Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-215

215. országos ülés 1903 február 27-én, pénteken. 197 egyeseknek ideálja már, hanem a nemzetek jobbjainak, a nemzetek többségének kívánsága, akkor igazán nem tudom, minek tulajdonítsam, hogy mi nem tudunk zöldágra vergődni, hogy mi ilyen javaslatokat vagyunk kénytelenek tárgyalni. Ezt csakis egj másik mozgalomhoz hasonlíthatom, ahhoz t. i., a mely különböző társadalmi osztályok által indíttatott a párbajmánia ellen. Én felhívást kaptam egyik vezető államférfiunktól, — a t. ház többi tagjai is kaptak ily felhívást, — én azt a felhívást komolynak akartam hinni, de most mégis kénytelen vagyok kételkedni annak komolyságában, most, a mikor látom, hogy az illető és azok, kik az ő politikai párthívei, mégis támogatják ezeket a javaslatokat. A felhívás az volt, hogy lépjek be az u. n. békeligába. Vagy őszinte volt az illető részéről ez a felhívás, vagy nem volt az. Miután én kételkedtem annak őszinteségében, nem léptem be a békeligába. Ez a kételkedésem azonban jogosultnak bizonyult az idők folyamán, s most látom, hogy nagyon helyesen cselekedtem, mikor nem léptem be, mert különben épen ugy komprommitálva volnék, mint a hogy komprommitálva vannak azok, a kik benne vannak és most mégis r meg akarják szavazni ezeket a javaslatokat. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ez az egyik szempont, a melylyel [meg akarták indokolni ezen javaslatok helyességét. A másik szempont, a melylyel megindokolták, az, hogy az 1889 : VI. törvényczikkben foglalt szervezetek az idők folyamán bekövetkezett fejlődés mellett a jelenlegi ujonczlétszámmal nem tarthatók fenn, nem tökéletesithetők ugy, a mint az kívánatos. Hát méltóztassanak megengedni, hogy itt egy ellenmondásra rámutassak, a melyet a t. előadó ur és a t. honvédelmi miniszter ur előadásában konstatáltam. (Halljuk!) A t. előadó ur azt mondotta, hogy ezen szervezeteknek kiegészítésére azon 21.900 főnyi ujonczlétszám-felemelésből már most körülbelül 13.000 igényeltetik. A honvédelmi miniszter ur azonban ettől eltérőleg . . . Münnich Aurél előadó: Ugyanazt mondta! Kovács Pál: . . . azt mondta, hogy csak 11.000 és néhány száz igényeltetik. Látjuk tehát, hogy a számitások nem egyeznek. (Mozgás halfelöl.) A t. előadó ur továbbá azt mondja, hogy a honvédség részére számított 3000-nyi pluszból körülbelül 1180 esik ezen jelenlegi önálló szervezeteknek kiegészítéséi-e. De, t. ház, ha ezen javaslatok csak egy évre kontempláltatnak, akkor tisztelettel kérdezem, hogy miért kell nekünk az ujonczjutalékot 21.900-zal felemelnünk, a mikor a t. honvédelmi miniszter ur szerint csak 11.000 és néhány száz, a t. előadó ur szerint pedig 13.000-re van szükségünk, az utóbbi szerint tehát 8900-at tesz ki a többlet? Münnich Aurél előadó: Hát a taraczkok ? Kovács Pál: Arra is rátérek, t. előadó ur. (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) A taraczkütegek még a messze távolnak éji homályában leledzenek. Azok egy év leforgása alatt nem fognak létesülni. Münnich Aurél előadó: Dehogy nem! (Mozgás a bal- és a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Szatmári Mór: Hiszen még nincsenek meg a taraczkok! Münnich Aurél előadó: Megvannak! (Mozgás. Elnök csenget.) Kovács Pál: T. ház! Az előadó ur azt mondotta, hogy a taraczkütegeknek lesz szüksége ezen 9000-nyi többletre. Hát ez sem áll, mert hiszen saját előadása szerint is a taraczkütegekre csak 6000 lesz szükséges, tehát még mindig marad 3000, a mit, azt hiszem, nem lehet csak ugy egyszerűen elhanyagolni. Münnich Aurél előadó : A rendkívüli szabadságoltatásokat is emiitettem! Kovács Pál: A rendkívüli szabadságoltatások a mostani 13.000 főnyi felemelésben már benfoglaltatnak. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Münnich Aurél előadó: Nem! Kovács Pál: Ezen szabadságoltatások a mostani körülmények között is megtörténtek. Münnich Aurél előadó : Nem! Kovács Pál; De igen! (Mozgás és derültség a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Leszkay Gyula: Az előadó ur rendetlenkedik ! (Derültség.) Kovács Pál: Áttérek most, t. ház, a javaslatoknak pénzügyi oldalára. (Halljuk! Halljuk! hal felöl.) Itt szintén néhány meglehetősen felületes kijelentéssel találkozunk, mint rendesen az ilyen óriási anyagi áldozatokkal járó törvényjavaslatoknál. Ugyanezt láttuk már az egyházpolitikai törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával is, mert a midőn Wekerlét megkérdezték, hogy hát tulajdonképen mibe fognak azok a reformok kerülni, ő azt mondotta, hogy potom 292.000 frtba fog az egész évenkint kerülni, és ma már néhány millióval szerepelnek ezen kiadások az állami költségvetésben. (Ugy van! Ugy van! bal felöl.) így vagyunk ezen javaslatokkal is. A t. miniszter ur akkor, a midőn végre sarokba szoríttatott, mert előbb nem is tartotta szükségesnek nyilatkozni, hogy hát tulaj donképen mennyibe is fognak ezek a javaslatok kerülni, csak ugy hozzávetőleg mondta, hogy ugy 20 millióba. Ez így nagyon szép kerekszám. Azonban az én véleményem szerint ezen alul semmiesetre sem lesz, hanem ezen felül, még pedig okulva a multakon, azt hiszem, jóval ezen felül fog lenni. És ebből a 20 millióból a quóta szerint Magyarországra esni fog 7 millió. Mikor a t. kormány ezekkel a javaslatokkal idejött, akkor már évek hosszú során át előkészített olyan törvényjavaslatokkai tisztában volt, a melyek az országnak szintén óriási megterhel tetését fogják képezni. Ilyen a már benyújtott, a tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat, a mely akkor, mikor először