay László képviselő ur kMan napirend előtt szólani. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Rátkay László: T. képviselőház! Napirend előtt kértem felszólalási jogot és pedig egy nagyon komoly kérdésben és azért előre is Ígérem, hogy én, a ki — beismerem egész őszintén — >. igen sokszor szenvedélyes hangon szoktam szólani, ezt a kérdést a mai napon lehetőleg higgadtan fogom tárgyalni. (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Ha jól nézek az események és a jövendő veséjébe, akkor közeledik az az idő, a mikor minden becsületes magyar embernek össze kell tartania és a midőn minden becsületes magyar szívnek együtt kell dobogni; (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) közeledik az az idő, a mely a félszázad előtt történteknek mintegy visszhangja lesz. Akkor is felhangzott a parlamentben a kiáltás: Uraim a haza és az alkotmány veszélyben van! (Mozgás a jobboldalon.) Szatmári Mór: Ez nem pártpolitika többé! Rátkay László: Hogy a kérdést egészen tisztán lássuk magunk előtt, nemcsak mi, a kik itt benne vagyunk a vitatkozás viharában és forgatagában, hanem a nemzet is, — a mely a súlyos terhek alatt nyögve alig ér rá figyelemmel kisérni a történteket. — bátor leszek a katonai kérdések előzményeinek rövid történetét előadni. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Midőn a magyar kormány javaslatát beterjesztette, egy értekezletet tartott a kormánypárt, a többség. Ezen értekezleten a többség részéről — fájdalom — nem akadt senki, a ki a nemzeti követelményeknek hangot adott volna. Felállott azonban a volt nemzeti párt részéről Szentiványi Árpád képviselő ur és a volt párt követelményeit egészen tisztán részletezte és kétfelé osztotta a nemzeti párt az ő követeléseit; és hogy két csoportba osztotta, az egyik csoportba vette azon kérdéseket, a melyeknek elintézését a közel jövőben lehet várni és várja is a volt nemzeti párt. a másik csoportba osztotta Szentiványi képviselő ur azokat a kérdéseket, a melyek megoldása csak a messze jövendőben várható. Talán nem fog ártani — mert szükséges, hogy tisztán lássunk — ha a kérdések e két csoportját egy kissé szemügyre veszszük. (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Az első csoportba osztotta Szentiványi Árpád t. képviselőtársam a zászló és jelvény kérdését; azt, hogy a magyar ezredekben csak magyar tisztek alkalmaztassanak és megfordítva, hogy a magyar honosok csak magyar ezredekbe osztassanak be; a katonai büntető-törvénykönyv megalkotását és hogy a védkötelesek kérdésében a honvédelmi miniszter legyen az utolsó döntő fórum. Az e csoportban foglalt kérdések azok, a melyek a közel jövőben megoldhatók és megoldandók. A kérdések második csoportjába sorolta a békelétszámnak törvényileg leendő megállapítását, a póttartalékosok számának meghatározását, és azt a követelményt, hogy magyar tiszt valaki csak ugy lehet, ha a magyar nyelvet bírja. E kérdésre a magyar honvédelmi miniszter a következő feleletet adta: a kérdések első csoportjára nézve, tehát a zászló és jelvény kérdésében már ugy ő, mint a magyar miniszterelnök nyilatkoztak, ezeknek a kérdéseknek megoldása tehát a közel jövőben megtörténik. Azon kérdés tekintetében, hogy a magyar ezredekben csak magyar honos tisztek alkalmaztassanak, hMatkozott a Felség kiadott rendeletére és megígérte, hogy ez a kívánság a közel jövőben teljesítve lesz. A kérdések második csoportjára nézve a honvédelmi miniszter, igaz, kijelentette, hogy ezek a véderőtörvény revíziójának tárgyalása alkalmával lesznek felvethetők és elintézhetők. T. ház, ebben az értelemben a t. többség a most beterjesztett katonai javaslatok megszavazását elhatározza. Ezen kormánynyilatkozatok alapján a volt nemzeti párt kijelentette, hogy emelt fővel állhat a nemzet elé, és ezen törvényjavaslatokat meg fogja szavazni. De mi történt most, t. ház? Midőn az osztrák képviselőház a katonai javaslatokat tárgyalta, egyenkint fölállottak a különböző, ellentétes irányzatú pártok vezéremberei és kijelentették, hogy a hadsereg kérdésben, mert mélyén a magyar gyűlölet fekszik, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert mélyén a magyar nemzet megalázása és féken tartása nyugszik, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) egyet fognak érteni. Egyes felszólaló vezéremberek, különösen a csehek részéről felszólalók a magyar 27*