Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-214

172 214-. országos ülés 1903 február 26-án, csütörtökön. szép rendben és erőszakosságok, legalább nagyobb erőszakosságok nélkül folyik le. Abban igazán csak a véletlen játszik közre, hogy a választási elnök erélyes ember-e, felfogja és teljesiti-e azt a kötelességét, a melyet a törvény eló'ir. De az a szellem, az az uj rendszer, az uj érában kiadott jelszó, az a jog, törvény és igazság, nem hatotta át Biharban — de talán az ország egy részében sem — a közigazgatási tisztviselőket, hanem ők önhatalmúlag, nem ezen jelszók alatt indulnak a pártküzdelmekbe, saját egyéni fölfogásuk szerint, a »régi nóta« után indulnak el, a hol a melódia változik ugyan, de a sujet mindig ugyanaz marad. Én mindezekből és mindazon panaszokból, a melyeket t. képviselőtársaim felhoztak, azt látom, hogy itt tulajdonképen csak játékot űz a miniszterelnök ur a jelszavakkal, (Igaz! TJgy van! balfelöl.), mert tulajdonképen mindig minden marad a régiben és csak ötletszerüleg történik egy-egy igazságos választás Magyarországon. Kötelességemnek tartom (Halljuk! Halljuk!) a magyar-csékei választásra nézve kijelenteni, hogy a választási elnök jóakaratú, de gyenge ember volt. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Bocsánatot kérek, az igazságnak megfelelően kell, hogy előadjam azt, a mit tapasztaltam bent a választási teremben, és a választási elnöknek meg kell, hogy adjam azt az ő igazát, hogy ő az egyes panaszokat, a melyeket elébe terjesztettünk, rögtön igyekezett orvosolni — de épen ezen orvoslásban, az orvoslás gyakori szükségében láttam a hibát, abban t. i., hogy mintegy megrendelésre jöttek az egyes olyan esetek, a melyek orvosolást igényeltek. Húzták a kormánypárton a választók előkészítését. Abban, azt hiszem, Telegdi József t. képviselőtársam is igazat fog adni nekem, hogy ez olyan lassan ment, előkészítve abszolúte nem volt, holott a közigazgatási tisztviselők, a jelenlevő szolgabirák és jegyzők nagyon igyekeztek asszisztálni a rend fentartása örve alatt és nagyon is igyekeztek a a választást a »czél érdekében« előmozdítani, működésükkel nem azt akarták elérni, hogy a választás gyorsan folyjék le s ép ezzel a ténykedésükkel igazolták be azt, hogy ők mintegy tervszerűen kihúzták ezt a választást az éjjeli órákba, a midőn azután kint a farkas, bent a bárány módjára jártak-keltek a csendőrök által bekerített választók körül, s a passe partout-kkal és rozettákkal, jelvényekkel el lévén látva ők szabadon járhattak-kelhettek is. Pichler Győző: Ebbe mind belement a jóakaratú elnök, ezekbe a komiszkodásokba! Molnár Ákos: A jóakaratú elnököt eléggé apesztrofáltam azáltal, hogy gyengeségében kárhoztatom őt, nem az ő aktM működésében; (Mozgás a szélsöbaloldalon.) bocsánatot kérek t. képviselőtársaim, én a választási elnököt nem akarom fehérre mosdatni, de igenis az ő gyengeségében látom azt a következetességet, a melylyel ő is hozzájárult passzMe ezen választás igazságtalanságához és jogtalanságához. De már most, t. ház . . . (Zaj. Mozgás.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Molnár Ákos: Annak következtében pedig, hogy a választási elnök, daczára ismételt kérésünknek, passe-partout-t egyet, sem adott . . . Sebess Dénes: Ez is a jóakaratra mutat ? Molnár Ákos: . . . csak tiz rendezői karszalagot minden párt részére, de ezek a szabad közlekedésre nem jogositották fel az illetőket, csak a kordonig jöhettek vele, ellenben a közigazgatási tisztviselőknek hMatalból szabad volt keresztül-kasul jönni-menni . . . Trubinyi János: Mindenütt igy van! Molnár Ákos: . . . igen természetes, hogy mi feltétlenül hátrányban voltunk az ő nagyobb jogaikkal szemben, mert mig az ő részükről a közigazgatási tisztviselők szabadon járhattakkelhettek, addig a mi pártunk részéről a választókkal való érintkezés fentartása teljesen lehetetlen volt. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Sebess Dénes: Ez az erőszakoskodás, ez a rosszakarat! Elnök (csenget): Csendet kérek! Molnár Ákos: A választási elnöknek még egy ténykedésére kell rámutatnom . . . (Nagy zaj a .szelsöbaloldahn.) Elnök: Csendet kérek! (Zaj.) Méltóztassanak a szónokot meghallgatni. Molnár Ákos: ... és nagyon sajnálom, ha ebben megint nem fogok találkozni a mellettem ülő kéfMiselőtársam nézetével, de kötelességem kimondani az igazat. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) A választási elnök azon választók szavazatát, a kik csak megközelítőleg is az Adorján nevet ki tudták mondani, —• ezt elismeréssel kell konstatálnom — bevette. (Nagy zaj és nyugtalanság a szélsöbaloldalon.) De, t. képviselőház . . . (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök: Méltóztassanak a szónokot meghallgatni. Molnár Ákos: Bennünket sokszor vádolnak a túloldalról azzal, hogy mi igazságtalanok vagyunk ; én tehát a merő igazságot akarom elmondani és nem hiszem, hogy egy képviselőtársamnak is a túloldalról alkalma lesz most megczáfolni azokat, mert épen ezen igazságokat hangoztatva várom én meg a túloldalról azt, hogy a miket később elmondandó leszek, azokban is nekem meg fogják adni legalább azt az elégtételt, hogy a mi panaszainkat nem fogják légből kapottaknak állítani, hanem az igazságnak megfelelőnek, a jogos elkeseredésből kisugárzónak és a választásból kifolyólag mintegy önvédelemnek fogják nyilvánítani. (Zaj.) A választási elnöknek ténykedését, azt hiszem, minden tekintetben feltálaltam itt a képviselőház előtt. Ilyen választókerületben, a hol román ajkú és az intelligenczia — nem is lehet ezt a szót használni, nagyon sajnos, hogy embertársaimról igy kell nyilatkoznom — a művelt-