Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-216

210 "216. országos ülés 1903 február 28-án, szombaton. Csanád-Apácza és Rába-Pordány községek lakosainak Rakovszky István, Forgácsfalva község lakosainak Zboray Miklós, Nagy-Udvard község polgárainak gr. Zichy János képviselők által beadott kérvényeit a katonai javaslatok elvetése és a két évi szolgálat behozatala iránt. Letétetnek a ház asztalára és az illető törvényjavaslatokkal együtt fognak elintéztetni. Egyúttal elrendeli a ház, hogy kinyomassanak. Dedovics György jegyző: Belitska Béni az állandó igazoló bizottság előadója! Belitska Béni előadó: T. képviselőház! Az igazoló állandó bizottság nevében tisztelettel jelentem, hogy a bizottság a Nyitra vármegye nyitrai kerületében 1903. február 23-dikán tartott időközi választás alkalmával képviselővé megválasztott Rudnay Sándor megbizó-levelét megvizsgálta és miután azt találta, hogy az a törvénynek és szabályoknak alaki tekintetben megfelel, a nevezett képviselőt a kórvényezésre biztosított 30 napi határidő fentartása mellett igazolt képviselőnek jelentette ki. Van szerencsém az erre vonatkozó jegyzőkönyvet tisztelettel bemutatni. Elnök: Az állandó igazoló bizottság jelentése alapján a kérvényezésre kiszabott és megállapított 30 napnak fentartása mellett Rudnay Sándor képviselőt igazolt képviselőnek jelentem ki. Minthogy pedig az osztályok közül a IX. osztályban van a legkevesebb tag, Rudnay Sándor képviselő urat, a IX. osztályba sorozom. Jelentem a t. háznak, hogy Münnich Aurél képviselő ur személyes kérdésben kért szót, a napirend előtti felszólalásra pedig szót kértek és nyertek tőlem Rátkay László, Rákosi Viktor, Pichler Győző, Ugron Gábor és Rakovszky István képviselő urak. Mindenekelőtt Münnich Aurél képviselő urat illeti a szó. Münnich Aurél: T. képviselőház! Tegnap elérkezett végre az a várva várt pillanat, a midőn a t. ellenzék a kormánypárti tagokat és képviselőket le fogja leplezni, a mint az előre be is volt jelentve. Az ellenzék nagy hahotája között Kovács Pál képviselő ur több szabadelvüpárti képviselőt aposztrofálván, bebizonyítani igyekezett, hogy nem voltak őszinték választóikkal szemben és nem informálták őket kellően azon súlyos terhek bekövetkezéséről, a melyekkel a katonai javaslatok járnak. A vasvármegyei képviselőket is aposztrofálta, mint a kik a kétévi szolgálatidő behozatalát hirdették, a mi pedig nem egyéb, mint a mit a véderő- és pénzügyi bizottságok az ő határozati javaslatukba belefoglaltak. De ő tovább ment, és a midőn gr. Andrássy Gyula képviselő úrról beszélt, rátért csekély személyemre is, mondván, hogy választóit teljesen homályban hagyta a felől, hogy a katonai terhek sza,poritása esetén a képviselőházban milyen álláspontot fog elfoglalni. Szószerint ezt mondja (olvassa): » Hasonlóképen járt el a t. előadó ur, Münnich Aurél t. képviselőtársam, (Halljuk! Halljuk ! Mozgás balfelőU a kitől, mint katonai szaktekintélytől azt várta volna az ember, hogy okvetlenül exczellálni fog az ő porondján, a melyen ő oly kMálóan otthonosan érzi magát és hasonlóképen járt el az ő helyettese, Vészi József t. képviselőtársunk is. (Halljuk! Halljuk!)« (Derültség a ssélsöbalóldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Majd nem fognak nevetni!) Erre én voltam bátor közheszólani, hogy: »Tessék felolvasni, hogy mit mondtam. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Semmit sem mondott. Ez a baj!)« És azt mondtam, hogy én majd fel fogom olvasni; mire Kovács Pál igy folytatta (olvassa): »Ugy látszik, a t. előadó ur csakugyan szándékozott valamit mondani programmbeszédében, de én ennek a beszédnek szószerinti — méltóztassék jól figyelni — leközlését a legnagyobb figyelemmel olvastam, mert szerettem volna oly részletre bukkanni, a, mely az ő állásfoglalását némileg dezavuálta volna. De miután nem találtam, ebből azt következtetem, hogy ő szeretett volna nyilatkozni, de azután mégis jónak látta egyáltalán hallgatni erről a kérdésről.« Ez, t. képviselőház, egyszerűen nem igaz! (Mozgás.) Én tegnap nem voltam abban a helyzetben, hogy programmbeszédem kezemnél lett volna, de ma nálam van. Megjegyzem, hogy e programmbeszéd 2000 példányban osztatott ki választóim között és hogy a mióta csak szerencsés vagyok most, ötödizben, az iglói kerületet képviselni, mindenkor kinyomattam és szétosztattam programmbeszédemet választóim között. (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Ezen alkalommal a következőket mondottam (olvassa): »Kétségtelen, hogy rendes kiadásaink évről-évre növekednek; de ez egy haladó államban nem is lehet máskép...« (Egy hang a a szélsőbaloldalon : Hát bevételeink ?) Engedelmet, én eltűröm a támadásokat, de viszont hallgassák meg az én felszólalásomat is. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj.

r Elnök csenget.) (Tovább olvassa): ». .. És habár teljesen magamévá teszem mindazon jelszavakat, a melyek kMált a véderő költségeinek apasztására vonatkoznak, mégis, mérlegelve azon helyzetet, a melyben monarchiánk nagyhatalmi állása folytán (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ohó!) Európa többi államaMal szemben van, sajnos, ki kell jelentenem, (Egy hang a szélsőbaloldalon : Ez az, őrnagy ur!) hogy nézetem szerint a közel jövőben gondolni sem lehet arra, hogy ezek a költségek apasztassanak. (Egy hang a a szélsőbaloldalon: De nem hogy növesztessenek ! Zaj jobbfelbí. Elnök csenget) Hiszen t. polgártársaim épen olyan jól tudják, mint én, hogy véderőnknek lépést kell tartania kiképeztetésében és szervezetében a többi államokkal, hogy monarchiánk még koránt sem költ véderejére