Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-213

213. országos ülés 1903 február 25-én, szerdán. 153 T. képviselőház, foglalkozzunk az 1867 diki állapotokkal és azt hiszem, elismeri mindenki és tudja jól, hogy a 67-diki kiegyezést a magyar nemzetnek egy örömláztól hevülő' korszaka hozta létre, az, a melyben az emberek szeméből kiragyogott a biztató remény, s az a lelkesítő tudat, hogy visszakapta hazánk alkotmányát, s hogy kibékült fejedelmével. De a nemzet valódi és komoly akarata nem lehetett más, mint az, hogy sokat szenvedett magyar hazánknak oly sok erkölcsi és anyagi súlyos áldozatok után és árán megszereztessenek a békés fejlődés napjai, biztosíttassák az erőgyűjtésnek az ideje, hogy majd az idők haladtával, mint önálló és szabad Magyarország rendelkezni tudjunk vagyonúnkkal, vérünkkel és érzelmeinkkel. Ez volt a czél, t. képviselőház, de nem ez lett az eredmény! Ha végignézzük az ]867-iki törvényalkotásokat, lehetetlen, hogy figyelmemet elvonjam egy előző intézkedésről, a melynek a czime : »Birodalmi alkotmány az ausztriai császárság számára.« Ez a birodalmi alkotmány kelt Olmütz fővárosban, az Üdv 1849. évének márczius 4-én és összesen 123 §-t tartalmaz. Mikor a Felség közrebocsátotta ezt az Olmützben kelt birodalmi alkotmányt az ausztriai császárság számára, akkor az a következő bevezetéssel lett közrebocsátva (olvassa): »A deczember 2-iki manifesztumban azon reményt fejeztük ki, hogy nekünk Isten segedelmével és a népek beleegyezésével sikerülend a monarchia minden tartományait és nemzeteit egy nagy álladalmi testté egyesíthetni. Ezen szavak örvendetes visszhangra találtak mindenütt egész széles birodalmunkban, mert régóta érzett és most általános öntudatra ébredt szükséget fejeztek ki. Az összes monarchia újjászületésében és annak alkatrészei szorosabb összeolvadásában találja a nép józan értelme a feldúlt rend és eltűnt jólét visszatérésének első feltételét, valamint egy áldott és dicső jövőnek legbizonyosabb biztositékát.« íme, t. képviselőház, meg van festve előre a képe egy együttes, szétbonthatatlan osztrák császárságnak, monarchiának. Ez a kijelentés, ez a törekvés 1867-ben csak felfüggesztve lett, de nem lett megszüntetve. (Igaz! JJgy van! a sz élsobaloldalon.) Hogy csak felfüggesztve lett és nem megszüntetve, ezt legékesebben bizonyítja az az eltagadhatlan tény, hogy az 1867-ik évi törvényalkotásoknak egyes czikkelyeiben majdnem szóról szóra be vannak véve azok az intézkedések, a melyek benne voltak abban az osztrák birodalmi alkotmányban az ausztriai császárság számára. (Egy hang a szélsobaloldalon: Azért leéli megváltoztatni!) Nem terjeszkedem ki tovább, t. képviselőház, csak tisztán a hadügyre. Tessék megnézni, és hasonlítsuk össze a két intézkedést, a törvénytelen császári intézkedést és a törvénjes királyi intézkedést, a mely a nemzettel JCÉPVII. NAFLÓ 1901 1906. XII. KÖTET. együttesen, mint törvény jött létre. (Halljuk ! Kálijuk!) Az u. n. császári intézkedés, illetve a császári birodalmi alkotmánynak 15. §-a igy szól: (olvassa) »A császár gyakorolja a főparancsnokságot, az összes fegyveres erő felett vagy személyesen, vagy hadvezérei által«. Tessék elolvasni az 1867 : XII. törvényezikk 11. §-át, ez ugyanazt mondja, csak más kifejezésekkel, ez a szakasz ugyanis igy szól : (olvassa) »0 Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének, egységes vezényletére, vezérletére és belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik el«. A hadügy kérdése t. képviselőház, 1867ben is »ne nyúlj hozzám« virág volt. Ha egyéb alkotmányos kedvezményekhez hozzá is jutott a nemzet, de ebben csökönyös maradt a dinasztia, mert ugyanazon követelményekkel lépett fel a nemzettel szemben és elismerem, a nemzet törvényesen biztosította is a fejedelme jogát. He kérdezem, hogyha összehasonlítjuk a két szövegezést, van-e eltérés, van-e különbség a kettő között ? (Igaz ! JJgy van! a szélsbbalóldálon.) A császár akkor is korlátlan úrként gyakorolta a főparancsnokságot, most is akként gyakorolja, mert semmiféle miniszteri felelőség, semmiféle ellenőrzés alá vetve nincsen, és a nemzet csak azon óhaját fejezte ki, teljes lovagiassággal és nemes gondolkozással, hogy ő Felsége ezt alkotmányos fejedelmi jogként fogja gyakorolni. (FelMáltások a baloldalon: Alkotmányos jogként!) T. képviselőház! íme, csak arra akartam rámutatni, hogy az 1877-iki kiegyezésbe felvett törvényszakaszok még sem ugy jöttek létre, a mint ezt az akkori felhevülés, nemes gondolkozás és intenczió megkövetelte volna. Felolvastam már a 11. §-t, a melyben rámutattam arra, hogy ő Felsége ezen jogát, mint alkotmányos fejedelmi jogot gyakorolhatja. Engedje meg a t. képviselőház, hogy most, nem a magam szempontjából, hanem épen a közjogi alapon álló férfiak, hirlapirók és politikusok szempontjából bemutassam röviden annak a magyarázatát, hogy mit ért a törvényezikk az egységes vezérlet, egységes vezénylet és egységes belszervezet alatt. Az egységes vezérlet alatt a stratégiai felhasználást, a magasabb taktikai egység képzését háború esetén, a mozgósitási tervek egységes kidolgozását, háborúban egységes alkalmazást a határokon innen és túl és ebből folyólag a legfőbb közegek, a vezérkar és a tábornoki kar közösségét. Az egységes vezénylet pedig semmi egyéb, mint ugyanazon vezényszavak, de nem ugyanazon nyelven, ugyanazon fegyverfogások és mozdulatok, ugj'anoly kifejlődés az ütközetre, tehát ugyanoly felszerelés és fegyverzet, ugy az osztrák, mint a magyar hadseregre. Az egyséeo