Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-214

224. országos ülés 1903 február 26-án, csütörtökön. 171 élő példa. (Ellenmondás a jobb- és a baloldalon.) Bartha Ferencz: A kocsikról húzták le a választókat, azt mondd el! Gabányi Miklós: Most kerül sorra. Utolértük egy helyütt a kormánypártiakat. Az ut egyik oldalán ugy&nis kőszikla van, a másikon patak, ugy, hogy a kocsik csak egyenkint mehettek át, Ott fennakadt az egész kormánypárti tábor. Mikor odaértünk, mi is megálltunk. Várakoztak a mi hMeink. Ekkor odajött Horváth főszolgabíró és Markovics szolgabíró, és látom, hogy a szekereinkről leszedik az embereket. — Mit akar? — kérdem. — Ezek reánk akarnak szavazni, — felelik. — Akkor nem jöttek volna velünk, — mondtam én. — Már pedig a szekeres fuvarosok a mieink, — felelték. — Nekünk szerződésünk van velük. Négyet el is vettek. így történt, hogy erőszakkal szedték el a szekereinket. Mit tehettem volna ?! A katonaság inkább mellettük tartott, mert hiszen a főszolgabíró parancsolt. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) A főszolgabirák, Szőllőssy és Horváth Endre, továbbá Markovics szolgabíró működtek ott. Husz-harmincz kocsMal voltunk, legalább tizet elvettek és ott volt a katonaság is. Thaly Kálmán: A választókat vitték, nem a kocsikat! Gabányi Miklós: Vitték a kocsikat a választókkal együtt. Lehoztak Nagyváradról húsz román diákot, a kik folyton izgatták a népet, és Romániát éltették. Sürgönyt küldtem a miniszterelnök úrhoz, mint belügyminiszterhez, és elmondtam, hogy micsoda kravált csináltak ezek. Azt hiszem, a sürgönyre nem történt semmi sem, mert másnap ugyan olyan erőszakoskodás és korteskedés folyt, mint azelőtt. Ebből látszik, a mint már több képviselőtársam mondotta is, hogy a főszolgabirák a belügyminiszter rendeletére fütyülnek. (Derültség a bal- és a szélsöbaloldálon.) Nessi Pál: Biharban nem is parancsol Széll Kálmán! Rakovszky István: Ezt nem hiszi el! Pap Zoltán : Csak egyszer látná a miniszterelnök, hogy mit csinálnak. Gabányi Miklós: Mi voltunk többségben egész nap; de a mikor besötétedett, ügyes embert küldtem ki, hogy nézze meg az egész tábort. Nem volt ott 100—160 embernél több. Ebből szavazhatott 70—80. Szőllőssy és Horváth főszolgabirák elmentek 6 — 6 csendőrrel, azokat, a kik leszavaztak, megint behozták, ugy hogy mondják, van olyan ember, a ki kilenczszer szavazott. (Ellenmondás a jobboldalon és felkiáltások: Ez lehetetlenség!) Azt mondják, Kecskeméthy Ferencz: A szabadelvüséget védelmezni kell! Trubinyi János: Bebizonyult Stomfán, hogy lehetséges! Gabányi Miklós: Még csak annyit mondok, hogy erőszakosságok történtek s azzal a néppel akartak szavaztatni, mely annyira le van rongyolódva, hogy soha ilyen szegény népet nem láttam. Ennyit akartam elmondani. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Rátkay László jegyző: Molnár Ákos! Molnár Ákos : T. ház! Én azt hiszem, nagyon is szükség volt előttem szóló t. képviselőtársamnak erre a kedves humorára, hogy azon szomorú tény előadásával, melynek a magyarcsékei választásnál én is szemtanuja voltam, ilyen tréfás hangulatba tudja hozni a t. házat. A magyar-csékei választásról csak röviden akarok nyilatkozni. Annál én mint bizalmi férfiú vettem részt, s egyrészt a választási elnök igazolására kötelességem tapasztalataimat előadni, másrészt pártunk folytonos kisebbítése és a választásoknál mindig tapasztalt óriási presszió ellenében kell tiltakozó szavamat felemelnem ezen választás alkalmából! A választási elnök Bihar vármegyében a központi választmány által már ugy lett megválasztva, hogy ő alkalmas eszköz legyen a többi közigazgatási tisztviselők kezében, — mint a ki nem fog nyílt visszaéléseket csinálni, hanem mint jámbor ember beül a választási elnöki székbe és minduntalan mossa kezeit mindazért, a mi kunt történik. Én kunt lévő képviselőtársaimtól, kik a rend fentartásában buzgólkodtak, — a katonaságtól hallottam, hogy ők is nagyon hálásak azért, hogy képviselőtársaim az óriási zavarok közepette a rendet igyekeztek mindig fentartani — lépten-nyomon, perczről-perczre panaszokat kellett hallanom és a választási elnök elé terjesztenem, a mely panaszok alkalmasak voltak arra, hogy bent tárgyalás és megbeszélés tárgyát képezzék és a választási elnök határozatát provokálják, a helyszínre való kiszállást vonják maguk után. Mindezek reám azt a benyomást tették, a mint hogy mást következtetni nem is lehetett, hogy mindezek a szavazás húzására irányulnak; déli 12 óráig, daczára minden erőfeszítésnek, daczára annak, hogy ugy én, mint a túloldalon ülő Telegdi József képviselőtársam, mindent elkövettünk, hogy a választás gyorsan és zavartalanul folyjék le, 100—150 szavazatnál többet produkálni nem tudtunk, mert egy láthatatlan kéz, egy láthatatlan szellem megkötötte kezünket. (Egy hang a szélsöbaloldálon : Sötétben akartait választani !) Én több választásnál vettem már részt, Biharban is az utóbbi időben két választásnál asszisztáltam mint bizalmi férfiú s mindig azt tapasztaltam, hogy igazán csak a véletlen dolga, ha egy választás nálunk Biharban — mint pl. a margittai és legutóbb a szalontai választás — 22*