Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-215
194 215. országos ülés 1903 február 27-én, pénteken. miniszter ur az ujonczjutalék megállapításánál és kiszámításánál közzétett, mit látunk belőle? Egy nagy sérelmet és jogtalanságot a magyar nemzet iránt. (Ugy van! XJgyvan! a szélsöbaloldalon.) Midőn a népesedés arányát állapítja meg, a magyar statisztika szerint a II. czimben, a «Távollevők«-hen a következőket olvasom : »A császári és királyi hadsereg. I. Ausztriában összeirt magyar honos katonák: 18.978, Bosznia és Herczegovinában összeirt magyar honos katonák : 13.607. Adakáléban és a hadi hajókon stb., számba vett magyar honos katonák száma427«. Ez összesen 33.012 katonát tesz ki. Mig ellenben, ha nézzük az osztrák kimutatásban a magyar korona országaiban távollevők katonai számát, a következőket látjuk: A magyar korona országaiban távollevő osztrák honos katonák száma : 6876, Boszniában és Herczegovinában a birodalmi tanácsban képviselt országokban honossággal bíró katonák száma 5997, Adakáléban s a hadihajókban stb. 2028 ; ez összesen kitesz 14.891 katonát. Ha az összehasonlítást megteszszük, azt látjuk, hogy mig Magyarországból, a magyar ezredekből, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) 34 ezer van távol, ugyanakkor az osztrák ezredekből 14 ezer; ez tehát majdnem 20.000-nyi többlet Magyarország rovására. És ha Boszniát közös tartománynak tartják, akkor miért van nekünk Boszniában 13.000 katonánk, holott Ausztriának csak három hiján hatezer ? A pénzbeli veszteség is, a melyet ezen a réven hazánk szenved, és a melylyel az osztrák ipar zsebeit tömjük, óriási. Nem csekély az az öszszeg sem, a mit szegény anyák megtakarított filléreikből küldenek fiaiknak, ezzel is tömve a németek zsebeit. (Igaz! Ugy van! a bal- és a sz elsöba loldalon.) A szükséges magyar tiszteknek elhelyezése Magyarországon magyar szempontból is követelendő azért is, hogy a közös hadsereg tisztjei és Magyarország lakosai között a jó viszony fentartassék ; de szükséges az alkotmány szempontjából is, hogy a polgárság oly inzultusoknak, oly sérelmeknek ki ne tétessék, mint a hogy az legutóbb Komáromban történt. (Halljuk ! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ott tisztán német tisztek egy házigazdának abbeli felszólalására, hogy ne lármázzanak ós tiszteljék csendben háziuri jogait, nekimentek karddal és a következő szavakkal bántották, vagdalták: Nessi Pál: Tessék meghallgatni! Eitner Zsigmond: »Kuss! Mars be, te disznó czMil bagázs, magyar kutya!« (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Ez a közös hadsereg! A mi hadseregünk ! Gyalázat! (Zuj a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: Ezt ki ezáfolja meg? Nessi Pál: Ezt pártolják, szégyen, gyalázat! Eitner Zsigmond: Ebben a két szóban csúcsosodik ki a hadsereg szelleme, kell tehát, hogy a törvényhozás független gondolkozású képviselői minden törekvésüket arra irányozzák, hogy az ország lakosai az ilyen merényletektől meneküljenek. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azért magyar tiszteket kell behozni Magyarországba. Nessi Pál: Ki kell dobni, valamennyi osztrák itt van! Eitner Zsigmond: Évenkint 160 millió koronát zsarol ki a hadügyi kormány a nemzet zsebéből, és még csak azt sem tudjuk kMinni tőlük, hogy ez az összeg itt Magyarországon költessék el. Pirulnunk kell gyatraságunk felett, ha ezt tovább tűrjük. Kérnek, követelnek tőlünk évek hosszú során át ágyukra, taraczkokra és más hadi gépekre 40 millió koronát és mindezt az osztrák gyárak vágják zsebre. És még gúnyt űznek belőlünk, magyar nemzetünkből, magyar érzelmeinkből. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy a katonai szellem mennyire gúnyt üz legszentebb nemzeti érzelmeinkből, arról köteleket lehetne összeírni. És engedjék meg, hogy ezt csak egy példával illusztráljam az ezer meg ezer közül. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Hogy ebben a közjogi keretben menynyire érvényesülhet magyarságunk, azt a következő tény bizonyítja. (Halljuk! Halljuk!) a szélsöbaloldalon.) A szabadkai 86-ik gyalogezred egy zászlóalja Boszniában. Banjalukában állomásozott akkor, a mikor Kossuth Lajos meghalt. Egy szabadkai magyar fiúnak, Kormányos Simon őrmesternek, járt a »Budapesti Hirlap«. Gyűjtést indított Kossuth Lajos szobrára. A magyar bakák maguk közt 18 forintot gyűjtöttek össze, és az összeget be akarták küldeni a » Budapesti Hirlap«-nak. Ezt valahogy megtudta a parancsnokság, a pénzt azonnal lefoglalta, elkobozta és az adakozókat nyomban vizsgálati fogságba helyezték, ügyük a Brigadsgericht elé került, mely azonban a Praxis Criminalban nem talált szakaszt az elitélésre, visszatette tehát az ügyet a zászlóaljparancsnoksághoz azzal, hogy büntesse meg őket saját hatáskörében. Ez meg is történt, és a Kossuth-szoborra adakozó mindegyik magyar baka 21 napi szigorított fogságra Ítéltetett. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Gyalázat, ez nem hadsereg! Pap Zoltán: És még azt akarják, hogy engedjünk ! (Nagy zaj) Eitner Zsigmond: Megtámadják sok dicsőséget szerzett nemzeti lobogónkat, hogy helyette fekete-sárga kétfejű sasos zászló alatt öljék ki fiainkból a hazafias érzelmeket. Hogyne gyűlölné a magyar nép ezt a fekete sárga zászlót, mikor abból látta, hogy nemzeti ügyünk leigázódott, hogy ur lett a német, hiszen ennek a zászlónak lobogása mellett vitték legjobbjainkat a magyar Golgothára, ez a lobogó jelezte Olmütz, Josefstadt, Spielberg és Kuffstein fokán a magyarok legjobbjainak tömlöczét. És miért akarják mégis, hogy a magyar nép megsüvegelje ezt a zászlót?
