Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-215
198 215. országos ülés 1903 február 27-én, pénteken. szőnyegre került, kerekszámban 16 millióval jeleztetett, de most már, hogy benyujtatott és a közelebbi számitások megtörténtek, kisült, hogy 17,800.000 K-t tesznek ki, és hogy ha az a sok mindenféle igény, a mely a rengeteg sok kérkérvényben a különböző tisztviselők részéről jogosult érdekeik kiegyenlitésekép ide beterjesztetett a házhoz és a pénzügyi bizottság minden egyes tagjának már birtokában van, ha ez mind figyelembe vétetik, akkor, azt hiszem, itt is potom 20 millió koronáról lesz szó, sőt talán többről is. Ugyanakkor szintén több év óta elodázott oly törvényjavaslatot készített elő a kormány, — a mely szintén megterheltetést jelent és ez a czMillistáról szóló törvényjavaslat. Kérdezem, hogy időszerű volt-e ilyen terhes javaslatokkal a ház elé állani, ugyanabban az időben, a mikor oly óriási megterheltetést magukkal hozó egyéb törvényjavaslatok is szőnyegre kerülnek, amelyek szintén elodázhatlanok. A tisztviselők fizetésrendezése 20 millió koronába kerül, a czMillista két millió koronába, ez már 22 millió korona. Most ehhez még hozzá jő ez a csekély összegnek jelzett 7 milliónyi katonai követelés, akkor ez már 29 millió korona uj kiadást jelent. Hallottuk a pénzügyminiszter urnak az expozéját, a mely teljes őszinteséggel bevallotta, hogy vége van azon feleslegeknek, letűnt azon feleslegeknek korszaka, a melyek eddigelé a mi zárszámadásaink szerint mutatkoztak, és gondolkoznia kell a kormánynak a felől, hogy a kiadásokat restringálja, másrészt pedig lehetőleg fokozza a bevételeket, mert másként nem lehet gazdálkodni. Ha e mellett tisztában vagyunk azzal, hogy a nép annyira el van szegényedve, hogy az adókat egyáltalában nem lehet szaporítani, de nem is szabad, mert különben a nemzetet öljük meg, akkor ilyen óriási kiadásokkal egyáltalában nem szabad a nemzet szine elé jönni. '(Igás! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) De még inkább indokolja ezen rendkívüli aggodalmainkat azon jelentés, a melyet a jjénzügyi bizottság a költségvetés tárgyalása alkalmából a ház elé terjesztett. (Halljuk! Halljuk! halról.) Ebben a következők foglaltatnak (olvassa): »Bezárult megettünk a nagyobbszerü bevételi feleslegeknek és pénztári készletek korszaka. Vájjon várható-e a jelen helyzetben a jövedelmek némi fokozása ?« Erre is, azt hiszem, mindenki őszintén csak nemmel felelhet. »Ha állami jövedelmeink főcsoportjait egyenkint vizsgáljuk, alig akadunk olyanra, mellnél a teljesítőképességnek fokozása a közel jövőben várható volna. Viszont tetemes uj kiadási többletek jelentkeznek, az udvartartási költségek emelése, az állami és államvasuti tisztviselők fizetésének rendezése« — a melyet az előbb nem is emiitettem — »és a tervezett beruházási kölcsön kamatterhe.« Ezt sem emiitettem. »Ezek nem csupán csak egyszer, avagy kMételesen előforduló, hanem állandó kiadások, melyek közül egynémelyik még emelkedni is fog,« »Ne engedjük elvetni a csiráját oly uj kiadásoknak, a melyek később állandóan és jelentékenyebb összegekkel terhelnék a költségvetést. így a tisztviselői fizetések szabályozása nem mint eredetileg számították, 16 milliónyi, hanem 17,800.000 korona uj kiadást fog okozni, a melyhez hozzájárul még az államvasuti tisztviselők fizetésének felemelésére felvett 1,800.000 korona.« »Komoly intézkedések szükségesek a végből, hogy a további személyzetszaporitásoknak eleje vétessék, és hogy az esetleg még fokozódó hMatalos teendők a jelenlegi személyzetnek czélszerübb felhasználásával végeztessenek. A létszám leszállittassék oly utón, hogy a nem föltétlenül szükséges állások üresedésük esetén többé be ne töltessenek, vagy pedig a jelenleg alkalmazott tisztviselők más munkakört nyerjenek.* Itt konstatálom, t. ház, hogy Rakovszky István t. képviselőtársamnak a pénzügyi bizottságban beterjesztett javaslata a pénzügyi bizottságnak a költségvetésről mondott Ítéletével tökéletesen megegyezik. Kíváncsi vagyok, hogy a pénzügyi bizottság ugyanígy fog-e vélekedni akkor, a mikor a tisztviselők fizetésrendezése ügyében fogja jelentésót megszerkeszteni. »Nem hagyhatjuk figyelmen kMül a törvényhatóságok és városok pénzügyi viszonyait sem és az erről szóló törvénynek sürgős voltát.« » Egyebekben ugy az államvasutaknál, mint a postánál és távirdánál, nemkülönben a fogyasztási és italadóknál is a kiadásoknak tetemes emelkedése mutatkozik, a melynek öszszege, természetesen, a várt többjövedelem-többletből levonandó. Ha ezt a levonást megteszszük, akkor a tartalékok aránylag csekély összegre redukálódnak.* »Az állami üzemek sorában a magyar kir. államvasutak 2.256 millió koronára menő nemzeti vagyont képviseltek ; az 1901-diki zárszámadások szerint tényleg jövedelmeztek bruttó 715,465.000 koronát, mig a kiadások 138,290.000 koronára rúgtak, a tiszta jövedelem tehát 77,175.000 korona,« tehát alig három perczent. »A helyi érdekű vasutak segélyezése czimén a törvény azt rendeli, hogy évenként 600.000 koronánál nagyobb összeggel az állami költségvetés meg nem terhelhető. Tényleg az előirányzatba a helyi érdekű vasutak segélye czimén 1,300.000 korona állíttatott be, mely öszszegből 755.303 korona már az évek hosszú sorára le van kötve. Az állami vasgyárakban 1901. évben 102,483.000 korona tőke volt befektetve. Az üzleti bevétel 32,560.000 korona volt, a kiadás 33,319.000 korona volt. Ennélfogva 758.525 korona mint hiány mutatkozik. E hiány megállapításánál nincsenek számbavéve a tőke kamatoztatása, a leírások némely, a tárcza-