Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-215
204 215. országos ülés 1903 mert akkor valószínűleg nem az az eredménye lett volna a választásnak, mint a milyen bekövetkezett, hanem egészen másként folyt volna le a választás. Gabányi Miklős: Arról az udvari bálon beszélt, nem a választókhoz! Kovács Pál: Szólott a kisbirtokosok földadója leszállításának szükségességéről és arról, hogy a katonaság aratás idején lehetőleg hazabocsáttassék. Boncza Miklós: Jó gondolat! Kovács Pál: Jó gondolat, igen, és engedjék meg, hogy ehhez hozzáfűzzem azt a konzekvencziát is, hogyha nekem egy jó gondolatom támad, akkor azt meg is akarom valósítani . . . Rakovszky István: ügy van ! Ugy van! Kovács Pá! ... és miután a t, túloldal többségének meg van ezen jó gondolata és mégis azt látjuk, hogy ezen jó gondolatot még sem valósítja meg, tehát ezen jó gondolat nem jár őszinteséggel együtt. (Zaj a jobboldalon.) Kubik Béla: Hiszen nem sürgeti önök közül senki a kétéves katonai szolgálatot! Kovács Pál: Igen t, képviselőtársamnak erre vonatkozólag mégis van egy kibúvója és azt mondja, hogy ő megvalósítaná ezeket, hogy ha ő Reichskriegsminister volna. Hát csak a Reichskrieg8ministernek van joga megvalósítani ezen ígéreteket ? Nessi Pál: Reichskriegsminister ? Olyan nincs is! Kovács Pál: A mint hogy ilyeneket a t. függetlenségi párt részéről igen sokat hangoztattak és ezáltal t. képvisesőtársam nekik ad igazat, mikor azt mondja, hogy ezen javaslatok nem is a többség akaratát képezik, hanem, hogy ezek felülről jöttek volna. . . Nessi Pál: Ugy is van! Kovács Pál . . . mert csak akkor tudná megvalósítani, ha Reichskriegsminister volna, Münnich Aurél előadó: G-emeinsamer Kriegsminister! Thaly Kálmán: Az osztrákoknál mindig Reichskriegsminister! A hMatalos blankettáikon is ugy van, hogy »K. u. K. Reichskriegsminister.* Kovács Pál: Ne handa-bandázzunk a jelszavakkal, (Felkiáltások jobbfelöl: Ne bizony!) hanem, ha tényleg átérezzük azon jó gondolatokat, akkor igyekeznünk is kell azon, hogy azokat meg is valósitsuk, és ha a t. túloldal elfogadja ezen jó gondolatokat, akkor szíveskedjék azokat meg is valósítani. Az ellenzéknek minduntalan szemére hányják, hogy egyáltalában semmiféle jóravaló, hasznavehető gondolatot nem ad és mégis azt látjuk, (Halljuk! Halljuk!) hogy ime, tőle sajátítják ki a legjobb gondolatokat; többek között azt hiszem, hogy ez sem a t. túloldalnak a találmánya, mert ő bennük ilyen merész gondolatok nem szoktak feltámadni, — hogy a katonai terheket önszántukból szállitfebruár 27-én, pénteken, sák le, hanem, mert az ellenzék a választási harczba belevitte ezen jelszavakat és ezen kívánalmakat a választók előtt kifejezték, azért, hogy konkurrálhassanak némileg velük, csak azért fogadták el ezen jó gondolatokat, de ha én egy jó gondolatot elfogadok és magámévá teszek, akkor azt teljesítenem is szükséges és mMel a többségnek kötelessége, hogy megvalósítsa mindazokat, a miket jónak tart, akkor ne vessen az ellenzékre, hogy az ellenzék gátolja, vagy az ellenzék nem szolgáltat alkalmat arra a megvalósításra, hanem, a mikor az ilyen jó gondolatoktól át van hatva, legyen áthatva az őszinte érzéstől annak megvalósítására is. (Élénk helyeslés balfelöl.) Nagyon sok egyéb programmbeszédet is átnéztem és egynéhánynak dicséretéül akarom némileg felhozni azt, hogy a választók előtt ugyanazt mondották, mint a mit itt a házban voltak szívesek elmondani. Ezek egyike gróf Tisza István képviselőtársam. 0 az ugrai választó-kerületben 1901. szeptember 15-én egészen hasonló tartalmú beszédet mondott, hasonló alapoD, hasonló szellemben, a milyenben itt volt szerencsénk őt hallani. Thaly Kálmán: Maczedónia függetlenségéről is beszélt? Kovács Pál: Sajnos, hogy ujjainkon számlálhatjuk meg azokat, a kik hasonlóképen cselekedtek, mert — a mint már előbb emiitettem — ha ez valamennyi választó-kerületben megtörtónt volna, akkor talán, olyan kMáló egyénektől eltekintve, mint a milyennek gróf Tisza Istvánt tekintik Magyarországon, másoknak nem sikerült volna ilyen programmbeszéd alapján magukat megválasztatniok. De másrészt konstatálom, hogy pl. gróf Andrássy Gyula képviselőtársunk választói előtt, daczára azon nagyszabású beszédnek, a melylyel ezen javaslatokat támogatta, egy szóval sem találta érdemesnek a politikának ezen részére kitérni. Választóit teljesen homályban hagyta a felől, hogy a katonai terhek szaporítása esetén a képviselőházban milyen álláspontot fog elfoglalni. Hasonlóképen járt el a t. előadó ur, Münnich Aurél t. kéjjviselőtársunk, (Halljak! Halljuk! Mozgás balfelöl.) a kitől, mint katonai szaktekintélytől azt várta volna az ember, hogy okvetlenül exczellálni fog az ő porondján, a melyen ő oly kMálóan otthonosnak érzi magát. És hasonlóképen járt el az ő t. helyettese, Vészi József t. képviselőtársunk is. {Halljuk! Halljuk!) Münnich Aurél előadó: Tessék felolvasni, hogy mit mondtam! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Semmit sem mondott! Ez a baj!) Majd fel fogom én olvasni! Kubik Béla: Nem kötött az orrára a Reichskriegsminister semmit sem! Münnich Aurél előadó: Roszszul van informálva !