Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-213

152 213. országos ülés 1993 elnök urat, legyen kegyes egy kis szünetet elrendelni. Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem! (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyöket elfoglalni. Barabás képviselő' urat kérem, szíveskedjék előadását folytatni. Barabás Béla: T. képviselőház ! Ismeretes a mi álláspontunk, a függetlenségi és 48-as párt álláspontja a hadsereggel szemben. A mi álláspontunk és alapunk az, hogy kMánjuk és követeljük az önálló és független magyar hadsereget. (Ugy van! a szélsöhaloldálon.) Ha azonban ezt el nem érhetjük, akkor azt hiszem, a legutolsó kötelességünk az, hogy legalább éber szemekkel és hazafias indulattal arra ügyeljünk, hogy a mit részünkre az 1867. évi kiegyezés, törvényhozás és különösen ennek 1867: XII, törvényezikke biztosított, hogy legalább azok épségben fenmaradjanak, mert ezek nélkül nem juthatunk közelebb azon czélhoz, a melyen az önálló magyar hadsereget megteremthetjük. (Ugy van! a szélsöhaloldálon.) A felett, hogy a 67-iki alkotások betartatnak-e és az abban lefektetett nemzeti jogok bárkMel szemben érvényesíttetnek e, az igen t. többségnek volna kötelessége őrködni. (Ugy van! a szélsöhaloldálon.) Azonban e tekintetben visszafelé mentünk és oda jutottunk, hogy konstatálnunk kell azt, hogy nekünk, a kik a függetlenségi és 48-as párthoz tartozunk, nekünk kell megvédenünk még azokat a kevés jogokat is, a melyeket az 1867. évi kiegyezés részünkre fenhagyott. (Ugy van! a szélsöhaloldálon.) Foglalkozni szándékozom ezzel a kiegyezéssel és sok dolgot kell felhoznom és megérintenem, de mielőtt ezeket felhoznám, engedje meg a t. képviselőház, hogy először is a házszabályokhoz szóljak hozzá. A házszabályokhoz akarok hozzászólni először is azért, mert az a dMat kapott itt lábra és folytonosan hangoztatják az elnöki székből, hogy a király személyéről ebben a teremben beszélni nem lehet, azt a vitába belevonni nem szabad. Ezt a kérdést nekünk tisztáznunk kell, mert hiszen hol van annak inkább helye, mint ebben a teremben? A házszabályok megszabják azon korlátokat, a melyek közt egy képviselő beszélhet és míg én vagy bármely képviselőtársam a házszabályoknak idevonatkozó szakaszát meg nem sérti, addig a szólásszabadságot korlátozni nem lehet. A házszabályoknak idevonatkozó szakaszának, a 221, §-nak 3-ik bekezdése igy szól (olvassa): »Ha szóló a közerkölcsiséget és illemet sértő vagy egyébként a ház tekintélyével össze nem férő kifejezést használ, vagy ha valamely osztály, nemzetiség vagy hitfelekezet február 2b-éti, szerdám ellen gyűlöletre izgat, avagy a háznak valamely tagja ellen durva sértést követ el, az elnök rendreutasítja, sőt tőle a szót már az első alkalommal is megvonhatja; ha pedig szóló az elnök rendreutasitása után ugyanazon beszéd folyamában a fentebbi hibát ismétli, a szó tőle okvetlenül megvonandó stb.« Bocsánatot kérek, nem azért olvasom fel, mintha ez talán szemrehányás akarna lenni az elnök urnak, — ez távol legyen tőlem, — csak a kifejlett mostani gyakorlat ellen akarok felszólalni, a mely kétségbe vonja azt, hogy itt, a legalkotmányosabb helyen a magyar királyról beszélni lehetne. (Ugy van! a szélsöhaloldálon.) Én, t. képviselőház, ismerem az 1848. t.-czikket, a mely kimondja azt, hogy a magyar király személye szent és sérthetetlen; tudom azon törvényes intézkedéseket is, a melyek megállapítják azt, hogy ő Felsége a koronás királynak minden tényéért és ténykedéséért a minisztérium a felelős, s az vonandó felelőségre. Itt azonban, mikor ezen javaslatokat bíráljuk, és midőn nem is arról van szó, hogy felelőségre akarunk vonni valakit, mert hiszen sem ő Felségének, annál kevésbbé pedig a minisztérium felelőségre vonásáról most nincs szó, akkor azt hiszem, megengedhető az alkotmányos keretekben és a házszabályoknak betartásával, hogy foglalkozzunk és bíráljuk azon tényeket, a melyek akár mint császár, akár mint király által történnek, de a melyek Magyarországgal vannak vonatkozásban és összeköttetésben. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldálon.) A szólásszabadság ezt megadja, és ha beszédem folyamán ezzel foglalkozom, — azt nem is említem, hogy a sértési szándék távol van tőlem, mert azt hiszem, ezt mindenki elvárja tőlem, — semmi esetre sem használok olyan kifejezést, a mely ide a parlamentbe nem való és megengedhető nem lenne. Ha azonban az igazságokat elmondom, ha mindjárt keserűek lesznek is azok, ezt a szólásszabadságnál fogva nekem jogom van elmondani. (Ügy van! a szélsöhaloldálon.) T. képviselőház! A jelen esetben és ezen alkalommal annál is inkább kell foglalkoznom a fejedelem személyével is, mert olyan jogok elbírálásáról, olyan fejedelmi tények megítéléséről van szó, a melyekért a magyar minisztérium felelőségre nem is vonható. Igaz ugyan, hogy a Felségnek a katonaságra vonatkozó összes tényei tekintetében megvan a felelős hadügyminiszter, a ki tartozik felelőséggel a delegácziónak . . . Rakovszky István: Nagyon gyenge! Barabás Béla: . . . bocsánatot kérek, itt magyar törvényhozó-testület van, itt magyar képviselőház van, nekünk is kell, hogy legyen valaki, a ki felelőséggel tartozik azon tényekért; vagy ha nincs, akkor jogunk van elbírálni mindazon tényeket, a melyek, ha fejedelmi tények is, de alkotmányunkra, katonaságunkra és egyéb intézményeinkre kihatással és befolyással vannak. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldálon.) ,