Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-215

2í5. országos ülés 1903 február 27-én, pénteken. 205 Kovács Pál: Ugy látszik, a t. előadó ur csakugyan szándékozott valamit mondani a programnibeszédben, de én beszédének szószerinti leközlését a legnagyobb figyelemmel olvastam, mert szerettem volna olyan részletre bukkani, mely az ő állásfoglalását némileg dezavuálta volna. De miután nem találtam, ebből azt következtetem, hogy ő szeretett volna nyilatkozni, de azután utóbb mégis jónak látta egyáltalában hallgatni erről a kérdésről. (Mozgás jobbfelöl.) Münnich Aurél előadó : Halljuk tovább ! Nagyon gyönge következtetés! Kovács Pál: A katonai kapaczitások nyilatkozatai között nem hallgathatom el Weisz Berthold képviselőtársamét sem. Kubik Béla: Mennyiben kapaczitás? Kovács Pál: Mint a katonaság egyik Kiszállítójának czégtársa. Azt hihette az ember, hogy szintén gonddal fog őrködni a felett, hogy választői tájékozva legyenek a katonai javaslatok tekintetében, mert hiszen tudvalevőleg akkoriban még igen fontos érdekei fűződtek a katonai ügyek fejlesztéséhez, mert tudvalevőleg annak arányában fognak az ipari termékek nagyobb mértékben felhasználtatni. O is azonban, t, képviselőház, jónak látta mélységesen hallgatni az összes katonai ügyekről. Hasonlóképen hallgatott mélységesen a katonai terhek felemelésének bekövetkezéséről Hieronymi Károly t. képviselőtársunk ; pedig ő oly nagyszabású beszédet mondott most a javaslatok érdekében, a mely méltán azt a feltevést tette volna jogosulttá, hogy ő választói előtt valószínűleg szintén nyilatkozhatott hasonló értelemben. Pedig ő is jónak látta elhallgatni a véleményét. Beszédének egy része azonban, mely némileg összefüggésben van a katonai javaslatokkal, ha azt szintén a logika szerint magyarázzuk, olyan, hogy épen az ellenkező eredményre kellett volna, hogy vezesse elhatározásában, mint a mely elhatározásra jutott akkor, a mikor a javaslatokat támogatta. Ezen része a programmbeszédnek a következőleg szól (olvassa): »Az 1867-ik évi közjogi alap mindinkább megerősödött. Olyanok az európai konstellácziók, hogy itt e helyen egymagunkban csak saját erőnkre támaszkodva állami létünket biztosítottnak nem tekinthetjük, míg az Ausztriával való kapcsolat erős támaszt nyújt nekünk a nélkül, hogy fejlődésünket megakasztaná; politikai és kulturális missziónk teljesítésének, nemzetünk megerősödésének gátakat nem emel. Ez a felfogás mind szélesebb körökben nyer tért és hódit. Nem is az Ausztriával való politikai kapcsolat az, mely ma támadásoknak van kitéve, hanem az a gazdasági kapcsolat, melyben Ausztriával élünk. A jövő országgyűlés ezeknél fogva előreláthatólag nem is fog közjogi természetű kérdésekkel foglalkozni; feladata a közigazgatás javítása és az ország anyagi viszonyaira vonatkozó kérdéseknek megoldása lesz.« Itt is a logika homlokegyenest ellenkezik a tettekkel, mert mikor anyagi érdekekről beszél egy képviselőjelölt és itt a házban azután, mint képviselő a terheket olyan mértékben fokozza, a melyek elviselhetetlenek, ez tökéletesen ellentétes eljárás. De, t. ház, van még egy igen megfontolandó része ennek a beszédnek és ez az a kijelentés, a mely abban csúcsosodik ki, hogy az 1867-ik évi közjogi alap mindinkább megerősödött. Néhány nappal a bekövetkezett választások előtt adta elő ezen véleményét Hieronymi képviselőtársunk és az október 2-án megejtett általános választások alkalmával ezen kijelentése meglehetős csorbát szenvedett, mert azt tapasztaltuk, hogy a 48-as alapon álló párt megerősödve került ki e választási küzdelemből, és igy dezauválva van azon nézete, a melyet ő e gondolatmenethez fűzött, és a melyet ezzel akart igazolni. Én azt hiszem, hogy ezt másképen nem is lehet magyarázni, mint csakis abból az alapkövetkeztetésből, hogy a 48-as párt jelöltjei megmondták őszintén a népnek, hogy a katonai terheket ők semmi áron sem fogják emelni, és a hol a nép ezt hallotta, utánuk indult, és ezáltal jutottak ők nagyobb számban a képviselőházba. Én ebből azt akarom bizonyítani, hogy, ha a legközelebbi képviselőválasztások bekövetkeznek, és a 67-es alapon álló többség ilyen javaslatokkal jön az ország színe elé és ezeket az országra ráerőszakolja, akkor a következmény csak az lehet, hogy azok a pártok, a melyek hasonló terheket nem tartanak elviselhetőnek, megerősödve fognak a harczból kikerülni. Ezzel Hieronymi t. képviselőtársam azon véleménye, hogy a 67-ik évi közjogi alap mindinkább megerősödik, dugába dől, mert a t. többség önmaga alatt vágja a fát és azon alap alatt, a melyen áll. Igen meggondolandó dolgok ezek, t. túloldal, mert ez nem egyedül önöket érinti, hanem minket is, mert mi is a 67-es alapon állunk, és ha ezen alaj) nem erősödik, hanem gyengül , . . Förster Ottó: Adja Isten! (Derültség.) Kovács Pál: . . . akkor a többségnek egy alapgondolata és alapfeltétele fog megingattatni. Most rátérek arra az egyetlen volt nemzetipárti képviselőtársunkra, a ki némileg nyilatkozott a katonai terhek tekintetében, és ez Szentiványi Árpád t. képviselőtársunk. Hallottuk itt a képviselőházban az ő nyilatkozatát, melylyel a volt nemzeti pártnak a szabadelvű párttal történt tökéletes egybeforradását igazolta, azon feltételezés mellett, hogy ezen összeforradás felmondásos határidőhöz van kötve, t. i. csak egy évre szól, mert csak egy évre adják még meg azt a bizalmat, a mely ezen összeforradásra szükséges. A programmbeszédében foglalt ezen passzus igazolja ezen nyilatkozatot, mert ott szól arról, hogy az ifjúság katonai nevelése terén nagy haladásokat tettünk, a melyek onnan származtak, hogy a nemzeti pártnak