Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-216
212 216. országos ülés 1903 február 28-án, szombaton. nemzetet egyenesen a betyár czinizéssel látták el, és, t. ház, nem akadt az osztrák parlamentben elnök, nem akadt az osztrák parlamentben miniszter, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon. Elénk felkiáltások a jobboldalon és a középen : Ez igaz! Gyalázat! Hallatlan!) a ki a magyar nemzetet megvédte volna. És, t. ház, a midőn a pártok nyilatkozatai elhangzottak, akkor felállott az osztrák honvédelmi miniszter, nemcsak mint honvédelmi miniszter, de a mint kijelentette egyúttal a közös hadügyminiszter képviseletében is, és a következő kijelentést tette : A különböző pártoknak az osztrák parlamentben történt ezen egységes érzéskijelentóseit' a császári akarat meg fogja védeni! (Halljuk! Halljuk!) »A honvédelmi miniszter örömmel hallotta a pártoknak azt a megnyilatkozását, a mely a hadsereg egységére vonatkozik és abban a szerencsés helyzetben van, hogy kijelentheti, miszerint a legfelsőbb császári akarat biztositani fogja a hadsereg egységét; biztositani fogja azt a szellemet, a mely a hadseregben van, és a mely Ausztriának és az abban egyesült nemzeteknek egyedüli biztositéka még gazdasági téren is.« Ez történt, t. ház, az osztrák parlamentben. Most következett a törvényjavaslatnak tárgyalása az osztrák urakházában. Ott először is fölállt gróf Schönborn főrendiházi tag (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) és tisztázta azokat a föltételeket, a melyek alatt az osztrák urakháza a törvényjavaslatot meg fogja szavazni. Első föltétel volt a hadsereg egysége. Hogy azonban félre ne magyaráztassék ez a szó, hogy mi a hadsereg egysége, tisztára szétszedte a kérdést; a hadsereg különböző részleteire nézve egyenkint fölállította a követelményeket, és azt mondotta, hogy a hadsereg egysége alatt érti először is a legfelsőbb hadúrnak, tehát a császárnak korlátlan hatalmát. Beőthy Ákos: Nesze neked, magyar király! Rátkay László: A hadsereg egysége alatt érti másodszor a német nyelvet az egységes vezérletben és vezényletben; harmadszor érti alatta a zászló és a czimer kérdését és negyedszer, beszédének befejezésében újra bokrétába kötötte a követelményeket, azt mondván: végre pedig értjük a régi szellemet, a mely egyedüli ereje Ausztriának és a régi hagyományokat. (Zaj a jobb- és a baloldalon. Egy hang a jobboldalon •' Majd elválik!') Minden utána következő felszólaló megerősítette ezeket. (Halljuk! Halljuk!) S ismét felállott az osztrák honvédelmi miniszter a közös hadügyminiszter képviseletében és ismét kijentette, hogy örömmel hallotta azokat, a melyek a hadsereg egységére vonatkozólag az urak házában megnyilvánultak és ismét abban a szerencsés helyzetben van, hogy kijelentheti, hogy a legfelsőbb császári akarat az, hogy a hadsereg érintetlen egysége szellemben, nyelvben, hagyományokban megmaradjon. Már most vegyük elő a magyar törvényt, vegyük elő a t. többségnek pártértekezletén történteket és állítsuk össze és nézzük, hogy ezek a dolgok fedik-e egymást? Krasznay Ferencz: A nemzeti párt húsz éves küzdelme! Rátkay László: Ha nálunk, ebben az országban a király személyét csak megemlítjük, az elnök első kötelességének tartja figyelmeztetni a szónokot arra, hogy a király személyét nem szabad belevonni a parlament vitáiba. Odaát pedig feláll a honvédelmi miniszter és a császár akaratát egyenesen szembeállítja a magyar nemzet akaratával. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hát ez a magyar hadsereg kérdése a magyar törvényben ? Ezt akarta Deák Ferencz, ez van megirva, ez a kölcsönös védelemnek a kérdése, így magyarázza ezt a t. többség, a miként magyarázzák odaát ? (Ellenmondás a jobboldalon. Egy hang: Nem!) TJgy- e bár, nem ? De ha ez így van, akkor vonjuk le ebből a következtetéseket. Önök a pártértekezleten, különösen Szentiványi Árpád képviselőtársunknak felszólalása után azt mondották, hogy az adott miniszteri nyilatkozatok következtében emelt fővel állanak a nemzet előtt; az adott miniszteri nyilatkozatok pedig azok voltak, hogy a közös hadsereg zászlajának és czimerének kérdésében, a magyar tiszteknek a magyar hadseregben, a magyar ezredeknél leendő alkalmaztatása kérdésében, itt van már a királyi Ígéret! Hát vagy az egyik parlamentben, vagy a másikban nem mondottak igazat. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szatmári Mór: Valahol csaltak! Rátkay László: Ha a t. miniszter urak azon az értekezleten a királyi meghatalmazás, a királyi szó nevében beszélhettek, akkor az osztrák honvédelmi miniszter az osztrák Reichsrathban egyenesen hazudott. (Igaz! TJgy van! Elénk tetszés a szélsöbaloldalon és a néppárton. Zaj. ügy van! TJgy van! a jobboldalon. Az elnök többször csenget. Zaj.) Elnök: Engedelmet kérek, t. ház, méltóztassanak engem meghallgatni. Én általánosságban azt akarom a t. kéj3viselőház figyelmébe ajánlani, hogy Magyarországnak és a magyar parlamentnek fölényét annál biztosabban őrizzük meg, minél kifogástalanabbul maradunk mindenkor a parlamenti formák közt minden nyilatkozatunkban. (Általános élénk helyeslés és tetszés.) Rátkay László: T. ház! Tisztáznunk kell a kérdéseket először is a magyar kormánynyilatkozatok szempontjából; másodszor tisztáznunk kell a kérdéseket, t. képviselőház, egy volt politikai párt, a nemzeti párt megbízhatóságának szempontjából, és harmadszor — a mi a legfontosabb — tisztáznunk kell a kérdést alkotmányjogi szempontból. (TJgy van! TJgy van! Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.)
